Budai Krisztián a Nowy Targ elleni két elődöntő mérkőzésen emberfelettit teljesített. Úgy is fogalmazhatnánk: az, hogy a párharc állása 11, és a Volánnak még maradt esélye a döntőbe jutásra, az elsősorban neki köszönhető. A két meccsen legalább tucatnyi olyan helyzetet hárított, ami, ha bemegy, senki nem szólhat egy szót sem: ziccerek pattantak ki róla, szólóban egyedül kapura törő csatárokat keserített el.
Budai Krisztián sok ziccert, ráadásként pedig négy büntetôt hárított az Interliga-elôdöntô elsô két mérkôzésén. Hasonló teljesítményre a folytatásban is szükség lesz (Fotó: Árvai Károly)
Budai Krisztián sok ziccert, ráadásként pedig négy büntetôt hárított az Interliga-elôdöntô elsô két mérkôzésén. Hasonló teljesítményre a folytatásban is szükség lesz (Fotó: Árvai Károly)
– Most én segítettem a csapatnak, de volt már ez fordítva is, a Medvescak elleni negyeddöntőben például nekem nem nagyon ment, akkor a többiek húzták ki az együttest a bajból – kezdi szerényen a kapus. – Talán a negyeddöntő során benne volt még önben a kupafinálé Ladányi-mesternégyese? – Csak három gólt kaptam, ne túlozzunk, a negyediknél már nem is voltam jégen. Persze egyetlen gól sem tesz jót egy kapus önbizalmának, nemhogy három. De semmi extra, szerintem Ladányit feldolgoztam, egyszerűen csak nem éreztem úgy a meccset a horvátok ellen. Meg aztán igazából nincs is időm ilyesmivel foglalkozni, bármit is feldolgozni, hiszen máris jön a következő derbi. – Meglehetősen csikorgott a Volán gépezete a Nowy Targ ellen, csak a második meccs középső harmadától talált magára a csapat. Mi lehetett ennek az oka? – Az első találkozón késtek a lengyelek, négy órától az öltözőben voltunk és vártuk, hogy mikor kezdődik a meccs. Bemelegítettünk, aztán majdnem egy órát csúszott a kezdés, ami mondanom sem kell, nem tett jót a csapatnak. De nem ez volt a legnagyobb baj, hanem hogy egy kórházi osztályra hasonlít az együttes. A csapatkapitányunk, Kangyal Balázs térdsérülés miatt dőlt ki, legjobb idegenlégiósunk, Rusznyák lázas beteg, a második meccset is betegen játszotta végig, akárcsak a harmincnyolc fokos lázzal játszó Ondrejcik. Tőkési egy nappal a mérkőzés előtt épült fel, szerdára pedig Majorosst is elkapta a kór. Sőt kedd este nekem is lázam volt, egy hete küzdök a náthával, de betegeskedésre sincs idő. A csapat kilencven százaléka megfázással bajlódik, ennek ellenére úgy küzdöttünk a második meccsen, mint már régen, a szívünket-lelkünket beleadtuk. Végre jobban ment az első sornak, Ocskay is betalált, Palkoviccsal mindketten zseniálisan lőtték a büntetőt. – Apropó, büntetők. Az öt lengyel kísérletből négyet hárított. – Azt is mondhatnám, hogy meccs közben begyakoroltam. Annyiszor törhettek kapura a lengyel csatárok szólóban, hogy volt alkalmam kitapasztalni őket. Mind sikerült kivédeni meccs közben, s ez jót tett az önbizalmamnak a büntetők előtt. – Következik a lengyelországi, mindent eldöntő harmadik meccs. Mire számítanak? – Mindenki láthatta, milyen remek játékosok a lengyelek. Ezenkívül az egyetlen állva maradt lengyel csapatként az ország becsületéért is küzdenek. Igazi ki-ki meccs lesz, nem lesz könnyű, sőt pokolian nehéz lesz. Meg, ha lengyel bírók vezetik majd a mérkőzést, a bíráskodással is akadhatnak gondjaink, de ezzel nem foglalkozunk. Ugyanúgy küzdünk, mint a második meccsen, és kis szerencsével győzhetünk. Persze az sem tragédia, ha nem nyerünk, ebben a hihetetlenül erős és kiegyenlített Interligában nem rossz a harmadik hely. Hogy milyen erős az mostani sorozat, arra a legjobb példa, hogy az alapszakaszban nyolcadik Jesenice kiverte az első Oswiecimet, majd bemasírozott a döntőbe is. – Azaz, ha a Volán nyer csütörtökön Nowy Targban, a tavalyi finálé ismétlése következhet, az Alba–Jesenice párharc. – Betegen, toldozva–foltozva, de pályára lépünk, és megígérhetem a többiek nevében is, hogy még jobban küzdünk majd, mint a keddi mérkőzésen, és megpróbáljuk kiharcolni a döntőbe jutást.