Parádésan kezdte a 2003-as esztendőt Dárdai Pál. A pécsi származású középpályás ugyanis főszereplője volt a Hertha BSC szombati győzelmének. A fővárosiak a listavezető Bayern München legelszántabb üldözőjének tartott Borussia Dortmundot fogadták, és a Bajnokok Ligájában még érdekelt fekete-sárgák lehorgasztott fejjel távoztak a pályáról. Többek között éppen a Premiere World nevű televíziós társaság által a mezőny legjobbjának megválaszott Dárdai miatt…"Jó ütemben gurították visszafelé a labdát elém, én pedig tizenhárom-tizennégy méterről, jobbal, teli rüszttel a kapuba bombáztam – mondta a Hertha idei első bajnoki góljáról Dárdai Pál. – Elégedett lehetek, noha volt még két-három olyan lövésem, amelyből kis szerencsével könnyen újabb találatot érhettem volna el, no de maximalistának kell lenni, telhetetlennek azonban nem. Szóval, nagyon boldog vagyok.”A futballista elmondta, némileg módosult a kék-fehérek szerkezete az ősszel megszokotthoz képest."A korábbinál könnyebb dolgom volt –magyarázta a légiós. –Noha most is négy védő előtt kellett játszanom azzal a feladattal, hogy az üres területeket zárjam le, és ha kell, akár a söprögető posztjára visszahúzódva segítsem a többieket, úgy éreztem, jobb ez a szisztéma, mint az őszi volt. Mégpedig azért, mert a többi középpályás nagyon sokat segített, így volt alkalmam egyszer-egyszer felzárkózni a támadásokhoz, így kerülhettem többször is lövőhelyzetbe.”Igaz, nem volt egyszerű dolga ezúttal a két csapat játékosainak. "Valamit elrontottak itt, az Olimpiai stadionban –vélekedett a magyar válogatott tagja. –Ha jól hallottam, túlfűtötték a gyepet, amely így elég rossz állapotba került, sok helyen kiégett. Ezért cseppet sem volt egyszerű rajta futballozni, de ezzel most már senki sem foglalkozik. A lényeg, hogy nyertünk, jól startoltunk, ráadásul az egész csapatnak jól ment a játék, és ez mindenképpen biztató. Természetesen a közönség nagyszerű hangulatban ünnepelt bennünket, hiszen az mindig jó érzés, ha az utolsó pillanatban születik meg a győztes gól. Nagy önbizalommal utazhatunk tehát Stuttgartba, ahol minimum egy pontot szeretnénk szerezni. De most, ha nem haragszik, letenném a telefont, mert annyian állnak körbe és gratulálnak, hogy nem tudok már beszélni…”