Szemléletváltozás kellene

Fájdalom, hiába tüzelt hatékonyan Nagy Mariann és Pethő Anita, hiába tüsténkedett fáradhatatlanul Pesti Anikó, hiába bizonyult jó cserének Várhegyi Anikó és Dégi Barbara, hiába nőtt fel az esélyesebb rivális mellé a magyar válogatott – az idén esedékes négy Eb-selejtezőn nyeretlen maradt. Gyakorlatilag (a jövőre maradt két találkozótól függetlenül) kiesett a B-osztályba, ami azt jelenti, hogy legközelebb a 2007. évi kontinensviadalra lesz esélye kijutni. Még kimondani is szörnyű…
–Hogy emésztette meg a románok elleni, szerencsétlenül elveszített mérkőzést? – kérdeztük Garamvölgyi Mátyás szövetségi kapitányt.
–Nagyon bosszús vagyok, de nem akarom áthárítani a felelősséget. A szombati meccs is bizonyította, hogy a magyar női röplabdában igenis lenne annyi erő, hogy Európa tizenkét legjobb csapata közé sorolják. Meg kell találni ennek a módját, így például aki odavaló, az legyen is ott a válogatottban. Ilyen-olyan okok miatt ugye nélkülöztük a feladó Polgár Annamáriát, a legutóbbi két meccsen a szintén előkészítő Szabó Anitát, a két centert, Erdősné Balogh Erikát és Dambendzet Nathalie-t, valamint az általam liberónek elképzelt Tímár Editet. Ez még nem mondtam, de utóbbi egyértelmű visszautasítása nagyon fájt. Vagyis nem a legjobb csapattal dolgoztunk. A munkát vállaló játékosoknak minden elismerésem, remek partnerek voltak, és a körülményekhez képest mindent megtettek az eredményesség érdekében.
– Hogy vált el a csapattól?
–Kifejezetten érzelmesen búcsúztak el a játékosok: behívtak az öltözőbe, megköszönték a munkát és hogy Németh Lajos kollégámmal türelmesek voltunk velük. De fáj a szívem, hogy nem tudtam többet adni nekik.
– A négy selejtezős vereségnél azért többet várt, nem?
– A csehek legyőzésében ugyan reménykedtem, de tudomásul kell venni: rendkívül erős csoportba kerültünk, és a sok gond-baj sem növelte esélyeinket. Én most ötvennyolc éves vagyok, és legközelebb csak öt esztendő múlva juthat ki Eb-re a válogatott. Ez pedig nem nyugdíjas állás. Igazából itt elveken, a becsontosodott szemléletmódon kell változtatni. Úgy érzem, áll a víz a hazai röplabdában, nem úgy a lendületbe jött kézilabdában és kosárlabdában. Mintha most én is szakmai kátyúba keveredtem volna.
– Elvileg még bent lehet maradni az A-osztályban.
–Elvileg igen, de nincs realitása. Ehhez jövőre le kellene győzni idegenben a cseheket, és itthon az igen erős ukránokat. Én azt mondom, minél gyorsabban el kellene kezdeni dolgozni új szempontok szerint, akár új szakmai vezetőkkel is. Konkrét elképzelésekkel most nem állnék elő, de szívesen részt vennék a jövőt kijelölő közös gondolkodásban.
– Nehezen viselte az elmúlt hat hónapot?
–A fent vázolt gondok miatt igen, ugyanakkor el kell ismerni: a kezdeti nehézségek után flottul alakult minden, még ha többen is aggódtak, hogyan fogok én itt csapatot csinálni. Azért valahogy sikerült, hiszen jó hangulat alakult ki, derekasan küzdöttek és tapsoltak egymásnak a játékosok. Távlatokban persze elkeserítő a helyzet, éppen ezért a kettősség érzete van bennem.