Sallai Roland: Kulcsfontosságú mérkőzés vár ránk Montenegróban

– Nem úgy érezte, mintha hullámvasúton ült volna az egész idény alatt?
– De, néha valóban úgy éreztem – felelte lapunknak adott interjújában Sallai Roland, a Freiburg és a magyar válogatott 26 esztendős támadója. – Múlt szeptemberben súlyos fejsérülést szenvedtem a Bayer Leverkusen elleni mérkőzésen, operálni kellett, a lepattant csontszilánkokat egy kis fémlemezzel kellett megerősíteni, majd miután abból felépültem, jött egy kisebb izomsérülés, és akkor még ott volt a huzavona Christian Streich vezetőedzővel. Furcsa helyzetbe kerültem, de sikerült mindent megbeszélnünk, ezzel a témával már nem is akarok foglalkozni. Az idény vége aztán ismét jól sikerült, az elmúlt másfél-két hónapban újra elkezdtem játszani, a csapat meghatározó játékosa, húzóembere lettem, ami nagyon jót tett a lelkemnek.

– Noha volt rá esélyük, nem tudták megszerezni a Bajnokok Ligáját érő negyedik helyet a Bundesligában. Mekkora csalódásként élte ezt meg?
– Az utolsó fordulóban már nem a saját kezünkben volt a sorsunk, tudtuk, ha az Union Berlin nyer, mindegy, mi mit játszunk. Előtte úszott el a negyedik hely, talán ha a Lipcse elleni hazai meccsen nem kapunk ki, teljesen más lett volna a végjáték. De kár ezen rágódni, így is nagy szó, hogy egymás után másodszor ott vagyunk az Európa-ligában.

– A hosszú idény végén tudott néhány napot pihenni? Volt ideje a válogatott meccsek előtt kicsit lazítani?
– Sok idő nem volt, egy hetet kaptam a pihenésre, de úgy érzem, most ennyi is elég volt. Jó erőben, jó formában érkeztem a válogatotthoz, és fejben is friss vagyok.

– Freiburgba mikor kell visszamennie?
– Július tizenötödikén kezdődik a felkészülés.

– És ott is lesz az öltözőben? Az utóbbi hetekben, hónapokban több hír jelent meg, hogy az olasz Lazióba igazol, vagy éppen más klubban köt ki.
– Hogy júliusig mi történik, képtelenség megmondani. Kétségtelen, az idény vége felé jó néhány hír felröppent a jövőmmel kapcsolatban, a német újságírók is folyamatosan kerestek. Állandó téma volt ez, de rendre rövidre zártam a dolgot, mondván, vannak fontosabb teendőim, mint pletykákkal foglalkozni. Most sem gondolkodom ezen, sokkal fontosabb, hogy az előttünk álló két Európa-bajnoki selejtezőn mit játszunk.

– A Bulgária ellen három nullás győzelmet követően úgy fogalmazott, a jó rajtot kipipálhatják. Mi várhat a csapatra a folytatásban?
– Kulcsfontosságú mérkőzés vár ránk Montenegróban. Ha nyernénk, nagy lépést tennénk az Európa-bajnokságra egyenes ágon való kijutás felé. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy nehéz találkozó vár ránk Podgoricában, amelyen még a pontszerzés is bravúr lenne. De azért van a mostani két hét, tíz nap Telkiben, hogy tökéletesen felkészüljünk a ránk váró feladatra. Kívülről látszólag könnyű a csoport, de ha jobban megnézzük, az egyértelmű favorit Szerbián kívül Montenegrót, Litvániát és Bulgáriát sem szabad leírni. Ha sikerülne a mostani két meccsünket megnyerni, elmondhatnánk, elég jól kezdtük a selejtezőt.

– Már most is éjjel-nappal a Montenegró elleni összecsapás a téma Telkiben, vagy ilyenkor még oldott a hangulat?
– Napról napra egyre több információt kapunk Marco Rossitól és a szakmai stábtól, de a héten még nem volt teljes a keret, Szoboszlai Dominikék hétfőn csatlakoznak hozzánk. Az első héten délelőttönként tréningeztünk, a délutánt mindenki a családjával, a barátaival tölthette, hétfőtől azonban már beköltözünk az edzőtáborba, és éjjel-nappal együtt leszünk.

–Van ilyenkor idejük megbeszélni, kivel mi történt a mögöttünk hagyott idényben?
–Természetesen. Sokat beszélgetünk, a délelőtti edzések után sem rohant mindenki a maga útjára. Szóba kerültek a bajnokságok, kivel mi történt, kire milyen jövő várhat, de azt már megszokhattuk, a válogatottnál mindig jó a hangulat.

– Igaz, hogy biliárdban verhetetlen?
– Biliárdban is... A viccet félretéve, Telkiben sokat biliárdozunk az emeleten található asztalon, jó százalékban nyerem meg a meccseimet. De ne feledjük, a felcsúti akadémián nőttem fel, ott is volt biliárdasztal, sőt pingpong és darts is. Úgyhogy ezekhez elég jó érzékem van.

– Mit szólt hozzá, hogy a litvánok elleni hazai selejtezőre negyedóra alatt eladták az összes jegyet?
– Elképesztő! A telt házhoz már kezdünk hozzászokni, de hogy mindössze tizenöt perc alatt eladják az összes belépőt, az már-már hihetetlen... Ezért roppant hálásak is vagyunk a szurkolóinknak. Ez nekünk is jelzés, valóban jó úton járunk, ugyanakkor felelősség is. Hat-hét évvel ezelőtt, ha egy nálunk papíron gyengébb csapat ellen játszottunk, a telt ház sem volt biztos, nemhogy a jegyekért való sorban állás.

– Öntől is sokan kérnek jegyet ilyenkor?
– Nálam a szűkebb családé az elsőbbség. Persze ha tudok, a barátoknak is segítek jegyhez jutni, de a mostani időszakban ez tényleg elég nehéz.

– A válogatott mezében legutóbb a görögök ellen talált a kapuba. Hiányzik a gólszerzés öröme?
– Jó lenne minden meccsen gólt lőni, de ez képtelenség. Minden támadó értelemszerűen erre törekszik, nekem is a helyzetek kialakítása, gólok szerzése a legfőbb feladatom, de ha nyerünk Montenegróban, és hazai pályán Litvániát is legyőzzük, akkor sem leszek szomorú, ha nem én szerzem a gólokat.