Képes Sport
BERTA MIHÁLY 2021.11.15 11:13 Frissítve: 2021.11.15 11:48

Búcsúzni csak szépen – így szerepeltünk a selejtezők utolsó csoportmeccsein!

Még ha nem is jutott ki az aktuális világbajnokságra (hússzor próbálkozott, tizenegyszer lemaradt), arra azért két kivételtől eltekintve mindig „odafigyelt” a magyar labdarúgó-válogatott, hogy legalább a csoportkörtől vállalható eredményt elérve vegyen búcsút. Vajon a november 15-i lengyel–magyar is beleillik majd a sorba?

2009. október 14.: Buzsáky Ákos bevette Thomas Sörensen kapuját, ezzel a magyar válogatott Koppenhágában győzte le 1–0-ra Dániát a vb-selejtező csoportkörének utolsó fordulójában (Fotó: Nemzeti Sport)

 

A magyar labdarúgó-válogatott eddig kilencszer szerepelt világbajnokságon, fájdalom, legutóbb három és fél évtizeddel ezelőtt, Mexikóban. S még jobban fáj, ha kiszámoljuk, 1986 óta éppen annyi vb-ről maradt le nemzeti együttesünk, mint amennyin korábban részt vett. A most zajló vb-selejtező utolsó, lengyelországi csoportmérkőzésének sem lesz már nekünk tétje, így – jobb híján – nem marad más hátra, mint bízni a sorozat méltó, nem vereséggel végződő befejezésében. Már ha egyáltalán bízhatunk ebben. Hogy ezt eldönthessük, segítségképpen végignéztük a korábbi sikertelen vb-selejtezők utolsó magyar csoportmérkőzéseinek eredményét.

2018, Oroszország
(Magyarország–Feröer 1–0)
A 2016-os Eb-részvétel, s még inkább az elért eredmény (csoportelsőség a későbbi győztes portugálok előtt) alapján a fanatikus szurkolók már azon mele­gében tervezgetni kezdték a két év múlva esedékes oroszországi vb túraútvonalát, ehhez képest az első őszi selejtezőn a 0–0-s döntetlennek is örülhettünk – Feröeren. Hogy a folytatásban Portugália és Svájc is oda-vissza megverte együttesünket, kevésbé fájt, mint az andorrai önalázás (1–0-s vereség és morális mélypont), ha onnan nézzük, a szériát lezáró Feröer elleni hazai mérkőzés – menetrend szerint érkező Böde Dániel-góllal a hajrában – kisebb sikerrel ért fel.

2014, Brazília
(Magyarország–Andorra 2–0)
A brazíliai vb-re kvalifikáló sorozat utolsó csoportmérkőzésén nem okozott gondot Andorra elnáspángolása, más kérdés, hogy annak a 2–0-s hazai győzelemnek a négy évvel későbbi történet fényében van csupán sikerértéke. A maga valós idejében, 2013. október 15-én, négy nappal az amszterdami 8–1-es pusztító vereséget követően nagyjából annyit ért a győzelmünk, mint a ring padlójáról feltápászkodó bokszolónak a nyakába fröccsenő hideg víz. Viszont ezen a mérkőzésen volt először és utoljára a magyar válogatott szövetségi kapitánya az addigi másod­edző, Csábi József (balra).

2010, Dél-Afrika
(Dánia–Magyarország 0–1)
Több szempontból is emlékezetes ez a győzelem, még ha a magyar válogatott nem is ment vele semmire. Akkor még nem lehetett tudni, de ezzel a találkozóval ért véget a holland szövetségi kapitány, Erwin Koeman magyarországi ténykedése, aki a vb-re ugyan sok más kollégájához hasonlóan nem vezette ki a nemzeti tizenegyet, de 16 ponttal és pozitív mérleggel büszkélkedhetett a kvalifikáció zárásakor. No meg azzal, hogy sikerült összevesznie az együttes akkori legjobbjával, Gera Zoltánnal, aki már nem is lépett pályára a koppenhágai selejtezőn. Azon a 2009. október 14-én játszott meccsen egyébként Buzsáky Ákos szerezte az egyetlen gólt, a dánok pedig a vereség ellenére is csoportelsőként készülhettek a dél-afrikai tornára, miközben a svédek hozzánk hasonlóan csak tévén keresztül nézhették a spanyol vb-címmel végződő világbajnokságot.

2006, Olaszország
(Magyarország–Horvátország 0–0)
A Magyar Labdarúgó-szövetség mindent bevetett, hogy húsz év után Magyarországon is újra legyen miért izgulni a vb-csoportok sorsolásakor, ám hiába a játékosként extraklasszis Lothar Matthäus (középen) kapitányi kinevezése, varázslatot az edzőként átlagos képességű német sem tudott bemutatni. Sőt, a nyúl már az első selejtezőn a cilinderben ragadt, miután a Matthäus-brigád Zágrábban sima 3–0-s vereséget szenvedett (Huszti Szabolcs a 10. percben piros lapot kapott) Horvátország legjobbjaitól. A csoportzárás, szintén a horvátok ellen lényegesen jobban sikerült, igaz, a budapesti 0–0 sem a vb-részvételt akkor már réges-régen kivívó vendégcsapatnak, sem a döntetlennel újabb légvárak építésébe kezdő magyar futballnak nem jelentett valódi értékmérőt. Mi egyébként így álltunk fel: Király Gábor – Bodnár László, Vanczák Vilmos, Gyepes Gábor, Stark Péter – Böőr Zoltán, Korsós György, Huszti Szabolcs – Bárányos Zsolt, Hajnal Tamás – Kovács Zoltán.

2002, Dél-Korea, Japán
(Olaszország–Magyarország 1–0)
Az 1986-os mexikói kvalifikáció óta mindössze két olyan világbajnoki selejtezősorozatot játszott végig a magyar labdarúgó-válogatott, amelynek utolsó csoportmérkőzésén ne szerzett volna legalább egy pontot. Az egyik ilyen a 2002-es részvételért rendezett csoportküzdelem volt, amelynek záró felvonásában Olaszországgal mérkőzött meg az együttes, méghozzá Parmában. És bár 1–0-ra kikapott, szégyent nem vallott Gellei Imre szövetségi kapitány együttese: Alessandro Del Piero szabadrúgásból vette be Király Gábor kapuját, és slussz. S ha azt vesszük, hogy az első selejtező, szintén az olaszok ellen (de még Bicskei Bertalannal a parancsnoki hídon) 2–2-es döntetlennel zárult, azt hihetnénk, kevésen múlt az a távol-keleti vb-részvétel. Pedig ez volt a csoport végeredménye: 1. Olaszország 20 pont, 2. Románia 16 pont, 3. Grúzia 10 pont, 4. Magyarország 8 pont, 5. Litvánia 2 pont.

1998, Franciaország
(Finnország–Magyarország 1–1)
Szögezzük le: csoportja utolsó mérkőzését nem veszítette el a magyar együttes az 1998-as franciaországi vb-részvételért vívott selejtezősorozatban. Sőt, ha elveszíti, helyesebben, ha nincs az a mindmáig valamiféle isteni beavatkozást sejtető finn öngól a 92. percben (hej, mit nem adott volna ezért a jó öreg Homérosz!), ott és abban a pillanatban véget ér válogatottunk világbajnoki részvételről szőtt álmodozása. Ám tudjuk, ez történt a végjátékban: „Már a ráadás percei teltek, amikor egy szöglet után Mahlio rúgta ki a kapu előteréből a labdát, pontosabban csak ki akarta rúgni, mert eltalálta Moilanen karját és onnan a labda bevágódott a finn kapuba.” Így Magyarország a pótselejtezőt érő második helyre futott be a csoportban, jöhetett a jugoszlávokkal szembeni pótselejtező párharc. A kétszer kilencven perc eredményének ismeretében (Dejan Szavicsevicsék 12–1-es összesítéssel fújtak ébresztőt) ma már bátran kijelenthetjük, bárcsak maradt volna Helsinkiben az 1–0 egészen a lefújásig...

 

1994, Egyesült Államok
(Magyarország–Luxemburg 1–0)
Alig kétezer drukker látta a helyszínen, hogy Détári Lajos 20. percben szerzett góljával („Egy jobb oldali bedobást Klausz fejjel továbbcsúsztatott, az ötösön álló Csertői nem találta el a labdát, de érkezett Détári, s öt méterről a kapuba bombázott.”) a magyar válogatott 1–0-ra legyűrte ellenfelét a vb-selejtező utolsó csoportmérkőzésén. Az össznépi érdektelenséget nem Luxemburg, hanem a nemzeti együttes addig mutatott pocsék és lélektelen játéka váltotta ki! Ez volt az a sorozat, amelyben másfél év alatt három kapitány is megfordult a kispadunkon (sorrendben Jenei Imre, Puskás Ferenc és Verebes József), s a nyolc selejtezőből ötöt elveszítettünk. Az amatőr izlandiaktól itthon és Reykjavíkban is kikaptunk, s a kvintettünkből – a következő nyári vb-n majd egyaránt súlytalan futballt bemutatva lebőgő – orosz és görög válogatott jutott tovább.

1990, Olaszország
(Spanyolország–Magyarország 4–0)
Az egyik legsúlyosabb vb-selejtezős vereségét szenvedte el 1989-ben a magyar csapat, és a 4–0 tényén még az sem enyhít, hogy a nagy blama Sevillában történt – alig egy hónappal korábban, Budapesten bezzeg 2–2-re végeztek a felek. Luis Suárez együttese nem állt kiemelkedő képességű futballistákból a Real Madrid „Keselyűjét”, Emilio Butraguenót nem számítva, így a négy gól még fájdalmasabban hatott. Mondjuk a vb-kvalifikáció nem a spanyolok elleni meccseken ment el, hanem a Málta elleni két döntetlenen, valamint a dublini 2–0-s vereségen. A spanyolok ellen egyébként így lépett pályára Bicskei Bertalan tizenegye: Disztl Péter – Simon Tibor, Pintér Attila, Bognár Zoltán, Keller József – Kozma István, Kovács Ervin, Bognár György, Szekeres József – Fischer Pál, Kovács Kálmán.

1974, NSZK
(Magyarország–Svédország 3–3)
Nem kapott ki a válogatott, de csak statisztikailag számított elfogadható eredménynek az 1973-as vb-selejtezős búcsú. Valójában az a 3–3 kiábrándító vereséggel ért fel, hiszen Illovszky Rudolf kapitány csapata csak győzelemmel vívhatta volna ki a világbajnoki részvétel jogát. A svédek viszont jól hajráztak: az utolsó csoportmérkőzésüket megnyerték, amivel pontszámban és gólkülönbségben is beérték a csoportban élen álló Ausztriát, így a két együttes játszott egymással ki-ki mérkőzést a nyugat-németországi repülőjegyért. A magyar csapat pedig bosszankodhatott, mert Ralf Edström minden előzetes figyelmeztetés és intelem ellenére nyugodtan fejelhetett a 76. percben (azzal a góllal lett 3–3), ám mindez nem számított volna, ha legalább az egyik Ausztria elleni mérkőzését megnyeri a társaság, vagy itthon kettővel több gólt rámol be Máltának. Persze tudjuk, utólag mindenki sokkal okosabb.

1970, Mexikó
(Magyarország–Írország 4:0)
1930-ban és 1950-ben Magyarország nem vett részt a labdarúgó-világbajnokságon, a többi alkalommal pedig mindig eljutott a részvételig, sőt 1938-ban és 1954-ben a második helyen végzett. Ez a („Ha elindul, be is kerül”) gyakorlat 1970-ben szakadt meg. Együttesünk egyenes ágon nem tudta kivívni a kvalifikációt a mexikói vb-re, mert csoportjában azonos pontszámmal végzett Csehszlovákiával. Akkor még nem számított, hogy a mieinknek jobb volt a gólarányuk, hogy több gólt rúgtak, de még csak az egymás elleni eredményt sem vették figyelembe. Semleges helyszínen (Marseille-ben) jött az újrajátszás, amelyet (vö. „A mi időnk lejárt!” ) a csehszlovák együttes nyert meg 4:1-re. Ám az ezt megelőző utolsó csoportmérkőzését megnyerte Sós Károly kapitány csapata, még ha sokra nem is ment vele: Halmosi Zoltán, Bene Ferenc, Puskás Lajos és Kocsis Lajos góljával simán, 4:0-ra múlta felül Írország válogatottját.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. november 13-i lapszámában jelent meg.)

2021.11.26 09:48:23

Magyar válogatott THURY GÁBOR

Gallowich Tibor és Sebes Gusztáv bizalmát is megkapta, de ritkán került be az Aranycsapatba.

2021.11.24 23:34:00

Magyar válogatott MALONYAI PÉTER

ALAPVONAL. November 25., a magyar futball napja. Egyébként nem véletlen, hogy olyan meccseket idéztem fel, amelyeket ritkán emlegetnek, szándékosan tettem. Hiszem ugyanis, hogy ami nekem, neked, neki, sőt nekünk maradandó, az még nem minden. Valamennyiünknek megvannak a magunk – reggelig idézhető – emlékei.

2021.11.21 13:57:42

Magyar válogatott CSILLAG PÉTER

Farkasréti sírjánál beszélgettünk a 47 évesen eltemetett Aranycsapat-fedezet lányával, Ágnessel a család örmény gyökereiről is.

2021.11.22 00:24:42

Magyar válogatott N. PÁL JÓZSEF

ALAPVONAL. Zakariás József, az Aranycsapat »szürke eminenciása«, akit a legkevésbé emlegettek, emlegetünk, s a leginkább titokzatos alak egyben, aki a legelsőként – ma ötven esztendeje, 1971. november 22-én, élete negyvennyolcadik évében – ment el a tizenegy legenda közül.

2021.11.20 07:43:40

Magyar válogatott PIETSCH TIBOR

Értékeltük a magyar labdarúgó-válogatott 2021-ben nyújtott teljesítményét.