Profi munka Boszniában – Bobory Balázs jegyzete

Egy ilyen mérkőzést így kell lehozni, ez profi munka volt.

Remélem, sokan egyetértenek velem abban, mennyire nehéz még a válogatott szinten futballozó játékosoknak is függetleníteni magukat bizonyos körülményektől, és lássuk be, a magyar csapat tagjai sok mindennel találkoztak Boszniában, ami már szerencsére nem a mindennapjaik része. Retró stadion, tornatermi öltöző ötvenévesnek tűnő padokkal, a lelátón cigarettázó, temperamentumos emberek és egy olyan kellemetlen ellenfél, amelyik tudta, ha kikap, lényegében elköszön a Nemzetek Ligája elitjétől, de nemcsak ezért csíp, rúg, harap, ez a harcmodor amúgy is a vérében van.

A magyar válogatott nem ijedt meg, tartotta magát a tervhez, és ez a terv most remeknek bizonyult. Ezúttal sem akartunk feltétlenül labdabirtoklásban dominálni, nem támadtunk le fejetlenül, csak bizonyos játékszituációkban volt elvárás a presszing, ellenben a fegyelmezettség és a szervezettség, amely olyan sok jó pillanatot, örömet szerzett nekünk az elmúlt években, újra erősségünknek bizonyult. A szűk védekezés és a harcos labdaszerzések utáni megindulások rengeteg veszélyt hordoztak magukban, nem csoda hát, hogy egy ilyen után szereztünk vezetést és ezzel még magabiztosabbakká válhattunk.

Az ilyen meccseken a sikerhez kell egy olyan ember, aki képes dönteni, szerencsére Szoboszlai Dominiknál megtört a jég, nyolc góltalan válogatott meccs után most kétszer is higgadt maradt és betalált. Nem lenne azonban tisztességes, ha csak ő aratná le a babérokat, mert kiemelhetnénk a gólpasszt adó és tizenegyest kiharcoló Nagy Zsoltot, a kapuban mindvégig remeklő Dibusz Dénest vagy a védelemből Botka Endrét, Fiola Attilát – igen, szerencsére az említett négy futballistát a magyar élvonal készíti fel a nemzetközi porondra.

Úgy tűnik, nemzeti csapatunk visszatalált a helyes útra, újra rálelt arra az identitásra, amely az idei Európa-bajnokság előtt magasra emelte. Az szinte biztosnak tűnik, hogy csont nélkül már nem esünk ki a Nemzetek Ligája legjobb csapatai közül, és ez nemcsak azért örvendetes, mert van esély a következő években is erős válogatottak ellen játszani, hanem a világbajnoki selejtezők során a kalapbesorolásnál is van jelentősége.

A mieink jól zárták az októberi etapot, a hollandok és bosnyákok ellen szerzett négy pont nyugalmat adhat, és talán még egy ennél is nagyobb bravúr felé kacsingathatunk novemberben.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!