Válogatott igazolás – Somogyi Zsolt jegyzete

Aligha kétséges, hogy Willi Orbán a magyar futball utóbbi időszakának legjobb igazolása. Modern idők, régen még egy viccben sem fordult volna elő, hogy a válogatott igazol valakit, de nagyjából ez a helyzet. Mindenki jól járt akkor, amikor a magyar futball megtalálta – ő is örülhet a csapatunk adta lehetőségnek. Természetesen az utóbbi időszak sikerei Marco Rossi szövetségi kapitány elképzeléseit dicsérik, de azt éppen az edző tudja a legjobban, hogy a legtöbb a labdarúgókon múlik.

Sok szó esik arról, hogy a ki milyen fontos láncszem az öltözőben, de azért mindennél többet számít, hogy a pályán is vannak vezérek, akik nemzetközi szinten teljesítenek. Vagy ahogy egyre gyakrabban hallani, leteszik a teljesítményt az asztalra – csússzon be annak Willi Orbán fémstoplis cipővel, aki ezt a rettenetes szófordulatot kitalálta. (Meg annak is, aki használja.) A magyar védelem oszlopán, a hátsó alakzat szervezőjén sajnos látszik, hogy nem a magyar, hanem a német futball terméke, kiemelkedő képességű védőjátékos. Babják Bence kitűnő interjújában szó esik arról, hogy a már német útlevéllel rendelkező édesanyja lengyel származású, így az is megeshetett volna a néhány héttel ezelőtt rendezett vb-selejtezőn, hogy nem nálunk, hanem a lengyel csapatban játszik, de kiderül, miért nem úgy lett.

A multikulturális Európa fia, édesapja magyar, ma Oroszlányban él, Willi már Kaiserslauternben született, ott nőtt fel, természetesen Bundesliga-karrierről álmodott, és meg is valósította elképzeléseit. Nem csoda, ha titkon a német válogatottban képzelte el magát, főleg azután, hogy az U21-es korosztályos csapatban kétszer is pályára lépett. Ezzel együtt szívből jövő gesztusnak tűnt, amikor a magyar címert megcsókolta a lengyelek ellen szerzett gólja után (mit szólt ehhez az édesanyja?), és úgy tűnik, a vereség mintha őt viselné meg a leginkább – fontos neki a magyar válogatott. És ő is fontos ember Lipcsében. Miközben néha azt látjuk, hogy csak a kispadon jut neki hely (ne feledjük, elképesztően erős a konkurencia minden poszton), marasztalta a klubja, hosszabbítást kínált. Mi több, nemcsak játékosként számítanak rá, az RB Leipzig felajánlotta, karrierje végén is maradjon náluk. Pedig Willi még csak 28 éves, a befejezés még arrébb van, de nagyon értékes üzenet ez: a világ egyik legerősebb bajnokságában, dobogós csapatban nemcsak labdarúgóként, emberként is nagyon elégedettek vele.

Talán ez a legtöbb, amit egy futballista kaphat – örülhetünk, hogy minket választott.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!