Gyász: február 5-én búcsúztatják Vándor Kálmánt

A búcsúztatásra a Farkasréti temető Makovecz-termében kerül sor. Vándor Kálmán 74 éve, 1942-ben lett a Nemzeti Sport tudósítója, majd dolgozott a Népsportnál, a Friss Újságnál, a Magyar Rádió olasz szerkesztőségében, a Képes Sportlapnál, a Képes Sportnál, 1956 szeptemberétől csaknem négy évtizeden át a Népszavánál, s onnan ment nyugdíjba.

Tudósított több száz válogatott labdarúgó-mérkőzésről, járt olimpiákon, labdarúgó-világbajnokságokon, volt az MLSZ sajtófőnöke is, emellett sporttémájú könyveket is írt. Elmondása szerint mégis talán arra volt a legbüszkébb, hogy egyszer – 57 évesen – néhány percre beállhatott a Lakat Károly szövetségi kapitány által irányított magyar válogatottba, Spanyolországban, egy benidormi edzőmérkőzésen.

A sportújságírás mellett olasz slágerek szövegeinek magyarításával szerzett magának országos hírnevet és népszerűséget, nevéhez kétszáznál is több táncdal szövegének megírása vagy fordítása fűződik, ezeket népszerű énekesek (Kovács Kati, Koós János, Korda György) vitték sikerre. Örökzöldnek számít az Azzurro, a Kósza szél, a Távollét vagy A szívem egy vándorcigány.

Az 1922. november 5-én, Békásmegyeren született Vándor Kálmánnak 2002-ben Aranytollal, 2003-ban eMeRTon-életműdíjjal, 2005-ben sportújságírói életműdíjjal ismerték el munkásságát.

2008-ban megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet. Szerzőként, társszerzőként jegyzett főbb művei: Labdarúgó-világbajnokságok (1978), Gól volt, gól nem volt (1986), Futballvilágbajnokok A-tól Z-ig (1986), Üllői úti kapufák (1988), Futball-lexikon (1990).