A tokaji borok vitték le Détári Lajos árát
DÉTÁRI RÚGJA? MEHETÜNK A KÖZÉPKEZDÉSHEZ
Détári Lajos németországi pályafutása nehezen indult, ám egy év után hősként távozott az Eintracht Frankfurttól, amely az ő szabadrúgásgóljával nyert 1–0-ra a Bochum ellen a Nyugatnémet Kupa 1988-as döntőjében. A bochumi kaput akkor Ralf Zumdick, a Ferencváros jelenlegi pályaedzője védte. Tavaly a Nemzeti Sport újra összehozta a mérkőzés két főszereplőjét – megrendeztük a „visszavágót”. Ekkor Zumdicknak sikerült hárítania, 1988-ban viszont Détári csapattársai biztosak voltak a gólban.
„Amikor letettem a labdát, Frank Schulz odaszólt: »Akkor mi megyünk is vissza, Lajos.« És tényleg a sarokba került a labda, a Macskának (Zumdick beceneve – a szerk.) esélye sem volt” – emlékezett vissza Détári a gólra, amelyet pályafutása legfontosabb találatának nevezett.
ÜVEGENKÉNT 100 EZER MÁRKA
A Bp. Honvédból akkori Bundesliga-rekordnak számító 2 millió márkáért szerződött az Eintrachtba, ám ez az összeg lehetett volna jóval magasabb is.
„A Bundesligának nagyon jó híre volt Magyarországon, és bár a Frankfurt elég szürke csapat volt akkoriban, a vezetői ismertek minden trükköt. Főleg az akkori pénzügyi főnöke, Wolfgang Knispel, aki finom Tokaji borral itatta a magyarokat. Állítólag minden üveg bor elfogyasztásával százezer márkával csökkent az áram” – beszélt átigazolása körülményeiről a korábbi klasszis tízes.
Az akkori szabályoknak megfelelően az érte kapott pénz az OTSH-hoz, azaz az Országos Testnevelési és Sporthivatalhoz került, Détárinak ráadásul a fizetése 30 százalékát is haza kellett utalnia.
KINEVETTÉK A SZÍNES CIPŐI MIATT
A hatalmas átigazolási összeg elmondása szerint nagy terhet rakott a magyar középpályás vállára, aki az utolsó pillanatig próbálta meggyőzni a magyarországi illetékeseket, hogy az Eintracht helyett a Monacónak adják. Úgy gondolta, hogy a német foci csak a futásról és a kemény ütközésekről, szerelésekről szól, nem kedvez az ő kreatív futballjának. Eleinte a nyelvet sem beszélte, ráadásul arrogánsnak tartották, ami különösen bántotta.
„Miután megkaptam a színes cipőimet, az első edzésen már azokban játszottam. A társaim kinevettek, úgy álltam ott, mint egy idióta. Azt gondoltam, ez nem oké. A következő meccsen aztán a Bayern München ellen a hetvenedik percben megszereztük a vezetést, mindannyian ott ünnepeltünk az Eintracht-fanatikusok előtt, alig értünk vissza a saját térfelünkre a középkezdésre. Negyven másodperccel később – amikor még nem álltunk fel normálisan – az egyik Bayern-csatárral szemben szabálytalankodtunk, tizenegyes. Lothar Matthäus belőtte, egy egy. A meccs utáni interjúban azt mondtam, olyanok voltunk, mint az amatőrök. Mérges voltam, magamra is. Erre másnap azt olvasom, hogy Détári a társait támadja: »Mindannyian amatőrök vagytok!«”
PUSKÁS: MI EZ A TÖBBES SZÁM?
Aztán persze jóra fordultak a dolgok, következő csapatánál, az Olympiakosznál már istenként fogadták, pályafutása vége felé pedig együtt dolgozhatott a szövetségi kapitánynak kinevezett Puskás Ferenccel is.
„Barátok voltunk, amit nagy megtiszteltetésként éltem meg. Amikor 1993-ban átvette a válogatott irányítását, a kezei alatt edzettem. Egyszer oldalba böktem: »Ferenc (a 11 Freunde szerint így szólította meg Détári Puskást, ami elég valószínűtlennek tűnik – a szerk.), sosem voltak nálunk jobb tízesek!«”
És hogy erre mit válaszolt a legendás Öcsi?
„Azt mondta, ne szemtelenkedjek, csak egy tízesnél nem volt jobb.”
