„Gyermekkorunk óta rajongunk a fociért és a válogatottért, amikor csak tudtunk, ott voltunk a meccseken: amikor Ibrahimovicról a 94. percben bepattant a labda, amikor az északírek tíz perc alatt fordítottak, amikor a románok az utolsó pillanatban egyenlítettek. Ja nem, az zárt kapus volt… De a lényeg: ott voltunk a norvégok ellen is, és ez mindent felülír!” – írták a szerzők a szerkesztőségünknek elküldött levelében. „Gyermekkorunk óta rajongunk a fociért és a válogatottért, amikor csak tudtunk, ott voltunk a meccseken: amikor Ibrahimovicról a 94. percben bepattant a labda, amikor az északírek tíz perc alatt fordítottak, amikor a románok az utolsó pillanatban egyenlítettek. Ja nem, az zárt kapus volt… De a lényeg: ott voltunk a norvégok ellen is, és ez mindent felülír!” – írták a szerzők a szerkesztőségünknek elküldött levelében.
„A dallal azt szerettük volna kifejezni, amit mi és a generációnk, az 1986-os kijutást még át nem élő magyar válogatott szurkolók érezhetünk. Az idősebbekkel együtt mindig elhittük, mindig számolgattunk, de valahogy sosem jött össze. Bárhogyan is alakult, úgy voltunk vele, hogy kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. Most végre édesebb, mint valaha!”
„A szövegben és a videóban is igyekeztünk a meghatározó eseményeket kronologikusan feleleveníteni, az elmúlt évtizedek sikertelenségeitől, Dárdai mester érkezésén át a hőn áhított kijutásig! A keserű visszaemlékezések közepette néhány apró geggel szerettünk volna némi mosolyt csalni az emberek arcára, hogy aztán Priskin góljánál jöhessenek az örömkönnyek!”
„Hogy mi a célunk vele? Szeretnénk két lábon a földön járni, nincsenek illúzióink: megelégszünk azzal, ha július 10-én Dzsudzsiék az öltözőben ezzel ünneplik a friss Európa-bajnoki címet…”
A dal
A világ ámult Maradonán, mi, magyarok nem annyira
