Király Gábor gyűlöli az orosz rulettet

Szombaton ugyanis Király Gábor az angol Premier League egyik legizgalmasabb meccsének, a Liverpool és a Crystal Palace összecsapásának egyik főszereplője lehetett.
- Oh, én már szombat este lezártam magamban azt a találkozót - oldotta meg a rejtélyt a londoni együttes 28 esztendős kapusa. - Nem mondom, egy kicsit még elrágódtam a történteken, de vasárnap már úgy ébredtem, hogy nekem csakis egyvalamire szabad összpontosítanom, mégpedig a Málta elleni világbajnoki selejtezőre.
- Azért csak nem lehetett könnyű megemészteni a három kettes vereséget, főként úgy, hogy a Liverpool a hajrában tizenegyesből szerezte meg a győztes gólt, s ráadásul ön kis híján hárította Milan Baros lövését.
- Bárcsak rossz irányba vetődtem volna! Akkor az ember nem dühöng, elvégre a tizenegyespárbaj afféle orosz rulett, azaz vagy szerencséje van a kapusnak, vagy teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül. De amikor érzi, hogy ujjával szinte súrolta a labdát, s az mégis a kapujába került, nos, azt a pillanatot az ellenségének sem kívánja.
- Szó, mi szó, remek lélektani felütés lehetett volna egy Liverpool elleni bravúrral a háta mögött bevonulni a válogatott edzőtáborába.
- Újoncként a kiesés elleni harcban nekünk elsősorban az úgymond kisebb csapatok ellen kell gyűjtögetnünk a pontokat. Márpedig a Fulhamet, a West Bromwichot és a Birminghamet legyőztük, az Arsenal ellen pedig kiharcoltunk egy döntetlent.
- Megszerette Angliát?
- Berlin kisebb volt, könnyebben lehetett közlekedni, Londonnak viszont fantasztikus a hangulata. A City egyszerűen lenyűgöző, az ember egyik ámulatból a másikba esik. S akkor még nem is beszéltem a meccsek miliőjéről.

- Az a kispadról nézve is hátborzongató lehetett, de most, hogy kezdő lett… Ez amúgy a válogatottnál is előnyére válhat.
- Senki sem szeret csereember lenni, de én már fél éve a padot koptattam, mielőtt a németek elleni mérkőzésen szóhoz jutottam. Kaiserslauternben nem kaptam gólt, és talán nem vagyok elfogult magammal, ha azt mondom: nem érződött a teljesítményemen a meccshiány. De a futball már csak olyan műfaj, hogy mérkőzésről mérkőzésre meg kell újulni.
- Önnek azért jó esélye van arra, hogy szerda este kezdő legyen.
- Bármi is lesz, nekem egyetlen feladatom van: a maximumot adni az edzéseken, és ha úgy hozza a sors, a mérkőzésen is. Nem lehet lazítani egy percet sem, biztos vagyok benne, hogy vért izzadunk majd. Saját bőrünkön is tapasztalhattuk a közelmúltban, hogy nincsenek könnyedén félresöpörhető riválisok, San Marino ellen is keményen meg kellett dolgoznunk az első gólért. Senki se higgye, hogy ez a mi speciális problémánk: Liechtenstein ellenében a portugálok is megbotlottak. Korábbi önmagához képest a feje tetejére állt a labdarúgóvilág, a kicsik megtanultak futballozni, és manapság egy-egy összecsapáson aztán tényleg bármi megtörténhet. De… Nekünk most csakis a győzelem lehet az elfogadható eredmény.
- Vannak emlékei Máltáról?
- A papám hajdanán a Haladás vagy talán az utánpótlás-válogatott tagjaként járt egyszer a szigetországban. Hozott haza egy faliszőnyeget, ami az előszobánk egyik ékessége volt. Sokszor nézegettem, s most mintha egy kicsit hazajöttem volna. Az a szép az egészben, hogy a máltai Nemzeti-stadion lesz a második olyan külhoni aréna, amelyben édesapám után jómagam is megfordulok játékosként. Az első a San Siro volt, ott ő a Haladással lépett pályára, és a Hertha mezében én is védtem a milánói stadionban BL- és UEFA-kupa-találkozón.
- Ön mit visz majd haza Valettából?
- Nagyon remélem, hogy a csapattal együtt három pontot, s talán hozzájutok egy olyasfajta szuvenírhez is, mint amilyet annak idején a papám hozott. ---- M ---- A