Dado Prso kerüli a rivaldafényt

Gólt szerzett az első mérkőzésén

Mindazonáltal a derék "krojácok" - ezúttal a szurkolók - imáikba az Úr mellett vélhetően az ő, valamint Dado Prso nevét is beillesztik.
Az Adria széltében-hosszában a nyáron a Rangershöz igazolt Dado nevétől hangos, akitől nem várnak többet a fanatikusok, "csak" ismételje meg első válogatott meccsén nyújtott produkcióját.
"Valóban hihetetlenül jól éreztem magam azon az összecsapáson - emlékezett vissza a belgák elleni 2003-as Eb-selejtezőre a Nogomet nevű horvát labdarúgó-magazinnak adott interjúban a futballista. - Az első fellépésen rögtön gólt szerezni, úgy vélem, rendkívüli bemutatkozásnak számít. Persze azon az estén a legfontosabb a győzelem volt, s ezzel a csodálatos zágrábi közönségnek is nagy örömet szereztünk. Remélem, a forgatókönyv ezúttal sem változik, legalábbis ha mindannyian egy célért hajtunk, akkor biztosan nem. Ahogy a klubomban, úgy a nemzeti együttesben is kizárólag a győzelem érdekel. Ha elkapjuk a megfelelő ritmust, mindegy lesz, hogy éppen melyikünk van a pályán. Ezeket a helyzeteket nagyon jól kezeli a társaság, mivel valamennyiünket a siker éltet, de persze azt is tudjuk: a kudarc éppúgy közös, mint a diadal. Ennél fogva cseppnyi kétség nélkül mondom: jó csapatunk van, mert képesek vagyunk egymásért is küzdeni. Sőt még jobbak is lehetünk. Bevallom, pályafutásom kezdetén csak álmodoztam a válogatottságról. Akkoriban nem az volt számomra a lényeges, hol futballozom, hanem hogy rendszeresen pályára léphessek. Így esett meg, hogy kilencvenkettőben a horvát első osztályú Pazin együttesében kötöttem ki. Bár a Hajduk Splittel is kapcsolatban voltam, nem akartam várni, ki tudja, mikor került volna rám a sor, én pedig tizennyolc évesen már játszani akartam. Talán éltem a lehetőséggel, hiszen az idény végén lehetőségem nyílt Franciaországba költözni."

A válogatottban sincs szobatársa

Mivel a futball kapcsán a déli szomszédnál a csapból is ő folyik, még meglepőbb a horvátok kilencesének "magányos farkas" stílusa.
"Talán furcsa, amit mondok, de szeretek egyedül lenni, a kivételt a családom jelenti: az ő körükben érzem kimondottan jól magam, a nyüzsgés, bármilyen különös, nem az én világom. A klubcsapataimnál, de a válogatottban sincs szobatársam, így könynyebben koncentrálok az adott mérkőzésre, ekkor vetítem le magamban a találkozó filmjét - a fejemben. Amiben amúgy elég gyakran megfordul az a gondolat: egymagam vagyok a horvát válogatott, mivel a különböző sajtóorgánumok képviselői állandóan engem akarnak faggatni bármivel kapcsolatosan, ami a horvát futballra vonatkozik. Pedig rajtam kívül számtalan más labdarúgó is legalább akkora figyelmet érdemelne, mint amit újabban én kapok…"

Népesebb a hazai légiósgárda

A lapokról szólva érdemel említést: a Vjesnik arra a következtetésre jutott, mivel a magyar csapatban kilenc, a horvátban pedig 18 légiós található, a horvát gárda kétszer jobb a magyarnál. Reméljük, duplán csalatkoznak.