Pars: Az elmúlt évek huzavonáját nem kívánom senkinek

– Felfogta már?
– A tiszteletkör közben derengett már valami – válaszolta Pars Krisztián a Nemzeti Sportnak. – Már ott, a stadionban rengeteg szeretetet kaptam, nem tudom, hogy csinálták, de mindenhol magyart láttam, fantasztikus, felejthetetlen este volt. Ennyi aláírást életemben nem osztottam ki, ennyien sohasem kértek fel közös fotózásra, de jöjjön bárki, nekem megtisztelő, hogy engem akarnak ünnepelni. Csodálatos érzés. Köszönöm a szüleimnek, a barátnőmnek, aki mindig mellettem állt. De hogy konkrétan válaszoljak a kérdésükre, azt hiszem, dereng valami, de még napoknak kell eltelnie, hogy felfogjam, nem egy versenyt nyertem meg, hanem az olimpiát. Olimpiai bajnok vagyok!

– Ezért jött, ezt vállalta. Honnan ez a magabiztosság?
– A pekingi olimpia óta ezért dolgoztam. Tudtam, hogy én vagyok az esélyes, minek akartam volna ez alól kibújni?

– Dolgozott önben a dac?
– Dolgozott, az elmúlt évek huzavonáját nem kívánom senkinek. De ezen is sikerült túllépni, mondjuk azt, az élet igazságot szolgáltatott.

– Nem izgult?
– Csak annyira, amennyire kellett.

– Gondolta volna, hogy 80.59-cel meg lehet nyerni az olimpiát?
– Nem. Nem titkoltam, én is bőven nyolcvan fölé akartam jutni, már az első dobásnál nyolcvanegy-nyolcvankét méter volt a terv. Nem sikerült. Noha nem reszkettem az idegességtől, azért természetesen bennem is munkált a tét, az, hogy ez nem egy mezei verseny. Szerintem így voltak ezzel a többiek is, erre vezetném vissza, hogy senki sem dobott hú de hatalmasat.

– Minden úgy történt ebben a döntőben, ahogyan előzetesen eltervelte?
– Egyáltalán nem, főleg azért nem, mert – mint előzőleg már annyi versenyen – lehetetlen kiszámítani a váratlan történéseket. Csak a dobásaimra koncentráltam, még az álmaimban is. Most már az aranyérem is ott lesz a buksimban...

– Látszik, élvezi a népszerűséget. Úton-útfélen azt mondják az emberek, a kalapácsvetők közül önnél jobban senki sem érdemelte meg ezt a dicsőséget. Mit szól hozzá?
– Nyelem a könnyeimet, nagyon boldog vagyok, hogy így gondolják az emberek. Hozzám is eljutottak ezek a hangok, mindenkinek köszönöm a támogatást.

– Marad még Londonban?
– Naná! Igyekszem minden eseményen kint lenni, amin csak tudok, drukkolni a honfitársaimnak. Kézilabda, vízilabda, kajak-kenu, lesznek még szép napjaink!

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, MIT MONDOTT PARS KRISZTIÁN A NEVELŐEDZŐJÉRŐL, PALI BÁCSIRÓL ÉS HONNAN NÉZTE USAIN BOLT DÖNTŐJÉT, OLVASSA EL A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN!