Gera Zoltán: Csodálatos volt a West Bromnál töltött időszakom

– Múlt hétvégén ismét összegyűltek a régi nagyok a West Bromnál, s körükből természetesen ön sem hiányozhatott. A klub jótékonysági gálamérkőzést szervezett, emellett pedig a stadion, azaz a Hawthorns 125 éves évfordulóját ünnepelték.
– Nagyszerű volt találkozni a régi társakkal, de minden évben kilátogatok a klubhoz – mondta lapunknak Gera Zoltán, aki összesen hét évet töltött a West Bromwich Albion kötelékében. – Rendszeresen hívnak valamilyen eseményre, olykor elemzőnek, ám a közelmúltban két korábbi csapattársam búcsúmeccsén vettem részt. Természetesen ezúttal sok olyan korábbi társammal is találkoztam, akivel hosszú évek óta nem, jó érzés volt újra látni őket. Üzenetet rendszeresen váltunk egymással a közös csoportunkban, de ritka az olyan, amikor mindannyian összegyűlünk. Ez most egy ilyen alkalom volt, a gálamérkőzésen pedig a West Bromwich angol és külföldi legendái játszottak egymás ellen. Nagyszerű hangulatban telt a meccs, három egyre legyőztük az angolokat. Egyébként érdekes, mert én voltam az, aki majdnem minden játékossal futballozott együtt, csupán hárman akadtak, akikkel nem szerepeltem egy csapatban. Szóval, szinte mindenkit ismertem.

– Annak idején kivel állt a legszorosabb a kapcsolatban?
– Az összes társammal jó kapcsolatot ápoltam, most is megöleltük egymást, mindenkivel váltottam néhány szót. Az argentin Claudio Yacobot azért emelném ki, mert a nagy távolság miatt őt régen láttam, vártam már, hogy találkozzunk. Amikor a klubhoz került, nem beszélt angolul, én pedig sokat segítettem neki mindenben, ezért a mai napig hálás, most is felemlegette. Szerettem mellette játszani a középpályán. Jonas Olssonnal az Európa-liga-döntőn találkoztam legutóbb, ő egy svéd televíziónál dolgozik szakkommentátorként. De ott van ­James Morrison és Chris Brunt is, akiket szintén nagyon kedvelek, s folytathatnám tovább a sort, de túl hosszú lenne. Jó kis közösséget alkottunk, az edzéseken és a meccseken kívül is szerettünk együtt lenni, szoros barátságok születettek, amelyeket a mai napig ápolunk.

– Érezni lehet a hangján, hogy nem csak egy munkahely volt önnek a West Brom.
– Olyan, mintha tegnap történt volna minden, mintha most játszottunk volna együtt a Premier League-ben. A szurkolók a mai napig felismernek és szeretnek minket, s bár a parkolóőr új ember, szintén jól ismer már, úgy éreztem magam, mintha most is profi játékos lennék, és gondolom, ezzel a többiek is így voltak. Életem egyik legszebb időszakát töltöttem a klubnál, csodálatos volt. Természetesen nem lehet elmenni a jótékonykodás mellett sem, a drukkerek a klubbal összefogva egy alapítványnak gyűjtöttek. A gálameccsen viselt és általunk aláírt mezeket elárverezik, tudomásom szerint már most szép összeg gyűlt össze.

–  Beszéljünk egy kicsit a 125 éves The Hawthornsról is: milyen ott játszani?
– Tradicionális angol stadion, őrzi a régi szépségét, patináját. A klubházban az egyesület történelmével lehet megismerkedni, a szurkolók közel ülnek a pályához, az öltözők pedig tágasak. Rendre nagyszerű atmoszférát teremtettek a drukkereink, s noha nem kirívóan parázs a hangulat, mint, mondjuk, New­castle-ban, amikor a nagy rivális Wolverhamptonnal játszottunk, azért izzott a levegő. Szépek az emlékeim erről a stadionról, győztünk le olyan nagycsapatokat a szurkolóink előtt, mint a Manchester City, a Tottenham, az Arsenal vagy a Liverpool.

– Hogyan érezte magát a gálamérkőzésen?
– A pálya tökéletes állapotban volt, és ahogy mondtam, három egyre elvertük az angolokat, de annak idején edzések végén az egymás közötti játékban sokszor alakult úgy, mint most, vagyis a légiósok és az angolok játszottak egymás ellen. Akkoriban sem volt emiatt veszekedés, habár presztízsmeccs volt, sohasem volt belőle balhé. Érezzük, hogy elment az idő, noha fejben tudjuk, mit kell csinálni, a gyakorlatban már nem olyan egyszerű kivitelezni. Folyamatosan ki és be lehetett szállni, igazi gálameccs volt. Majdnem szereztem egy szép gólt is, de a kapus védeni tudott. Egyébként a kezdés előtt mondták, ha gólt rúgok, akkor szeretnék látni a szaltót, szóval biztosan számonkérték volna, ha betalálok. Mondtam, ha gólt szerzek, utólag otthon a medencében megcsinálom a szaltót, a gyepen ugyanis már nehezebben menne…

Nagy pillanatok az angol bajnokságban

Gera Zoltán két időszakban viselte a West Bromwich Albion mezét, előbb 2004 júliusa és 2008 júliusa, majd 2011 nyara és 2014 nyara között. A klub színei­ben 191 tétmérkőzésen lépett pályára és 29 gólt szerzett, valamint 20 gól­passzt adott. Sorozatokra lebontva: 86-szor lépett pályára a Premier ­League-ben és a Championshipben, 14-szer játszott az FA-kupában, illetve van 5 Ligakupa-mérkőzése. A Premier ­League-ben többek között betalált a Chelsea, a Tottenham és a Liverpool kapujába is, de az egyik legjobb meccsét az Everton ellen játszotta, gólt és gólpasszt jegyzett a 2–2-es összecsapáson.