Dzsudzsák Balázs: Amit ígértem, betartottam

– Kezdeném azzal, hogy gratulálok a hétvégi győzelemhez, de gyanítom, a kettő egyes siker sem tette boldoggá.
– Mivel a meccs közben nekem senki nem szólt, hogy a Twente és az Ajax is vezet, azt hittem, csoda történik, mígnem a lefújást követő pillanatokban a kispadon ülők el nem árulták, hogy mindkét vetélytársunk nyert. A tisztesség kedvéért tettünk egy kört a stadionban, hogy megköszönjük a szurkolók egész éves biztatását, de egyikünk jobban lógatta a fejét, mint a másikunk. Az öltözőben is nagy volt a csalódottság, hiszen mindannyian tisztában voltunk vele, óriási esélyt szalasztottunk el azzal, hogy az előző fordulóban kikaptunk a Feyenoord otthonában. Onnantól fogva csupán abban bízhattunk, hogy a Twente és az Ajax hibázik, ám az igazat megvallva, az már rég rossz, ha a másik kudarca jelenti számodra a reményt. A saját kezünkben volt a sorsunk, kizárólag magunkat okolhatjuk, hogy legjobb esetben másodikként zárhatunk – ehhez persze győznünk kell a Groningen ellen.

– Azt a mérkőzést a nézőtéren lesz kénytelen végigszenvedni…
– A játékvezető műesésért adott nekem sárgát, sajnos ez volt az ötödik. Azért is bánt az eset, mert bár szabálytalanság nem történt, nem direkt dobtam fel magam, aki ismer, tudja, nem kenyerem a színészkedés. Ezért is mondtam azt a bírónak: köszönöm, hogy nem játszhatok a legfontosabb meccsen. Habár amikor ez kicsúszott a számom, még azt gondoltam, a groningeni találkozónak az lesz a tétje, hogy aranyérmesként térhetünk-e haza.

– Az eszébe jutott már, hogy a Vitesse ellen búcsúzott a PSV-től?
– Hazudnék, ha nemmel felelnék. De ha nekem nem jut eszembe, egyesek biztosan emlékeztettek volna rá…

– Tehát?
– Sok mindentől függ, hogyan alakul a jövőm. Kezdve azzal, hogy a PSV hányadik helyen végez. Ha csak harmadikként, és nem indulhat a Bajnokok Ligájában, az anyagi veszteséget alighanem azzal is pótolnák a vezetők, hogy engem eladnak. Ha ezüstérmesként BL-selejtezőt vívhatnánk, és bejutnánk a csoportkörbe, az megint más helyzet lenne. Miként az is, ha felbukkanna egy klub, amelyik hajlandó kifizetni tíz-, esetleg tizenkétmillió eurót értem. Rögtön hozzáteszem, tudomásom szerint a mai napig senki sem jelentkezett ezzel a céllal.

– Szakértők szerint kinőtte az eindhoveni csapatot.
– Ha valaki így gondolja, az megtisztelő. Növeli az önbizalmamat, szebbé teszi a napomat, ha ilyesmit hallok. Azt ugyanakkor nem feledem, hogy négy esztendeje még egy voltam a sok debreceni labdarúgó közül, és bár azóta nagyot fordult velem a világ, sosem merném kijelenteni, hogy a PSV már nem az én szintem. Annyit azonban megkockáztatok: amire itt képes voltam, azt ebben a szezonban kihoztam magamból. Tavaly ilyenkor megfogadtam, húzóember leszek, és ez nem csak duma volt a részemről: amit ígértem, be is tartottam. Benne van a pakliban, hogy még egy ilyen jó évet már nem tudnék produkálni.

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN!