Tisztelet – Somogyi Zsolt jegyzete

Sokszor halljuk: cél külföldön külföldön futballozni. Halk kiegészítés: amióta itthon kevesebb munkával jobban lehet keresni, ilyet legfeljebb a szakmai fejlődését szem előtt tartó tehetség mond, de most nem ez a téma. És nem is az, hogy bár rengetegen esélyt kapnak a határokon kívül, a többség hazatér – ez sem feltétlenül baj, ha itthon válik belőle profi labdarúgó. Teljesen más eset, ha valaki hosszabb légióséletet követően jön haza és a karrierje végén futballozik újra itthon, mint például Juhász Roland vagy Dzsudzsák Balázs. Nem véletlenül kerülnek éppen ők szóba: izgalmas összeállításunkban is főszereplők.

Olyan magyar labdarúgókat kerestünk, akik nemcsak megmutatták magukat egy nívós külföldi klubban, hanem teljesítményükkel olyannyira elfogadtatták magukat, hogy a csapatkapitányi karszalagot is magukra húzhatták. Mi kell ehhez? Milyen játéktudás, milyen emberi tulajdonság, mennyi idő? Furcsa belegondolni, hogy a 2011-es PSV–Benfica összecsapáson, amelyen az Európa-liga elődöntőjébe jutás volt a tét, a Loki jelenlegi játékosa, a 108-szoros válogatott Dzsudzsák Balázs vezette ki a holland csapatot a gyepre – nem meglepő, hogy a brazil Luisao által átnyújtott klubzászló máig becses ereklye a futballista nyírlugosi szülői házában. Mint ahogy kevesen hinnék talán, amikor a Manchester City klasszisát csodálják, hogy volt idő, amikor Kevin De Bruyne csendben, illedelmesen hallgatta, ahogy Tőzsér Dániel elmondja neki, hogyan kell viselkedni az öltözőben.

Gulácsi Péter Lipcsében kapta meg a karszalagot, ez adta a cikk alapötletét – egy, a Bajnokok Ligájában szereplő Bundes­liga-klubban elérni ezt fantasztikus eredmény. Szóval, izgalmas témát jártak körül lapunk munkatársai, és nem meglepő módon minden érintett elmondta: hatalmas megtiszteltetés csapatkapitánynak lenni, itthon is, de légiósként kivételes bizalmat jelent – némi pátosszal az adott futballistán túl a magyar labdarúgás elismerése is egy ilyen kinevezés.

Hűség, alázat, szorgalom, a csapatérdek mindenekelőtt, ezek nem csak üres szavak egy közösség életében, és talán nem árt, ha meghallgatjuk azokat, akik ebben a kiváltságban részesültek.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!