Sárosi György mesterhetesével „özöngól-gyáros” lett

MALONYAI PÉTERMALONYAI PÉTER
Vágólapra másolva!
2022.09.16. 10:09
null
I. Gyurka diadalmenete: íme, a Nemzeti Sport címlapon közzétett karikatúrája, Sárosi dr. mindenekfelett – ő azonban helyén kezelte az ajnározást
Fantasztikus mérkőzése volt a Csehszlovákia elleni 1937-ben Sárosi „Gyurkának”, 8:3-ra nyertünk, ő pedig hét gólt szerzett. A Ferencváros világklasszisa 110 éve született – a legendás meccs felidézésével emlékezünk rá.

 

Utólag persze könnyű okosnak lenni… Mindenesetre már a Csehszlovákia elleni Európa-kupa-meccs előtti triálon látszott, hogy Sárosi György remek formában van. A Hungária úton 1000 (!) néző előtt a Pirosak és a Fehérek játszottak döntetlent (2:2), a pirosaknál Dietz Károly szövetségi kapitány a hétvégi csatársort játszatta (Sas, Sárosi, Cseh II, Zsengellér, Kemény), a csapat mindkét gólját Sárosi szerezte. Mondta is róla Dietz, hogy hallatlanul „megnövekedett az átütőereje. Lefutja a hátvédeket, nem hagyja magát elnyomni és lő”.     

SÁROSI (STEFANCSICS) György – NÉVJEGY
Született: 1912. szeptember 16., Budapest      
Elhunyt:  1993. június 20., Genova      
Klubjai játékosként: FTC (1927–1931), Ferencváros (1931–1948)
Az NB I-ben: 384 mérkőzés/350 gól
Válogatottság:  62/42
Klubjai edzőként:  AS Bari (1948–1950), Lucchese (1951), Juventus (1951–1953), Genoa (1953–1955), AS Roma (1956, 1959), Bologna (1958), Brescia (1960), FC Lugano (1962–1963)      Sikerei:      vb–2. (1938), 2x Európa-kupa–3. (1932, 1935), Közép-európai Kupa-győztes (1937), 5x magyar bajnok (1932, 1934, 1938, 1940, 1941), 5x Magyar-kupa-győztes (1932, 1935, 1942, 1943, 1944), 3x gólkirály (1935–36: 36 gól, 1939–40: 23 gól, 1940–41: 29 gól)      
Elismerései: Az év labdarúgója (1940–41), az FTC örökös bajnoka (1946)

Aztán megpendítette a jövőt, mondván, hogy ha nem megy a csatársornak helyet cserél majd Cseh II „Matyival”, mire a Nemzeti Sport humorrovata a B.Ö.K. máris írta: „Sárosi a középcsatár helyén már számtalanszor bebizonyította, hogy középfedezet, így került a jobbösszekötő helyére. Nagyon, nagyon félünk tőle. Érzésünk szerint két-három óra alatt belejönne új szerepkörébe, újabban azonban bosszantóan rövidek a játékidők. Épp, hogy kivan a másfél óra.”     

A meccs iránt óriási volt az érdeklődés, tömött villamosok, cammogó autók (külföldiek is) vettek irányt a Hungária út felé. Végül 37 ezren láthattak a magyar futball örökbecsű előadását, Sárosi főszereplésével.

Az első félidőben még nyoma sem volt a csillogásnak, 1:0-ra vezetett, aztán 1:2-ről egyenlített a válogatott – Sárosi góljával: a 34. percben a labdát  „nyolc méterről, kapásból úgy ragasztja be a hálóba, ahogy a nagy könyvben írva van: 2:2”.

Szünet után még hatot tett hozzá, ám mielőtt sorra vennénk őket, ide kívánkozik, hogy Dietz meghúzta a jobbösszekötő-középcsatár cserét, szükségéről Brüll Alfréd Hungária-vezér győzte meg a fintorgó Cseh „Matyit”.

Aztán...

51. perc: „Zsengellér (...) egyből, pompás érzékkel adja meredeken előre a bőrt, (...) Sárosi (...) jó 20-25 méteres futás után 15 méterről futtából félmagas bombalövéssel zúdítja a csehszlovák kapu baloldalába. 3:2.”     

60. perc: „Sas (...) rosszul találja el a labdát, úgyhogy a lövésből passz lesz, Sárosi a hatoson állva kapja, fordul és laposan a bal sarokba ragasztja. 4:2.”     

62. perc: „Cseh megint előírásosan szökteti Sárosit s közelről ugyanúgy, mint előbb, megvan az ötödik magyar gól is. 5:2.”     

77. perc: „Ártatlanul passzolgatnak ide-oda a csatáraink, Sárosi is kapott labdát, a balösszekötő helyén állva átemeli Burger fején, aztán igazgatja, majd hirtelen, váratlanul jó 18 méterről fordulásból laposan kapura lő és mire Planicska feleszmél, már bent is van a váratlan bomba a bal alsó sarokban. 6:3.”     

80. perc:  „Kemény (...) hátratolja a labdát Sárosinak, (...) aki átfut a balösszekötő helyéről a jobbösszekötő helyére, Planicskát teljesen megzavarja ezzel (...) és közelről védhetetlenül helyez a jobb sarokba. 7:3.”     

85. perc: „Sas (...) középre ível Sárosihoz, aki mellre veszi a labdát, Planicska közelébe viszi és közvetlen közelről a bal felső sarokba ragasztja. 8:3.”     

Pályafutása során sokszor kellett megköszönnie, hogy ünneplik a csapatát
Pályafutása során sokszor kellett megköszönnie, hogy ünneplik a csapatát

A lefújás után örömujjongás, „Sárosihoz odaszalad a vörös Takács, a Hungária segédedzője, a közönség segítségével a nyakába veszi s úgy hozza ki a közönség óriási ünneplése között”. Az öltözőben egymást kiabálják túl a játékosok, Turay József szerzi meg emlékbe a labdát, mire valaki megjegyzi: „Ezt a labdát az MLSz díszdobozban nyújthatná át Sárosinak.”     

A mérkőzés hőse előbb húzódásra panaszkodik, majd lelkesen magyarázza, a lényeget: „Arra kell játszani, aki jó formában van. Most éppen én vagyok formában, a fiúk nagyon helyesen, rám játszottak.”  A másik öltözőben az Európa-szerte jegyzett klassziskapus, Frantisek Plánicka joggal szótlan, ám a közhelyet kiböki: „Nem lehetett semmit csinálni.”   A jobbfedezet Alois Mourek részt kíván a dicsőségből, azt magyarázza, hogy a hatodik magyar gólt ő lőtte, azaz öngól volt. Sárosi erre azt mondja, hogy annyi része volt benne, hogy belerúgott a lábába, így meglehet, a labda nem oda ment, ahova szánta.

A Nemzeti Sport értékelésének középpontjában természetesen a mérkőzés hőse áll: „Szünet után aztán jött az elixír. Sárosi megkapta az őt ma okvetlenül megillető helyét a csatársorban, s folytonos mozgásával szinte szüntelenül passzra kínálta fel magát szélsőinek, összekötőinek. A játék egyszerre életszínt kapott. Szinte valamennyi magyar játékos feljavult ebben a játékrészben, a csatársor tagjai – felismerve Sárosi szokatlanul nagy formáját – hozzájuttatták a gól első előfeltételét: a labdát. Amit aztán Sárosi ezekkel a labdákkal művelt — arról a hét gól egymagában is köteteket mesél.”   A magyar csapat      „kimondott fölényben volt ezen a mérkőzésen, Sárosi személyében a mezőny fölé magasan kiemelkedő játékossal rendelkezett, aki gyengébb társait is felvillanyozta”.     

Másnap a Nemzeti Sport címlapján karikatúra Sárosiról, és ő a témája a vezércikknek is, stílszerűen hét pontban méltatva az „özön-gólgyárost”. A tételek: 1. Hallatlanul nagy lövőformában van. 2. Igen sok támadást ő maga készített elő, hogy a végén őhozzá kerüljön vissza a labda. 3. A legkedvezőbb helyzetben várta vissza a labdát. 4. Tökéletes kondícióban játszott. 5. Örökmozgással futott, helyezkedett, akárhogy is akarták, nem tudták lefogni. 6. Segítségül vette a lendületet (a futást, az idejében való, késedelem nélküli rajtot) s a testi erőt. 7. Széles skálájú tudását harcos szellemmel gazdagította.

EMLÉKEZTETŐ
Magyarország–Csehszlovákia 8:3 (2:2)
1937. szeptember 19., Budapest, Európa-kupa-mérkőzés      
Hungária út, 27 ezer néző, vezette: Bauwens dr. (német)
Magyarország:  Csikós – Futó, Korányi – Magda, Turay, Dudás – Sas, Sárosi dr., Cseh II, Zsengellér, Kemény      
Szövetségi kapitány: Dietz Károly
Csehszlovákia: Plánicka – Burger, Ctyroky – Mourek, Svaton, Kolsky – Riha, Kloz, Sobolka, Nejedly, Rulc
Szövetségi kapitány:  Josef Tesar
Gólszerző:   Zsengellér (15.), Sárosi dr. (34., 51., 60., 62., 77., 80., 85.), ill. Riha (21.), Rulc (26.), Nejedly (65.)

A lap megállapítja még, hogy eddig is nagy játékos volt, de a csehszlovákok ellen láthattunk „egy olyan Sárosit, aki jobb volt, mint az eddigi legjobb” . De a belső hármassal is elégedett, ám itt is „Gyurka” áll az élen: „A »háromkirályok« közül a királyok királya.”   De talán a legnagyobb dicséret:  „Ha Ted Drake-nek, a jónevű angol középcsatárnak ilyen technikája volna, akkor ő lehetne az angol Sárosi.”     

Sárosi két nappal a meccs után is téma, sajnálja, hogy nem volt tizenegyes, mert ő volt kijelölve rá. Ez hiányzott a repertoárjából... Arra a kérdésre pedig, hogy mit érzett, amikor a vörös Taki vállán hagyta el a pályát, úgy válaszol szaggatottan, hogy látszik, tudja, milyen a futballistasors:  „Nem szeretem az ilyesmit... Játszottam már rosszul is... Hamar elmúlik az ilyesmi... Tudnék erről sokat beszélni, de – ez külön téma. És – hosszú téma...”     

A meccs után három nappal még érezte a húzódását, nélküle győzte le a Ferencváros a Budafokot (5:2), aztán újabb három nap elteltével az Elektromos ellen (2:1) már játszott. Visszafogottan, de nem véletlenül. Kifejezetten utaztak rá. „Többen hangoztatják azt, hogy az egyik kék-sárga mezőnyjátékos hátrakiabált Gulyásnak, amikor Sárosi támadta őt: »Ugorj rá, törd el a lábát!« Sárosi erre megjegyzi, hogy ez bizony, sajnos, igaz” – erősíti meg a Nemzeti Sport a játékos vállra emelésről szóló mondatait, mi pedig megköszönhetjük a Tromos-kapus Gulyás Bélának, hogy nem hallgatott a csapattársára.

Ő ezzel került be – picit – a futballtörténelembe.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik