A Paks kétszer is eltalálta a kapufát, de a Vasas három gólja volt a nyerő

LABDARÚGÓ NB I
7. FORDULÓ
VASAS–PAKS 3–1 (James 22., Gaál 41., Hangya 97., ill. Bartha 45.)
Budapest, Szusza Ferenc Stadion. Vezette: Bognár Tamás

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

De jó, hogy itt maradt – sóhajtottak a Vasas szurkolói, amikor Manjrekar James vezetést szerzett.

Lapunkban írtunk arról: amikor a nyáron a kanadai légiós hazautazott, hogy országa válogatottjában játsszon, az ügyvezető azt mondta, ha rajta múlik, ez az ember nem veszi fel többet a piros-kék mezt. Nos, a légiós maradt, és miután vezetést szerzett a Paks ellen, a vasasosok is úgy voltak vele, nem baj, hogy így alakult...

Azt nem mondhatnánk, hogy a hazaiak vezető gólja benne volt a meccsben, mert nem sokkal a találat előtt Bertus Lajos lőtt, aztán Hahn János egyenlíthetett volna a találkozó addigi legszebb akciója végén, ám a kapufa kisegítette a Vasast. Ebből is látszik, hogy a szervezetten és kulturáltan futballozó tolnai csapat nem játszott alárendelt szerepet, más kérdés, hogy Berecz Zsombor a félidő derekán megduplázhatta volna az előnyt, ám életerős lövését Molnár Péter védeni tudta. Nem volt tehát rossz ez a mérkőzés, úgy tűnt, mintha a két együttes javítani próbált volna. S ez nem is csoda, mert Csertői Aurélban és Michael Oenningben is hiányérzet lehetett a bajnokság eddigi alakulása miatt, így motiváltan, akaratosan küzdöttek a felek.

Az első félidő végén fél perc alatt két különleges labdaérintés is történt: előbb Lenzsér Bence rúgta fel a labdát a tetőre – körülbelül másfél évtizede építették a Megyeri úti stadionban, de nem emlékszünk arra, hogy ez valakinek sikerült volna korábban –, majd Gaál Bálint megmutatta, finomabb érzékkel is lehet bánni a labdával, ő remek mozdulattal lőtt a léc alá. Aztán a paksiak kipasszolták a hazai védelmet és Bartha László szépíteni tudott, úgyhogy leírható: máskor több meccsre van szükség, hogy annyi minden történjen, mint az első negyvenöt percben.

A paksiak gólja ahhoz kellett, hogy a második félidőnek legyen tétje. Ez a játékrész nem volt annyira mozgalmas és fordulatos, mint az első, de senki sem unatkozott. A Vasas nem játszott csúcsformában, viszont nagyon nagy elszántsággal védekezett, míg a Paks időnként kimondottan kulturált passzjátékkal közelítette meg a piros-kékek kapuját, csak hát a szemre is tetszetős futballért önmagában nem jár pont...

Ahogy lassan telt-múlt az idő, úgy állandósult a vendégek fölénye szinte végig. Az angyalföldi térfélen pattogott a labda, a beívelésekre apellálva a nagy termetű Daru Bence is pályára lépett, a Vasas azonban a végére hagyta a poént: a lefújás pillanatában Hangya Szilveszter révén a harmadik gólját is megszerezte.