MTK: négy év alatt közel 4 millió euróért adtak el játékosokat

Egyensúly – talán ezt a legnehezebb megtalálni, mondta Polyák Balázs, az MTK Budapest sportigazgatója, amikor Schön Szabolcs távozásáról, értékesítéséről kapcsolatban a kék-fehérek játékospolitikájáról beszélgettünk.

Az apropót a tehetséges labdarúgó Dallashoz szerződése adta, amellett, hogy jól működő NB I-es csapatban futballozott, amely évről évre értékesít játékosokat, hogy a bevételből újabb és újabb fiatalokat keressen, szerezzen, neveljen, hogy aztán belőlük is kurrens áru legyen a futballistapiacon.

,,Egyszerre kell csapatot építeni, játékosokat nevelni és értékesíteni – mondta a 38 éves sportvezető. –  Amikor Schön Szabolcsot először megkerestem, azt mondtam neki, ne gondoljon szívtelennek, de azért szeretném, hogy az MTK-ba jöjjön, hogy itt jól játsszon és eladjuk. Megkapod a lehetőséget és a bizalmat, ha élsz vele a pályán, közösen sikeresek leszünk.”

Az egyensúly itt lesz fontos: a meghatározó labdarúgók elengedése nem lehet kizárólag a bevétel függvénye, egy-egy játékos távozásával a csapat nem gyengülhet meg túlságosan. A mai korban az NB I-es kluboknak stabil működési hátteret biztosít a sportbarát kormányzat, ám az MTK-nál úgy gondolják, saját bevételt is generálni kell a nyugodt működéshez. A közelmúltban Gera Dániel és Katona Máté átigazolása keltette fel a szurkolók érdeklődését, mindketten a Ferencváros játékosai lettek (az Üllői útról közben Varga Roland érkezett). Adódik a kérdés: a bevételek jól hangzanak, de a klubnak a játékos pénzbe kerül az értékesítés előtt.

„Valóban, ám azt az összeget valakinek kifizetnénk – mondta erre Polyák Balázs. – A kerettagok fizetést kapnak, de az a kérdés, olyan labdarúgót dotál-e a klub, akiből lehet bevétele, vagy olyat, akiből nem, mert nem piacképes, vagy mert lejár a szerződése, és ezért ingyen távozhat. A pénzért eladott játékosoknál így nem releváns szempont, hogy előtte a klubnak kiadást jelent a fizetésük, mert azt biztosan elköltöttük volna valakire.”

A cikkünk keretes anyagában közölt vételárak üzleti titoknak minősülnek, de amikor a sportigazgatót több futballal foglalkozó oldal adatával, nem hivatalos információval szembesítettük, azt felelte, az általunk közölt összegek nem járnak messze a valóságtól. Örök kérdés: hogyan, mikor lehet vagy kell eladni egy magyar játékost?

„Üzleti sikeresség oldaláról megközelítve nem a magyar, hanem a fiatal játékos a legfontosabb szempont   – felelte a futballvezető.  – Éppen ezért légiósok szerződtetésénél is fontos a további értékesítés lehetősége. Az MTK jelenleg alapvetően eladó klub, ami nem jelenti azt, hogy ne fektetnénk pénzt játékosokba, de vigyázunk az egyensúlyra. A klasszikus válasz a felvetésre: akkor kell eladni, amikor lehet, nem pedig amikor mi szeretnénk.”

A sportigazgató hozzátette, mindez része a klubfilozófiának. A következő generáció képviselőinek, a tehetséges gyerekek szüleinek – legyenek akár magyarok, akár külföldiek – bizonyítani tudják: az MTK-ban hamar megkaphatja a játéklehetőséget, aki arra érdemes, és ha valaki jó teljesít, van esélye feljebb lépni, akkor a klub törekszik a megegyezésre – a kékek senkit sem akarnak magukhoz láncolni, a bevételnövekedést a folyamatos rotáció eredményezheti. Az MTK keretében ma is több húszéves vagy annál is fiatalabb kerettag játszik, őket sokszor az NB II-be kölcsönözték ki erősödni, és ha a visszatérést követően az élvonalban is helytállnak, folytathatják az útjukat.

„Kiszemelt játékosaink előtt is jó ajánlólevél, ha látják, olyan klubba kerülhetnek, ahonnan a karrierjük felfelé ívelhet – magyarázta Polyák Balázs. –  A klub mindig partnerként kezeli a játékosait, ezzel is próbáljuk vonzóvá tenni magunkat. Sokan azt gondolják, az ilyen volumenű játékoseladás az NB I-ben úgy működik, hogy a sportigazgató kiül a lelátóra más klubok vezetőivel, majd a záporozó ajánlatok közül kiválasztja a legjobbat. A valóságban egy-egy kiemelt transzfer sokszor hónapok, évek munkája, kapcsolatépítés sportigazgatókkal, menedzserekkel, klubvezetőkkel. A piacon folyamatosan jelen kell lenni, néha fájdalmas elengedni a legjobbakat, más oldalról megközelítve hosszabb távon a pozíciód erősíti, ha több százezer euróért, akár egymillió euró felett is sikerült értékesíteni. Ezek pedig hatnak egymásra, mert más egy tárgyalás, ha a legnagyobb összegű eladása a klubnak előtte százezer euró volt és egész más, ha másfél millió euró.”

Manapság ez nagy szó: a legnagyobb sztárcsapatok, Európa húsz legnagyobb, leggazdagabb klubja sokszor hajmeresztő összeget fizet a világ legjobbjaiért, de a kontinens futballegyesületeinek kilencven százaléka átlagosan százezer euróért tud vagy hajlandó vásárolni – de inkább ingyen szeretne mindenki értékes portékát találni.

A kérdés persze az, hogyan, kikkel lehet megtalálni azt a bizonyos egyensúlyt.