Pályacsúccsal győzött a Vadlán Terep Ultra száznyolc kilométeres távján a hölgyek között. Gyanítom, elégedett a teljesítményével.
Fontos verseny volt számomra a Vadlán, nagy erőkkel készültem rá – mondta a Csupasportnak Bürge Mariann. – Korábban többször részt vettem az ötven kilométeres távon, a hosszún most először, így azt a célt tűztem ki, hogy egyenletes tempóban tudjam lefutni. Szuperül mentek a dolgok, már-már meglepően zavaróan hatott, hogy minden rendben – általában nem szokott így lenni… Bár előzetesen bejött a képbe egy kisebb baki, az óraszíjjam elszakadt, így oda kellett ragasztanom, de kitartott a végéig.
Milyennek értékelné a versenyt?
A reggel hat órai rajt nem szokatlan, így tudtam, hogy fejlámpás indulás lesz – no meg persze hideg… De októberhez képest elég gyorsan melegedett, sütött a nap, és a végére már túl jó lett az időjárás. Az Ultra-Trail Hungary száztizenegy kilométeres távjához képest tudtam, hogy itt kevesebb lesz a szintkülönbség, így gyorsabb tempójú futásra számítottam. Előre felosztottam a pályát tizenöt-húsz kilométeres szakaszokra, így nem egybe készültem a száznyolc kilométerre. A párom majdnem mindegyik frissítőponton várt, segített mindenben, ezúton is köszönöm szépen neki. Szerencsére a tempót tudtam tartani, nem lassultam. Természetesen akadtak hullámvölgyek, nem ment olyan kellemesen, mint ahogyan az eredmény azt mutatja…
Mire gondol?
Ötven kilométerig élveztem, azán hetvennél jött egy holtpont, legszívesebben abbahagytam volna a futást…
Nem ettem sokat, a szervezetem pedig jelzett, hogy vegyek vissza kicsit. Aztán begörcsölt a jobb vádlim is, ami onnantól már végig befolyásolta a futásomat. Ráadásul a napszemüvegemet a frissítő ponton elfelejtettem elkérni a páromtól, mikor már kellett volna, mert erősen sütött a nap, és egy-két helyen elfelejtettem vizet tölteni – akadtak ilyen apróságok… A rutinos Belus Tamással egy kicsit futottam együtt, rengeteg hasznos információt adott a pályáról, folyamatosan mondta, hogy mi következik és mire kell figyelni. Azt is mondta, a büdöskúti forrás után már csak be kell csorogni a célba – nos, ez az egy nem így volt…
Mit szól a pályacsúcshoz?
Egyáltalán nem így készültem, szóval elképesztőn boldog vagyok. Nagy élmény, az ember azért egy ilyen dolgot megjegyez. Főleg annak tudatában, hogy jövőre nem lesz száznyolc kilométeres táv, szóval legalább két évig biztosan én tartom a pályacsúcsot.
Mik a következő céljai?
Idén már nem lesz versenyem, jön a pihenés, aztán kezdődik az alapozás. Jövőre az Ultra-Trail Hungary-n biztosan ott leszek, de még nem tudom, hogy melyik távon. Nagy terveim nincsenek, de könnyen lehet, hogy külföldi versenyeken is részt veszek.
