Miért nem játszott Szusza az Aranycsapatban?

A csatár egy más témával kapcsolatban az NSO-n még évekkel ezelőtt beszélt arról, szerinte miért mellőzte őt Sebes. Most idézzük akkori mondandóját, kiegészítve Buzánszky Jenő szavaival. Az Aranycsapat jobbhátvédjét is megkérdeztük, van-e valóságalapja Szusza verziójának.

Idézet a Szusza Ferenccel készül beszélgetésből: „Moszkvában játszottunk 1952-ben, és 2:1-re kikaptunk a szovjetektől. Mi dühösek voltunk, hogy pont ők vertek meg minket. Szinte fillérekbe került a pezsgő, vettünk néhány üveggel.

Az emelkedett hangulatban egy pezsgőspalack ki is repült a szállodaszobánkból, és hatalmasat robbant az úttesten. Azon a sávon, ahol csak a politikai bizottság autói közlekedhettek. Kijöttek a rendőrök, kérdezték, ki követte el ezt a szabotázst? A beszélgetésnél jelen volt a szobatársam, Bozsik József és Sebes Gusztáv is. Addig faggattak bennünket, míg Cucunak elhitték, hogy nem ő volt, nekem nem, rám fogták, hogy én dobtam ki az üveget. A háttérben az lehetett, hogy szerintem Sebes már nem akarta, hogy többé válogatott legyek. A félidőben le is cserélt Hidegkutira, plusz ez az incidens jó indok volt, hogy mellőzzenek. A szövetségi kapitány sose szeretett, mert elegánsan öltözködtem, ő meg óraleolvasóból lett edző, velem szemben mindig kisebbségi érzése volt. Ami pedig a pezsgősüveget illeti, azt Buzánszky dobhatta ki.”

A történet némi pontosítással: 1952. május 24-én és 27-én egy-egy Moszkva válogatott–Magyarország mérkőzést rendeztek Moszkvában. Az első, 1:1-re végződő találkozón Szusza kezdett, helyére Palotás Péter állt be a második félidőben. Három nappal később Szusza nem játszott – ezen a találkozón kaptunk ki 2:1-re –, és legközelebb 1956. július 15-én, a lengyelek ellen a Népstadionban 4:1-re megnyert meccsen volt hivatalosan válogatott (utoljára). Ezen a találkozón váltotta Sebest szövetségi kapitányként Bukovi Márton, aki azonnal meghívta a 33 éves Szuszát az együttesbe.

Ez volt a csatár hattyúdala, és kuriózumként kétszer is beállt a barátságos meccsen: először kezdőként, majd Machos Ferenc váltotta, ám a második félidőben Puskás Ferenc megsérült, és Bukovi Szuszát küldte vissza, hogy aztán a 79. percben a csatár megszerezze az utolsó válogatottbeli gólját.

Az Aranycsapat jobbhátvédje, Buzánszky Jenő így emlékezett a történtekre: „Kicsit pontosítanék, de a lényegen nem változtat. Valóban iddogáltunk abban a szobában, amelyben Szusza lakott Bozsikkal. A nyitott ablaknál álltunk, s én valahogy levertem a poharat, így esett ki az utcára. Nem pezsgős üveg volt, arra emlékszem, s nem duhajkodtunk, véletlen mozdulat volt. Az igaz, hogy a szovjet hatóságok kicsit túlreagálták a dolgot.”

Hogy ez az incidens lenne az oka, hogy Sebes nem válogatta be többé Szuszát, akire végül is ráfogták a balhét? A legendás jobbhátvéd erre így emlékszik:

„Sebes akkor kereste a csapatot, s nem kizárólag a futballtudás, hanem több tényező döntött, hogy ki került az együttesbe. A kapitány szerkezetben gondolkodott. Akkoriban rengeteg kiváló futballista volt, mégsem játszottak a válogatottban. Sebes például nem tartotta elég keménynek a csapatot. Elsősorban a védelmet, ezért a technikás Börzseit kihagyta a csapatból, helyére Lóránt került vissza. Ugyanúgy a csatársorban is kísérletezett, azt figyelte, hogyan illeszkednek egymáshoz a játékosok, kereste a szerinte legoptimálisabb támadósort.”

Buzánszky jól emlékszik: a meccs előtti találkozókon, s az első moszkvai mérkőzésen még Börzsei a középhátvéd, aztán a második összecsapáson Kispéter Mihály játszott, míg azt követően Lóránt Gyuláé lett a hármas trikó. A csatársorban a második moszkvai találkozó után a lengyelek ellen (1952. június 15., Varsó, 5:1-es magyar győzelem) áll fel posztok szerint Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás és Czibor – korábban az ötös fogat így nem szerepel.

Tény, hogy ezt megelőzően Sebes néhányszor próbálkozott Szuszával (1949. április 10-ei kapitányi debütálásától számítva, amikor éppen Szuszát nevezte ki „csk-nak", összesen hatszor – a szerk.), de az újpesti csatár nem volt alapember, és az is tény, hogy az ominózus eset után Szusza már csak egyszer, 1956-ban szerepelt a válogatottban. A bőség zavarában lehetett jó indok, hogy a moszkvai incidenst Szuszának tulajdonították. Mert bőség az volt: a belső csatárposztokon megforduló Kocsis 23, Puskás 25, Palotás Péter 23, Deák Ferenc 30, Hidegkuti 30, míg Szusza 29 éves volt az ominózus moszkvai mérkőzés időpontjában. Még azt sem lehet mondani, hogy Szusza volt a legidősebb.