KTE: Folyamatosan fejlődünk, ennél nincs nagyobb öröm – Szabó István

– Ha valaki a rajt előtt azt mondja, a szünetben huszonhat ponttal a második helyen áll a Kecskemét, elhiszi?
– Természetesen nem ez volt a realitás – válaszolta lapunknak Szabó István, az NB I-ben újoncként a második helyen álló Kecskeméti TE 55 éves vezetőedzője. – Én a napi munkában hiszek, továbbra is a bennmaradás a célunk. A huszonhat pont álom kategória.

– Sok szép sikert értek el az őszi szezonban, legyőzték a Ferencvárost és az Újpestet is. Melyikre a legbüszkébb?
– Arra, hogy a játékosok és a csapat folyamatosan fejlődik. Ennél nagyobb öröm nincs az edzőnek. Látható a szakmai stáb munkájának eredménye.

– A bajnokságban szinte mindegyik játékos a csapategységen kívül az ön nevét is megemlítette a siker kulcsaként.
– Nagyon jólesik. Egyértelmű, amikor jönnek az eredmények és jól szerepel a csapat, kevesebb konfliktust kell megoldani, jó a csapatösszhang. Kifejezetten figyelünk arra, hogy a futballisták otthonosan érezzék magukat a klubnál, családias légkörben készülhessenek, így könnyebb teljesíteni. Mindenki tiszteli a másikat és a munkáját.

– Nagyszerű támadások és látványos gólok jellemezték a KTE támadójátékát, sokszor csak lestünk, milyen parádés megoldásokat választanak futballistái.
– Több összetevője van ennek, ám az elsődleges, hogy hiszünk és bízunk a játékosokban, ezáltal nincs bennük görcsösség, élvezik a játékot. Jó képességű futballistáink vannak. Folyamatosan biztatjuk őket, bátran cselezzenek és vállalják el a lövéseket. Örülök a látványos megmozdulásoknak, egyúttal annak, hogy ki tudtuk szolgálni fantasztikus közönségünket.

– Rengeteg dicséretet kapott a csapat és ön is, melyik esett a legjobban?
– Amikor a szurkolóink hangot adnak elégedettségüknek. Örülök, ha a nevemet skandálják. Vagy ott vannak az MLSZ elismerései, szeptemberben és októberben a hónap edzőjének választottak. És említhetem a Nemzeti Sportot is, amely korrektül kezeli a helyzetünket. Kapjuk a dicséreteket, de amikor nem megy a játék, akkor sem húznak le minket.

– Van olyan, amivel nem elégedett?
– Igen. Többször előfordult, hogy nálunk volt a labda, ám könnyen megszerezte az ellenfelünk, s ebből nehézségeink adódtak.

– A labdarúgók szerint a csapategység a siker legfőbb titka. Az NB I-ben vajon Kecskeméten a legjobb a légkör?
– Tiszteletlenség lenne más csapatokkal szemben, ha kijelenteném, hogy nálunk a legjobb a csapategység, ám az biztos, hogy kiváló légkör alakult ki. Rendszeresen megünnepeljük a születésnapokat vagy rendezünk egy-egy zsíroskenyér-partit. A lényeg, hogy egy pillanatra megállunk, szánunk egymásra időt. Ismét meg kell említenem a Nemzeti Sportot, amelynek adunk a véleményére. Ha valaki bekerül a forduló válogatottjába, kivágjuk és kitesszük a falra. Büszkék vagyunk rá. Az egész szezonban nem kellett büntetnünk, nem volt okunk rá.

– Az utóbbi négy bajnokin nem nyert a KTE, kívülről úgy tűnt, néhány játékos az utolsó erőtartalékait mozgósítja. Jól jön a téli szünet?
– A mérések azt mutatják, az ősz végére elfáradtak a játékosok, de ez normális. Tizenhat bajnoki telt el, van olyan, aki szinte mindegyiket végigjátszotta, az NB I mindenkitől többet követel. Ez a játékosokra, a szakmai stábra, a vezetőkre vagy a kisegítő személyzetre egyaránt igaz. Jól jön a szünet, most veszünk egy nagy levegőt, s újult erővel készülünk a tavaszra.

– A téli átigazolási időszakban érkezhetnek új játékosok?
– A napokban egyeztetek a vezetőséggel, terveink vannak, ám konkrétumokról nem tudok beszámolni. Nem zárkózunk el az igazolásoktól, elsősorban magyar játékosokban gondolkodunk, de minőségi külföldi is szóba jöhet. A magyar bajnokságból nehéz érvényes szerződésű futballistát igazolni, mivel magas a kivásárlási ára.

– Vége az ősznek − milyen program vár most a csapatra?
– A hetet végigdolgozzuk, szerdán pályaavatót játszottunk Akasztón, pénteken gálavacsora vár ránk. A szünetre otthoni munkát kap, aki végigjátszotta az NB I-et, aki pedig kevesebb lehetőséget kapott, az NB III-as csapatnál készül, ott játszhat. December tizenhatodikán kezdjük el a felkészülést, január negyedikén törökországi edzőtáborba utazunk.

– És hogyan alakul az ön szünideje?
– A legfontosabb, hogy most több időt tölthetek a családdal. A nagy fiam Németországban él, ott van két unokám, akiket szívfájdalmamra nagyon ritkán láthatok. Alig várom, hogy találkozzak velük. Emellett heti három-négy alkalommal tíz-tizenkét kilométert futok, továbbá szaunázok is. Jólesik a kecskeméti szaunában a gondolataimat rendezni, bár egyre többen megismernek, így valamelyest nehezebb a kikapcsolódás. De ez egyáltalán nem probléma, szívesen beszélgetek a szurkolókkal. És ugye, kezdődik a világbajnokság, remélem, jó mérkőzések lesznek. Szeretem a német futballt, no meg a latinosat, a brazilt és az argentint. Hogy kinek szurkolok? A magyar válogatottnak. Ha tehetem, mindig ott vagyok a nemzeti együttes meccsén, nagyon várom a vasárnapi, Görögország elleni mérkőzést.