Hahn János: 10-es! – Vincze András jegyzete

Nem lehet azt mondani, hogy szórjuk a 10-eseket (lapunk, a Nemzeti Sport, illetve az előd Népsport 1967 augusztusa óta osztályozza 0-tól 10-ig az élvonalban futballozó játékosokat), és eddig a napig (2020. november 8.) huszonhat labdarúgó kapta meg a legmagasabb érdemjegyet.

Hogy „újságíróapáink”, valamint tudósítóink és mi magunk a jelenben is igencsak kritikusak voltak-vagyunk e kitüntető osztályzat odaítélésekor egy-egy bajnoki produkció kapcsán, arra példa, hogy az első 10-est öt évvel az osztályzás bevezetését követően kapta a Ferencváros kiváló hátvédje, Páncsics Miklós (az akkori Újpesti Dózsa 2–0-s legyőzése és a mesteri védőmunka elismeréseként).

Közleményként ideírom, ha valaki szeretne bogarászni a kiváló teljesítések között, a nemzetisport.hu oldalunkon megtalálja a teljes listát, és észreveheti, a futball­eminensek névsorának végén immár ott szerepel a paksi Hahn János neve is: a csatár most, az NB I 10. fordulójában négy gólt szerzett a Puskás Akadémia ellen 6–2-re megnyert meccsen. S bár azok, akik a régi idők magyar fociját is látták, talán most azt mond(hat)ják, a hajdanvolt magyar futballtanárokhoz képest kétszer annyit kellene mutatniuk a pályán a mai gyerekeknek a 10-esért, de ez a világ legigazságtalanabb mércéje, mert élvonalbeli bajnokin négy gólt szerezni manapság is dicsőítésre érdemes tett.

Nem is akarom túlragozni a történetet, mert leginkább az kívánkozik ide, hogy az NS-újságírónak nincs annál nemesebb feladata, mint megörökíteni az utókornak, ha egy magyar labdarúgó kiemelkedik a mezőnyből az akarásával, alázatával csapata sikeréért megfeszülve. S e jelzőknek Hahn János esetében azért van különleges jelentősége, mert a mai (futball)világban éppen a honfiúi képességekkel nehéz kitűnni. Persze hozzáteszem, paksiként speciel mégsem annyira nehéz, hiszen a klub kitartóan tartja magát az elvhez: csakis magyar játékosokat (és magyar edzőt) alkalmaz, s a magam hite szerint ennél nemesebb küldetés nem létezhet.

Visszakanyarodva a jelenkori futballunk megítélésével kapcsolatos kritikus vélekedésekhez: Hahn János esetében kifejezetten erősíti a 10-es érdemjegy jogosságát, hogy magyar labdarúgóként szerzett négy gólt, s ha a példája kapcsán megfordítjuk a jelenkori produkciókkal kapcsolatos okoskodást, mondhatjuk azt is, nem is neki, hanem inkább az itt focizgató légiósoktól várhatnánk ugyanezt – sőt, küzdjenek ők dupla akkora akarattal, és legyenek kétszer olyan jó góllövők, mint azok, akik az árnyékukban próbálnak hazai pályán érvényesülni!

Arról nem beszélve, hogy a forduló ásza rendkívül szimpatikusan beszélt a kivételes teljesítményéről, udvariasan megköszönte a csapattársaknak, hogy kihagyhatatlan gólhelyzeteket teremtettek neki. A nyilatkozat is megérdemelné a 10-est.