NB I: gyermeki öröm – a szurkolásért cserébe járt a Honvéd-mez

Vágólapra másolva!
2023.02.05. 07:54
null
Zárt kapuk mögött, nyolcszáz néző előtt rendezték meg a Bp. Honvéd–Kisvárda bajnokit: többségében kispest klubszínekért rajongó gyerekek, az őket kísérő felnőttek, valamint a kisvárdai drukkerek léphettek be a Bozsik Arénába, és a szeles, fagyos időben próbáltak hangulatot varázsolni a lelátón (FOTÓK: FÖLDI IMRE)
A zárt kapus Honvéd–Kisvárda bajnokinak is megvolt a varázsa: mintegy hétszáz gyerek szurkolt a lelátón, s ha győzelemnek nem is, a döntetlennek tudtak örülni a fiatalok – hát még a lefújást követően kapott ajándéknak. Azért valaki szólhatott volna az angol és német meccsturistáknak, hogy ezúttal ne vegyék a Bozsik Aréna felé az irányt…



BOZSIK ARÉNA, zárt kapuk mögött, 800 néző.

Bármilyen furán hangzik – igaz.

A kispesti futballstadion legtöbb bejáratát bezáratta a Magyar Labdarúgó-szövetség, ám egy kiskapu nyitva maradt…

Az előzményekről csupán annyit, hogy az MLSZ még az őszi ZTE–Honvéd mérkőzés után – a verdikt szerint a rend megzavarásával kapcsolatos szurkolói cselekményekért – szabott ki egy meccsre szóló zárt kapus büntetést, a kispesti klub viszont élt a szabálykönyv adta lehetőséggel: a 14 éven aluli gyerekeket beengedhette azzal a feltétellel, hogy minden tíz fiatalra jut egy felnőtt kísérő. A napokban ment is a toborzás, a Magyar Futball Akadémia partneregyesületeit Vatai Attila régióvezető hívta fel és meg, és persze a környékbeli iskolákba is bekopogtatott a Honvéd.

A külföldi meccsturisták ezúttal hoppon maradtak

A jelek szerint Vatai Attila és a Honvéd egyaránt nyitott kapukat döngetett a zárt kapus meccs kapcsán: hétszáz gyerkőc regisztrált a jelzett határidőig. Ha nem is A-tól Z-ig, de A-tól Ü-ig, vagyis az Albertirsától kezdve a Mini-Talenten, az Ópályin és a Szentesi Kinizsin át az Üllőig képviseltették magukat a kispesti akadémiával együttműködő kisebb-nagyobb klubok. A főlelátóval szembeni C-szektorban foglalhattak helyet érkezései sorrendben, amiatt persze nem kellett tartani, hogy nem marad elég Üllő-, pardon, ülőhely... A lelkesedésre jellemző, hogy akadt olyan csoport, amely már egy és negyedórával a kezdés előtt bebocsátásra várt. A fogadtatásra sem lehetett panasz, a házigazdák forró teával várták a lurkókat, no meg azzal az ígérettel, hogy a nézőtéren nem tombol az orkán…

Honvéd-címer a kabáton és a sálakon: a nézőtéren szurkoló gyerekek az összes kispesti játékosnak őszintén örültek, így a srácok elé lendülő Christian Gomis is óriási ünneplést kapott
Honvéd-címer a kabáton és a sálakon: a nézőtéren szurkoló gyerekek az összes kispesti játékosnak őszintén örültek, így a srácok elé lendülő Christian Gomis is óriási ünneplést kapott

 

Közben odakint is szép számban gyülekeztek a mérkőzésről kizárt drukkerek. Noha a kispesti ultrák úgy tervezték, törzshelyük, a Lipták Grund mellett felállított kivetítő előtt szurkolják végig a találkozót, ötletüket elfújta a szél... Azért volt B-tervük is, bent, mármint bent a pubban nézték az összecsapást. Nem is akármilyen társaságban, német és angol meccsturistákkal együtt. Jóllehet a német és az angol fanatikusok nem úgy képzelték el a szombat délutánjukat, hogy a stadiontól néhány méterre, a kétségkívül hangulatos vendéglátóipari egységben követik nyomon a mérkőzést, hanem úgy, hogy megváltják belépőiket, és a lelátón élvezik ki minden pillanatát. Annak rendje és módja szerint el is zötykölődtek a Puskás Ferenc utcáig, majd elindultak a pénztár felé, hogy aztán a zárt fülke előtt szembesüljenek életük egyik legrosszabb hírével: nem jutnak be a Honvéd–Kisvárda találkozóra.

Azzal esetleg megpróbálkozhattak volna, hogy a vendégszektorba belógnak. Az MLSZ-döntés tudniillik nem vonatkozott a Várda-szimpatizánsokra, nekik nyitva volt a kassza, a jegyvásárlásnál csak azt kellett igazolniuk, hogy a szabolcsi gárda elkötelezett hívei. Na mármost ha a német vagy az angol, urambocsá', egy mindenre elszánt kispesti szurkoló a vendégszektorba vett volna belépőt, több buktatóval is számolnia kellett. Jó, egy piros-fehér sálat vagy egy Navrátil-mezt még be tudott szerezni, talán még a kezdő tizenegyet is bemagolta (mi tagadás, nem könnyű feladat...), na de ha az utolsó próba gyanánt megkérik, hogy soroljon fel Kisvárda nevezetességei közül legalább hármat, alighanem lebukott volna.

Szigorúak voltak a kisvárdaiak Nenad Lukiccsal szemben, egyszer nem figyeltek a Honvéd csatárára, akkor gólt is lőtt
Szigorúak voltak a kisvárdaiak Nenad Lukiccsal szemben, egyszer nem figyeltek a Honvéd csatárára, akkor gólt is lőtt
Volt ijesztő pillanata is a mérkőzésnek, amikor Albi Doka ütközött Matheus Leonival – és a földön maradt...
Volt ijesztő pillanata is a mérkőzésnek, amikor Albi Doka ütközött Matheus Leonival – és a földön maradt...

 

Már egy szép cselt is megtapsoltak a lelátón

A „Csak a Kispest!” rigmus így csupán a C-szektorban zúgott fel – mindjárt a második percben. Habár nem sokon múlt, hogy a gyerekek gólt kiáltsanak, de amilyen csalódottan fogadták Nenad Lukics elpuskázott ziccerét, olyan gyorsan váltottak át biztatásra. A (gyerek)zsivaj nem szűnt meg, hol többen, hol kevesebben hallatták hangjukat – mígnem a 12. percben egyik pillanatról a másikra elhalkultak. Albi Doka és Matheus Leoni riasztó ütközését követően csak az orvosi segítségért üvöltő játékosok hangját lehetett hallani – pályán és lelátón egyaránt volt olyan, aki oda sem mert nézni, főleg akkor, amikor a kispestiek védőjét stabil oldalfekvésbe helyezték. Hála az égnek, nagyobb baj nem történt, igaz, a hosszas ápolás után a játéktérre még visszakéredzkedő Albi Doka egy perc múlva jelezte, nem lát tisztán – a gyerekek vastapsa közepette támogatták az öltözőbe.

A jó hangulat visszatért, az ifjú szurkolósereg hol örömében kiáltott fel (már egy kispesti csel is jelentős elismerést váltott ki), hol ijedtében (a Kisvárda azért többet veszélyeztetett), hol meg dühében (ha a vendégek futballistái felrúgták valamelyik Honvéd-játékost, volt ám morgás a tribünön...). A 42. percben a hétszáz gyerekből mintegy hatszáz szökkent talpra, a hatszázból hozzávetőlegesen ötszáz lendítette a magasba a karját, amikor a magát ziccerbe cselező Brandon Domingues kapura lőtt – a centiméterekkel mellé guruló labda láttán szomorkásan huppantak vissza a székükre.

Szomorú kapus a Bozsik Aréna gyepén: Szappanos Péter a 73. percben kapott gólt…
Szomorú kapus a Bozsik Aréna gyepén: Szappanos Péter a 73. percben kapott gólt…

 

Szombat este Mario Ilievszkit szerették a legjobban
a kisvárdai labdarúgók – a cserejátékos szerezte az egyenlítő gólt
Szombat este Mario Ilievszkit szerették a legjobban a kisvárdai labdarúgók – a cserejátékos szerezte az egyenlítő gólt

Őszinte lelkesedés: a srácok mindenkivel pacsizni akartak

A 48. percben már olyan boldogok voltak, mintha a kölyökligában nyert volna csapatuk, hiszen Nenad Lukics a Honvéd harmadik ziccerét már nem hibázta el. Miután becsülettel kiugrálták magukat, jöhetett a normál (lásd még: a szurkolók számára nyilvános) meccseken megszokott felelgetős, a hangosbemondó elkezdte, hogy „Gólszerző: Nenad...”, a drukkerpalánták pedig rávágták: „Lukiiiiics!” A 65. percben azonban már fájó búcsút vettek tőle, miután Dean Klafuric lecserélte. Hogy miért, sokan nem értették, de talán a gyerekeket kísérő edzők elfogadható magyarázattal szolgáltak…

A jókedv alábbhagyott a 73. percben, amikor a Kisvárda egyenlített (felemelő látvány magyar pályán: a gólszerző nem provokálja az ellenfél drukkereit, ők meg nem emlegetik az ő édesanyját...), de aztán újra felzúgott a „Csak a Kispest!”, sőt zúgott a végéig. Egy biztos, nem a kölykökön múlt, hogy nem nyert a Honvéd, de a lefújást követően olybá tűnt, a döntetlennek is tudnak örülni – kiváltképp úgy, hogy a játékosok kimentek hozzájuk pacsizni, mi több, a mezüket is odaajándékozták nekik. S aki megkapta Lukics, Kocsis Dominik, Domingues, Szappanos Péter vagy éppen Vidar Ari Jónsson dresszét, a világ legboldogabb gyerekének érezhette magát...

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik