NB II: Meghajlok a szurkolók akarata előtt - Sólyom Sándor

Furcsa, már-már bizarr, hogy egy klubtulajdonos egy internetes szavazás végeredményétől teszi függővé jövőbeli szerepvállalását. Márpedig az NB II-es Kaposvári Rákóczi többségi tulajdonosa, Sólyom Sándor így tett. A drukkereknek szegezte a kérdést: menjen-e, vagy maradjon.

„Akarja-e, hogy a jövőben Sólyom Sándor legyen a Kaposvári Rákóczi többségi tulajdonosa?” – áll a klub világhálós oldalán, alatta a két válaszlehetőség: igen, nem.

Egy IP-címről csak egy szavazatot fogad el a rendszer, hiányossága ugyanakkor, hogy boldog-boldogtalan beleszólhat a társaság jövőjét érintő kérdésbe.

Az üzletember decemberben lett a Kaposvárt üzemeltető gazdasági társaság többségi tulajdonosa.

A felkészülési időszak (eddigi) hírei ellenben csak tartozásokról, sokmilliós kintlévőségekről, edzőcseréről szóltak. A vállalkozó kedvű befektető ugyanakkor hangsúlyozta, szó sincs róla, hogy elbizonytalanodott, ő kitartana a klub mellett.

„Tudom, hogy meglehetősen rendhagyó egy ilyen szavazás – mondta Sólyom Sándor a Nemzeti Sportnak. – Ám az is példa nélküli, ahogy a város, a csapat szurkolótábora a szerepvállalásomat fogadta. Azt azért ne feledjük el, hogy a labdarúgás a nézőkért van, ezért fontos a véleményük. Ha úgy gondolják, én vagyok a kaposvári futball kerékkötője, meghajlok az akaratuk előtt.”

A szavazatokat hétfőig lehet leadni, a voksolás lezárása után a vezetőség azonnal eredményt hirdet.

„Az élet addig sem állhat meg – hangsúlyozta a tulajdonos. – Rengeteg feladatunk van még, rendbe kell hozni a klubot, ám muszáj megérteni, nem olyan, hogy varázsütésre rend lesz. Remélem, több csontváz már nem hullik ki a szekrényből, és szép folyamatosan rendezzük a tartozásainkat. Nincsenek fontosabb, illetve kevésbé fontos teendők. Mindent egyszerre kell intézni, hogy tiszta viszonyokat teremtsünk. Hiába rendezzük a tartozásainkat, ha a tavasszal három vereséggel kezdünk, nekem esnek a városban, miért nem erősítettünk. De kíváncsian várom, milyen elképzeléseik vannak a kaposváriaknak. Már felvázoltam előttük egy szerintem járható utat – kérdés, hogy velem akarnak-e rálépni.”