Szűcs Tamás: Sergio Navarro volt a legjobb edzőm

– Váratlanul érte Sergio Navarro búcsúja?
– Az Újpest ellen már úgy játszottunk, hogy tudtuk, az az utolsó meccse nálunk – mondta a Nemzeti Sportnak Szűcs Tamás, a DVSC 21 éves válogatott középpályása.

– Milyen körülmények között jelentette be?
– Szerdán tartott egy meetinget, amelyen elmondta, ő és a stáb is távozik. Nyilván mindenkit megviselt a hír, engem különösen, mert rengeteget köszönhetek neki. Nem csak abban segített, hogy stabil középpályás legyek, kihozta belőlem azt, amit korábban magam sem láttam a játékomban. Ahhoz, hogy ebben az idényben meghatározó szerepem legyen, nagyon sok köze volt.

– Hogyan sikerült kihoznia önből a legtöbbet?
– Különleges érzéke van az egyéni fejlesztéshez, sok figyelmet szentel a játékosainak. Minden héten leültünk kettesben, hogy részletesen elemezzük a teljesítményemet: mi ment jól, milyen szokást tartsak meg, min kell csiszolnom, melyek a rossz beidegződéseim. Minden alkalommal konkrét szituációkról, döntésekről, mozgásokról esett szó, és ez segített megértenem, hogyan tudok leginkább a csapat hasznára válni, ebből lehetett a legtöbbet tanulni. Visszagondolva a pályafutásomra, nekem eddig ő volt a legjobb edzőm.

– Ha megkérdezném tőle, mi választja el Szűcs Tamást a következő szinttől, ön szerint mit mondana?
– Alighanem a kapu előtti hatékonyságot említené, ezt próbáltuk a leginkább fejleszteni. Az idényben sikerült előrelépnem, de még mindig van bennem tartalék. Ha a támadóharmadban tovább javulok, sokkal magasabb szintre juthatok – ezt Sergio Navarro is így látja.

– Feltétel nélkül hisz a meglátásában?
– Nincs okom kételkedni a szakmaiságában. Több történetem is van, amely bizonyítja, mennyire ért a futballhoz, elmesélek ezek közül kettő rövidet. A Puskás Akadémia elleni meccs hajrájában, egy egynél odahívott magához, és teljes nyugalommal azt mondta: »Hamarosan gólt rúgsz, amivel nyerünk.« Mondtam magamban, majd meglátjuk, mivel nem én vagyok a csapat legeredményesebb játékosa, aztán két perc múlva tényleg az én villanásommal győztünk. Ugyanez volt a Fradi ellen a Groupama Arénában, előre bemondta harminc perccel a vége előtt döntetlen állásnál, hogy csináljuk, amit eddig, mert nekünk áll a meccs – el is hoztuk a három pontot. Ezek nem véletlenek. Olyan önbizalmat tudott adni egy-egy mondattal, amit ritkán tapasztal az ember.

– Sok edző elveszíti a türelmét feszült helyzetben. Ő milyen volt ebből a szempontból?
– Talán ez volt az egyik legemberibb tulajdonsága. Sohasem láttuk rajta, hogy apróságok miatt üvöltözne vagy idegeskedne, csak akkor volt kemény, ha a helyzet megkívánta. Amikor jött egy rosszabb széria vagy kikaptunk egymást követő két meccsen, akkor sem esett pánikba. Mindig azt mondogatta: „Mi a probléma? Dolgozunk tovább.” Ettől az egész csapat megnyugodott.

– Kívülről úgy tűnt, az öltöző sokkal egységesebb lett az irányításával. Valóban mellette állt a csapat?
– Még azok is, akik kevesebbet játszottak. Ritka, hogy egy közösségben mindenki jól kijöjjön mindenkivel, márpedig nálunk így van. Tényleg olyan az öltözőnk, mintha mindenki mindenkinek a barátja lenne, nem látni klikkeket. Sergio Navarro szerepe ebben is óriási: tudatosan hozott jó karakterű játékosokat, segített fenntartani a jó hangulatot.

– A csapat az előző évadban az utolsó fordulóban tette biztossá a bennmaradást, most pedig negyedikként nemzetközi kupaindulást ünnepelhetett. Mi változott egy év alatt?
– Szerintem a stabilitás volt a kulcs. Tavaly három edzőváltás volt nálunk, ami mindig zavart okoz. Végig ugyanazzal a szakmai stábbal dolgoztunk az idényben, erős kohézió alakult ki, aminek meglett az eredménye: tizenkilenc ponttal többet szereztünk, mint az előző évadban. Persze előfordultak hullámvölgyek, a tavasszal a sérülések és a fáradtság miatt hanyatlott a formánk, de összességében nagyon jó idényünk volt.

– Az egyik legstabilabb pontja volt a Lokinak: csaknem kétezer-nyolcszáz játékperc a bajnokságban, kiemelkedő erőnléti mutatók. Elégedett?
– Mindig lehetne jobb a teljesítményem, de szerintem rendben volt az idényem. Tudom, hogy a teherbírásom az egyik legnagyobb erényem, végigzakatolom a meccseket. Ez nem volt mindig így, a Dániában töltött két év rengeteget tett hozzá a személyiségemhez, azóta sokkal intenzívebb a játékom. Sokat dolgozom külön is azért, hogy erőnlétileg ilyen szinten maradjak. Ha az ember nem figyel folyamatosan, gyorsan visszaesik. Az is sokat számított, hogy fejben rendben voltam, elkerültek a sérülések.

– A nyugat-európai klubok tudatosan keresik azokat a futballistákat, akik bírják a strapát…
– Ezért is örülök, hogy a munkámnak megvan az eredménye, és jók a mutatóim. Tudom, hogy a mai futballban milyen adatokat néznek, próbálok ezekben tovább fejlődni. Örülök, hogy a télen szerződést hosszabbítottam a Lokival, mert ebben a közegben minden körülmény adva volt, hogy előrelépjek, ugyanakkor szeretném magasabb szinten, külföldön is kipróbálni magam. Hogy ennek mikor érkezik el az ideje, nem tudom, a nyár sok mindent eldönthet.

– A szünet előtt válogatott összetartáson vesz részt, pályára léphet Finnország és Kazahsztán ellen.
– Ami óriási motiváció, hiszen bizonyíthatok a szakmai stábnak. Bár még hátravan néhány nap az edzőtábor kezdetéig, teljesen a válogatottra ­összpontosítok, szeretnék a lehető legjobb állapotban lenni és bizonyítani, hogy helyem van a csapatban, úgy akarok játszani, hogy hosszú távon is számítsanak rám. Külön öröm, hogy a kazahokat Debrecenben fogadjuk – remélem, sikerül megörvendeztetnem a szurkolókat a Nagyerdőben.

„Az elmúlt két évben valósággal berobbant az NB I-be, olyan stílus, mentalitás és bátorság jellemzi, amilyet korábban ritkán láttunk a magyar élvonalban. A mostani idényben abszolút kiemelkedő emberré vált a Debrecenben, ami aztán válogatott meghívóban és a címeres mezben játszott első meccsében csúcsosodott ki. Nagyon ígéretes európai karrier előtt állhat, igyekszünk megtalálni a leginkább megfelelő következő lépcsőfokot neki. Erről nyíltan és őszintén beszélünk Bogdán Ádámmal, a DVSC sportigazgatójával is, úgyhogy nagy esély van arra, hogy a nyári felkészülést már nem Debrecenben kezdi el.”