Kezet rázhat magával – Bodnár Zalán jegyzete
Sok sportoló pályafutása kapcsán vetődik fel a kérdés: félig tele vagy félig üres a pohár? Nyilván lehet nézni innen is, onnan is. A brazil futballsztár, Neymar például nem futotta be azt a pályát, amit jósoltak neki, számos nagy sikere mellett nem lett világbajnok, nem lett aranylabdás, nem ért fel hivatása legmagasabb csúcsaira. De egyszer azt mondta ezzel kapcsolatban: „Én vagyok Neymar, ki az, aki nem cserélne velem? Jó futballista vagyok, híres vagyok, és sok a pénzem.” A maga módján igaza van.

Balogh Norbert: Egyedül, szívességek nélkül indultam a nulláról
Arról jutottak most eszembe ezek a mondatok, hogy a lapunknak interjút adó Balogh Norbert kísértetiesen hasonló gondolatokat fogalmazott meg, amikor Zombori András kérdésére, nem érzi-e úgy, maradt kiaknázatlan lehetőség a pályafutásában, így felelt: „Ha visszatekintek, honnan indultam, kezet rázok magammal, és azt mondom, szép volt, Norbi! Van egy mondás, amely szerint aki a porból emelkedik fel, annak minden lépés nyereség, aki a magasból zuhan alá, annak minden méter veszteség. A nulláról indultam, egyedül, baráti szívességek, futballista családi háttér nélkül, és sohasem adtam fel!”
Sok a hasonlóság, a saját szintjükön. Neymar a brazil favelák borzalmas világából érkezett, és lett a legnagyobb klubok játékosa, máig rekordot jelent a 222 millió eurós átigazolása a Barcelonából a PSG-be, nyert Bajnokok Ligáját is. Nem kell büszkének lennie magára? Dehogynem! Még ha az is igaz, hogy 33 évesen nem levezetnie kellene odahaza, hanem Barcelona-szintű klubokban futballoznia. A cigánysorból kiemelkedő Balogh Norbertet 19 évesen csaknem két és fél millió euróért szerződtette a Palermo. Ilyen berobbanás után talán azt gondoljuk, csalódás, hogy a most 29 éves csatár nem a Serie A-ban rúgja a gólokat, hanem abban bízik, hogy jó téli felkészülés után szerződteti a Kisvárda Master Good. De belegondolva: mit adnánk érte, ha csak egyetlen percre felölthettük volna a Palermo felnőttcsapatának a mezét? Vagy ha egy nap a fiam a Palermo labdarúgója lenne, bevallom, nem volna nálam büszkébb apuka a világon.
Úgyhogy bírálat helyett szurkoljunk neki, hogy Révész Attila keze alatt visszatérjen a sikerek útjára, és legyen még néhány igazán jó éve a pályafutásában! De ha nem is így alakul, akkor sem lesz alaptalan, hogy azt mondja magának: szép volt, Norbi!
A NEMZETI SPORT MUNKATÁRSAINAK TOVÁBBI VÉLEMÉNYCIKKEIT ITT OLVASHATJA!

Török kávé – Somogyi Zsolt jegyzete

Jászu! – Thury Gábor jegyzete

A jobb és a bal kéz esete – Vincze Szabolcs jegyzete

Üllői úti alkotó folyamat – Borbola Bence jegyzete


