Sós Bence: Ragadt rám valami a szerb mentalitásból

– Hiányzott az NB I?
– Nagyon jó érzésekkel és motiváltan térek vissza – mondta lapunknak a 31 éves Sós Bence, a Topolyától egy évre kölcsönben Kazincbarcikára szerződő szélső. – Két szép évet töltöttem Topolyán, kiléptünk a nemzetközi kupaporondra, az első idényben pedig bronzérmet nyertünk a bajnokságban. Rengeteg tapasztalatot szereztem, sok meccsen játszottam, de a játékperceket tekintve van némi hiányérzetem. Hogy miért térek haza? Számomra mindennél fontosabb a család, a kisfiam most kezdi az óvodát, és szerettük volna, ha ezt idehaza teszi. Engem minden Debrecenhez köt, ott nevelkedtem, sok szép évet töltöttem a klubnál, ott van a baráti köröm, ott ismertem meg a feleségem, az volt az elképzelésünk, hogy ott kezdje az ovit. Volt néhány megkeresés, ám mindent mérlegelve a kazincbarcikai ajánlat tűnt a legjobbnak, éreztem, hogy nagyon meg akar szerezni a klub. Fontos láncszeme lehetek a csapatnak, de tudom, hogy ehhez megfelelő teljesítményt kell nyújtanom. Elegendő rutinom van, optimistán várom az idényt.

– Topolyai szerződése még két évig érvényes: jövő nyáron vissza kell térnie?
– Nem köszöntem el a Topolyától, azt mondtam, hogy erősebben térek majd vissza, a maximumot szeretném kihozni a barcikai időszakból. Pályafutásom során mindig a családot vettem figyelembe elsődlegesen, ezt a döntést is a feleségemmel együtt hoztuk meg. Ő is fontos láncszeme a karrieremnek, mindig ott van mellettem és támogat. Azonban most nem azon gondolkozom, hogy mi lesz egy év múlva, hanem az érdekel, hogy vannak személyes és csapatszintű céljaim is – mindkettő fontos. Igaz, nem vagyok már húsz­éves, ám fizikailag sosem éreztem még ilyen jó formában magam. Erre lehet építeni, sok jó év van még bennem a futballpályán.

– Az NB I-ben százharminchat, míg a Szuperligában harmincöt bajnokin lépett pályára: mi a legnagyobb különbség a két bajnokság között?
– Sokszor megkaptam már ezt a kérdést, de mindig ugyanazt válaszoltam: nehéz összehasonlítani a két ligát. A szerbekkel kapcsolatban mindig elsőként emlegetik páratlan mentalitásukat és küzdőszellemüket, no ezt én is megtapasztaltam. Már az edzéseken is elképesztő motiváltsággal dolgoznak a futballisták, nem ismernek elveszett labdát, ez igencsak tiszteletreméltó, én is rengeteget tanultam e téren is tőlük. A Szuperligában nemegyszer előfordult, ahogy átvettem a labdát, máris rám rontott a kemény szerb védő – előtérben vannak a fizikai tényezők. A szerb futball erőteljesebb, a magyar viszont taktikusabb és fegyelmezettebb.

– Jobb játékosként tért haza?
– Egyértelműen, ám ezt a pályán kell bebizonyítanom. Való igaz, érzem, hogy sokat fejlődtem a két topolyai évem alatt, tapasztaltabb lettem, jelentős téttel bíró meccseken játszottam akár a szerb bajnokságban, akár az Európa-ligában, akár a Konferencialigában. Ragadt rám valami a szerb mentalitásból, de ez is a pályán derül majd ki.

– Gyanítom, Kazincbarcikán nem lesz problémája a beilleszkedéssel, van néhány ismerős arc a csapatban.
– Természetesen vannak további ismerősök a keretben, nem lesz probléma a beilleszkedéssel. Vasárnapig Telkiben edzőtáborozunk, ezalatt lesz alkalmam megismerkedni mindenkivel. Nyitott és barátságos személyiség vagyok, Szerbiában is gyorsan befogadtak, most is minden rendben lesz.

– Megnézte már, hogy mikor játszanak a ­DVSC-vel?
– A harmadik fordulóban fogadjuk a Debrecent és novemberben utazunk a Nagy­erdei Stadionba. Nagy változások vannak a Lokinál, biztosan furcsa lesz a nevelőegyesületem ellen játszani, de ez még távol van. Ahogy az idénykezdet is, most az a legfontosabb, hogy minél jobban sikerüljön a felkészülésünk és minél keményebben dolgozzunk céljaink elérése érdekében.