„Először talán akkor írt rólam a Népsport, amikor diákválogatott voltam, a korosztályos meccsek összeállításában rendszeresen szerepelt a nevem, de bennem az az írás maradt meg, amely az egyik téli teremtorna után született – ment vissza az időben Csucsánszky Zoltán. – A Marosvári Béla-emléktornán vettünk részt a Csepellel, és mint a legjobb játékos, egy kvarcórát kaptam a klub korábbi edzőjétől, Jávor Páltól. Az óra a mai napig megvan, és persze az ereklyék között őrzöm az újságból kivágott cikket is, aminek Pali bácsi órája a címe. Egy fiatal, vidéki srácnak nagyon sokat jelentett, hogy egy ekkora legenda megdicsérte és megajándékozta: örök emlék az akkori találkozás, és persze az újságban megjelent írás is nagy boldogságot szerzett.”
Azóta lepergett nagyjából négy évtized, Csucsánszky Zoltán ötszörös válogatottként fejezte be a pályafutását (a Videoton labdarúgójaként a Népsportnál volt az év játékosa is), és a mai napig a futball körül forog az élete.
„A mostani a harmadik idény, hogy a megyei első osztályban szereplő Balatonfűzfő edzője vagyok, de mellette az U11-es és a női csapatnak is tartok edzést, ráadásul Fehérváron is hét-tizennégy éves gyerekeknek, kluboktól függetlenül – folytatta a fehérváriak 56 esztendős legendája. – Biztos, hogy nem ez a szakma csúcsa, de Fűzfőn jók a körülmények, jól érzem magam a klubnál, tudomásul veszem, hogy manapság az akadémiák is a fiatalabb korosztályt preferálják edzőként. A mai napig a futball tölti ki a napjaimat: a fiatalkori szerelmet a Csepel jelenti, de a Videotonban teljesedett ki a pályafutásom: szurkolok a csapatnak, ha tehetem, mindig ott vagyok a hazai meccseken. Csak telefonálnom kell, és egy jegyet mindig félretesznek nekem.”
Ádám Martin: Nagyon hiányzik a futball
