A Magyar Labdarúgó-szövetségnek volt már esztergályos, filozófiai író, szállodaigazgató, játékvezető, kozmetikai cégvezető és szociáldemokrata igazságügy-miniszter elnöke is.
Két évvel ezelőtt a szövetséget 1998-tól 1999-ig irányító Kovács Attila, az MLSZ legszörnyűbb emlékű elnökeinek egyike az Indexnek adott interjújában panaszolta el magát, hogy munkanélküliként tengeti az életét, állítása szerint MLSZ-elnökként a politika tette őt tönkre.
Ha Kovács Attilát a politika tette tönkre, vajon mit mondhatna egyik elődje, az MLSZ-t 1946 és 1950 között irányító Ries István – akit a kommunista hatalom diktatúraszervezete, az ÁVH verőlegényei a váci börtönben egyszerűen agyonvertek?
Ries jómódú zsidó családba született 1885-ben a Veszprém megyei Küngösön, de még kisgyerek volt, amikor a család áttért a római katolikus vallásra, az érettségijét is a székesfehérvári római katolikus főgimnáziumban tette le. Budapesten végzett jogi egyetemet, 1912-ben nyitott ügyvédi irodát. Az első világháborúban orosz hadifogságba került, 1918 nyarán térhetett haza, a szovjet kommunista mozgalom mindenre elszánt híveként. A tanácsköztársaság idején a közoktatási népbiztosság pártiskolájának az előadója volt, onnan ívelt fel meredeken munkásmozgalmi pályafutása, amely persze a második világháború után kapott nagy lendületet. 1945. április 2-án beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, mint a szociáldemokrata párt elnökségi tagját, és még ugyanazon év július 21-én az Ideiglenes Nemzeti Kormány igazságügy-minisztere lett.
Miközben hivatali előmenetele fénysebességű volt, 1946. február 3-án, az MLSZ háború utáni első „demokratikus” közgyűlésén egyhangú szavazással megválasztották a szövetség elnökének...
A teljes sztorit elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!