Hát akkor ezen is túl vagyunk.
A Fradi megnyerte a futballbajnokságot.
Tudom, van még hátra négy forduló, meg aztán a matematikát sohasem becsültem le, de tizenegy pont előny azért enyhén szólva sem semmi.
Ha ezt eltolják zöldben és fehérben, akkor be kell zárni a boltot, felszámolni a céget, szélnek ereszteni az alkalmazottakat labdán innen és túl, s turistalátványosságként reklámozni az Üllői úti arénát.
Erre persze nem kerül sor. Én biztos vagyok benne, az óvatoskodást („Várjunk még, nincs vége...”) meghagyom a szombati rangadót megnyerő futballistáknak, bár azért titokban remélem, hogy akad köztük olyan is, aki tudja, mi merre hány. Mert tizenegy pont, az tizenegy pont.
Ha megkérdezik, kitől várható leginkább, hogy mindenfajta mellébeszélés nélkül vállalja, hogy már megvan, az első helyre Davide Lanzafamét teszem. Őszinte ember. Örökké emlékezetes, ahogy pazar első gólja után kirontott a lelátóra, hogy elsőként a családját vonja be az örömbe, s csak aztán jöjjenek a kollégák. Más ilyenkor az edzőt köszönti (jövő héten is lesz meccs...), neki aligha volt oka rá – a kispadról szólították munkába bő fél órára.
Nagy érdeme a Ferencvárosnak, hogy akkor győzte le először a Vidit az idényben, amikor a legfontosabb volt, s amikor a hozzáértők azt elemezgették, hogy az eddigi meccseiken a fontos mutatók mind a fehérváriak felé billentik a mérleg nyelvét. Nos, magam is odavagyok a labdabirtoklási adatokért (igaz, a tulajdont többre becsülöm), a párharcok győzelmi arányával is szívesen bíbelődöm, ám a futballt mégiscsak gólra játsszák, s ebből a Fradi szerzett többet.
Arról nem beszélve, hogy statisztikákon innen és túl képes volt a lehető legtöbbre: maradéktalanul kihasználta az esélyét. Gondolok itt elsősorban arra, hogy az első félidő hosszabbításában emberelőnyre szert téve, a szünet után a játékosok nem csupán tudták, képesek voltak érvényre is juttatni az egyszerű tényt: tizenegy több, mint tíz. Azt pedig majd biztosan megmagyarázza valaki, hogy Anel Hadzic miért vetemedett taktikai szabálytalanságnál többre két, egyébként nem túl sok veszélyt ígérő szituációban. Biztos volt rá oka, elvégre profi, mi több, válogatott futballistáról van szó.
Igazán örvendetes még, hogy 16 127 nézője volt a rangadónak, s még örömtelibb, hogy ezúttal nem kell egyik félnek sem a nagy téttel mentegetnie a produkciót. Hétköznapian szólva jó meccs volt, de legalábbis érdekes.
Egy kellemes este a négynapos ünnepen.