Töltött káposzta – Malonyai Péter jegyzete

Ha debreceni futball, először is elfogultságot jelentek be.

A múlt és a jelen kapcsán egyaránt.

Nagyapám ugyanis a honi profizmus bevezetése (1926) után elnökhelyettese volt a legendás Bocskainak. Igaz, hogy akkortájt vagy egy tucat második ember volt a futballklubnál, (el)várva, hogy a cége támogassa a futballt, de akkor is büszke vagyok rá. Egyrészt a hajlított bútorgyár volt olyan (tőke)erős, hogy szóba kerülhetett mecénásként, másrészt pedig az Öreget csak elvitték néhány emlékezetes túrára, azt mesélte, az egyiptomi portyára majdnem ráment a házassága – több hétre hagyta itthon ifjú feleségét.

Ami pedig napjainkat illeti, nekem a DVSC a magyar futball állatorvosi lova – fordított előjellel. Magyarán (szinte) valamennyi olyan tényezővel szolgál, amelyet szívesen látnék máshol is, sőt mindenütt. Először is hisznek abban, hogy érzelmek nélkül nem megy, családias légkörre törekszenek a klubnál, nem a „Mi aztán nagyon profik vagyunk!” felkiáltással kelnek és fekszenek. Talán ezért is profik. Meg azért, mert építenek arra, hogy a debreceni polgárok zsigerből elutasítják az idegeneket (az angol plasztikusabb: newcomer), sokat kell letenni az asztalra ahhoz, hogy befogadják őket. A kevesek közé tartozott Garamvölgyi Lajos, aki Fejér megyéből érkezve lett legenda. Nála futott be a Sándor Tamás fémjelezte társaság, s ő emelte maga mellé Herczeg Andrást, aki szintén a „hazai iparra” esküszik. Tág értelemben (a 29 tagú keretben öten légiósok) éppen úgy, mint (hétköz)napi szinten – a szombati, MTK elleni győzedelmes meccsen csak magyar futballista lépett pályára a Lokiban.

Amikor Herczeg András először ült a nagyok kispadján (1997), hét olyan játékost küldhetett harcba Csepelen (0–0), akit már ifiként is elláthatott a tanácsaival (Bernáth Csaba, Böőr Zoltán, Dombi Tibor, Sándor Tamás, Madar Csaba, Madar Tamás, Szatmári Csaba), hogy mindannyian hajdúságiak, mondanom sem kell. Ezek után aligha csodálkozhatunk azon, hogy ma is akkor örül a legjobban, ha „a mi kutyánk kölyke” teljesít parádésan. Hogy emellett ő a Loki legeredményesebb edzője, na ja, a sors néha igazságos.

Egyébként nem hiszi, hogy követendő példa az övék, azt mondja, a töltött káposztának is többféle receptje van, a lényeg, hogy finom legyen. Dicséretes szerénység, de azért elárulom, hogy a debreceni fajta attól különleges, hogy a végén megkoronázzák.

Debrecenivel.