Armin Hodzic először a gyermekkoráról és az ifista éveiről beszélt a molvidi.hu-nak.
„Nagyszerű gyerekkorom volt, és bár való igaz, hogy olyan városban születtem, ahol abban az időben igen komoly harcok zajlottak, minderről én csak az elbeszélésekből és a történelemkönyvekből tudok – emlékezett vissza a csatár. – Sokkal nagyobb hatással volt az életemre a sport. Olyan környéken nőttem fel, ahol a lakóházunkat minden irányból sportpályák vették körül. Kosárlabdapályák, betonos focipályák, kicsit messzebb pedigteniszpályák sorakoztak egymás mellett. Körülbelül hat-hét éves lehettem, amikor apám elvitt a közeli Zeljeznicar utánpótlásbázisára, mert kíváncsi volt, hogy mi a véleményük rólam az edzőknek. Szerencsére láttak bennem fantáziát. Rengeteget utaztunk, és nem csak Bosznián belül, hanem a környező országokba is. Állandóan részt vettünk mindenféle korosztályos focitornán."
Hodzic arról is beszélt, hogyan került a Zeljeznicartól a Liverpoolhoz.
„A bosnyák U17-es válogatottal vettünk részt egy nemzetközi tornán, ahol nagyon jól ment nekem a játék, szinte mindegyik meccsen sikerült gólt szereznem. Nyilván olyan fiatalon még nem voltam azzal tisztában, hogy a lelátókon helyet foglaló emberek többsége játékosmegfigyelőként volt jelen a mérkőzéseinken. De mint később kiderült, ott volt a Liverpool egyik scoutja is, akit sikerült a teljesítményemmel meggyőznöm. Később a két klub is meg tudott egymással egyezni, én pedig egyszer csak arra eszméltem, hogy te jó ég, itt vagyok Liverpoolban. Sokat tettem azért, hogy bizonyítsam, helyem van a Liverpool korosztályos együttesében, azonban előbb egy sérülés hátráltatott, később meg a munkavállalási engedéllyel adódtak bürokratikus gondok. Összességében nagyszerű élmény volt a Liverpool korosztályos játékosának lenni, minden egyes liverpooli edzésemmel jobb játékos lettem, ám végül a sors úgy alakította az életemet, hogy hazatértem, és –igaz, kölcsönben –a Zeljeznicarban folytattam a pályafutásomat."
2014-ben aztán a Dinamo Zagreb vásárolta meg a játékjogát a Liverpooltól, majd az is szóba került az interjúban, miképp került a Vidihez.
„A zágrábi évek is eredményesek voltak, 111 tétmérkőzésen 51 gólt szerzetem, bajnoki címeket és kupagyőzelmeket könyvelhettem el, és 22 évesen bemutatkozhattam a felnőttválogatottban, ami életem egyik legmeghatározóbb sporteseménye volt. A spanyolokkal játszottunk barátságos meccset, kikaptunk ugyan 3–1-re, de sosem felejtem el azt a találkozót. Szóval rengeteg szép emlék köt a Dinamóhoz. Természetesen amikor szóba került annak a lehetősége, hogy a Vidibe igazoljak, rögtön érdeklődtem honfitársaimnál, Anel Hadzicnál és Suljic Asmirnál, akik csak jót meséltek nekem. Aztán persze hajtott a kíváncsiság, még többet meg akartam tudni a csapatról, úgyhogy beleástam magam az interneten a Vidi történelmébe, és akkor szembesültem azzal, hogy 1985-ben milyen fantasztikus menetelést vitt véghez az UEFA-kupában, többek közt a nevelőegyesületemet is kiütve a kupából. Büszke vagyok arra, hogy itt folytathatom a pályafutásomat, szeretnék magyar bajnok is lenni, és persze minél sikeresebben szerepelni a nemzetközi kupasorozatban. Az elmúlt napokban volt alkalmam felfedezni Székesfehérvárt, igazi kis ékszerdoboz, csodálatos város, akárcsak Budapest, amely szintén magával ragadó."
A teljes interjút itt olvashatja!
