Döntsön-e a döntő? – Bodnár Zalán jegyzete

Miként most a Ferencváros és a Videoton, tavaly is két csapat versengett fej fej mellett a bajnoki aranyéremért, és akkor a Honvéd és a Videoton megszólaltatott edzői és játékosai csakis azért nem mondták azt, hogy nem a két csapat egymás elleni májusi mérkőzése dönt a végső sikerről, mert arra a találkozóra az utolsó fordulóban került sor, és ugyanannyi pontja volt a két csapatnak. A mellébeszélésnek nem lett volna semmi értelme: matematikai bizonyosság volt, hogy azon a meccsen dől el minden.

Most a Fradi egypontos előnnyel vezet a Vidi előtt, és a két csapat a székesfehérváriak pályaválasztása mellett a felcsúti Pancho Arénában találkozik szombaton. Az év meccse következik, mondhatjuk nyugodt szívvel – de vajon dönt-e valamiről? Mivel azután még lesz négy forduló hátra a bajnokságból, és legfeljebb négypontosra nőhet a különbség a vetélytársak között, papíron természetesen semmi sem dőlhet el. Egészen biztosak lehetünk benne, hogy akit a két csapatból ezen a héten megkérdezünk erről, azt nyilatkozza, nem ezen az összecsapáson múlik majd a dolog, és úgy készülnek, mint bármely más mérkőzésre – bla-bla-bla… Azt is 1.01-es oddszal adnám, ha fogadóirodát működtetnék, hogy a meccs után a győztes oldalon majd mindenki úgy nyilatkozik, még nem dőlt el semmi, nem szabad hátradőlni, míg a vesztes oldalon szokás szerint azt mantrázzák, hogy nem dőlt el semmi, és nekik mostantól minden meccs egy döntő.

Nyilván igazuk is van, hiszen pontosan látjuk, hogy például a Paks könnyen királycsinálóvá léphet elő, miután az egyik héten letaszítja az élről a Ferencvárost, a következőn pedig visszahelyezi oda. Mégis, a vérbeli futballszurkolók arra vágynak, hogy az ilyen meccseken dőljenek el a bajnoki címek. Már csak ezért is híve vagyok az amerikai sportok – és most már több európai futballbajnokság – mintájára a playoffszisztémának, mert a ligarendszerben gyakran előfordul, hogy az utolsó fordulóban az egyik bajnokaspiráns már olyan ellenféllel találkozik, amelynek már tét nélküli a mérkőzés, miközben az a csapat korábban a másik ellen még teljes erőbedobással harcolt. Úgy vélem, sokkal igazságosabb, ha egymás között, szemtől szemben dönthetik el a felek a nagy kérdéseket, és bár részben ennek a vágynak a kielégítésére van a kupasorozat, valójában annak a rangja ma már a kupasorozatok őshazájában, Angliában sem fogható a bajnokságéhoz.

Jó eséllyel csak június 2-án tudjuk meg tehát, hogy tényleg döntő volt-e a május 5-i „bajnoki döntő”. A két csapat valamelyike helyett annak szurkolok, hogy erre „igen” választ adhassunk.