FTC: hazájában eltemették Akeem Adamset

Mint ismert, Adams szeptember végén szenvedett súlyos szívinfarktust, majd a szövődmények következtében december 30-án elhunyt. Pénteken több százan kísérték utolsó útjára szülővárosában, Point Fortinban. A temetést megelőzően az összegyűlt rokonok, barátok, csapattársak, sportvezetők osztották meg az elhunyt futballistához kötődő emlékeiket.

A hazaszállítását követően az elmúlt napokban is többen megemlékeztek a tragikus sorsú Adamsről. Alább ezekből a korábbi nyilatkozatokból, részvétnyilvánításokból idézünk.

„Nemcsak egy tehetséges futballistát, de egy kiváló embert is veszítettünk a személyében. Példamutató hozzáállása és a pályán elért eredményei miatt emléke hosszú ideig megmarad a magyar futballtársadalom tagjaiban. A Magyar Labdarúgó-szövetség nevében szeretném kifejezni őszinte részvétemet a trinidadi szervezetnek, valamint a gyászoló családnak” – írta Csányi Sándor, az MLSZ elnöke Raymond Tim Kee-nek, a Trinidad és Tobagó-i szövetség első emberének.

„Öröm és megkönnyebbülés, hogy végre hazatérhettünk, családtagjaink és barátaink közé, és mindenkit épségben, egészségben találtunk” – nyilatkozta a játékos édesanyja a Piarco reptéren megtartott sajtótájékoztatón Adams hazaszállítását követően.

„Szomorúság van bennem, de van itt helye az örömnek is” – mondta Ancilla Dick-Adams, miközben szívtájékon megérintette a mellkasát, és mindenkinek megköszönte az elmúlt három hónap során nyújtott támogatást.

„Tudom, hogy ő (Akeem) jó helyen van az Úr mellett. Én tudom. Isten áldja az orvosokat azért, hogy három hónapig még életben tartották őt a kórházban. Az az időszak, amit vele tölthettem még el a kórházban, jó volt. A közelében lehettem, és volt időszak, amikor javult az állapota. Imádkoztunk érte. De nemcsak mi, hanem az egész ország (itt hazájára, Trinidad és Tobagóra gondolt – a szerző), Budapest, egész Magyarország, Európa imádkozott, és az imádság működött. Mi három csodálatos hónapot tölthettünk még vele. Már éppen kezdett jobban lenni, és amikor arra gondoltunk, hogy talán velünk is maradhat, akkor az Úrhoz kellett mennie, mégsem maradhatott velünk. Élveztem ezt a három hónapot vele. Kemény időszak volt, de örömteli.”

„Úgy emlékszem rá, mint egy nagyszerű emberre. Mindenekelőtt ez az, ami emlékként róla megmarad bennem. Senki sem tudott a személyiségével akkora örömet szerezni nekem, mint ő” – mondta Akini, aki a testvérét gyászolja.

„A futballtársadalom egy ékszerét veszítettük el, valamint Trinidad és Tobago történetének legjobb balhátvédjét” – nyilatkozta nemrégiben Otto Pfister, a trinidadi válogatott korábbi szövetségi kapitánya.

„Épp az edzőteremben voltam otthon, amikor hívott az ügynököm a rossz hírekkel Akeemmel kapcsolatban. Teljesen összetörtem – idézi a Gazet van Antwerpen Sheldon Bateau-t, Adams korábbi válogatott csapattársát és jó barátját. – Jól ment neki, amióta Európában futballozott, mindennap beszéltünk, még boldog karácsonyt is kívántam neki. Szerettem volna boldog új évet is kívánni, ám erre már nem volt lehetőségem, ezt nehéz volt elfogadni. Több barátomat elvesztettem fiatalon, de ez teljesen más. Ők lövöldözések és balhék áldozatai lettek, kockáztatták az életüket, Akeem nem… Mindketten keményen dolgoztunk azért, hogy valóra váltsuk az álmainkat. Nagyon nehéz elfogadni, ami történt.”