Az ETO-nak már „tuti” a második hely, de lehet arany is

POZITÍVUM: MASSZÍV KÖZÉPMEZŐNY, NEGATÍVUM: ELÖL ELLÉPŐ, HÁTUL LESZAKADÓ CSAPAT

Íróasztalnál dolgozó, nagy tudású tabellaelemzők szerint akkor igazán jó és élvezetes egy bajnokság, ha a résztvevő csapatok között nincs nagy tudásbeli különbség, és mindez a táblázaton is tükröződik. Akkor van izgalom, ha a bajnoki címért harcolók többen vannak és fej fej mellett haladnak, s a kiesés ellen küzdők is a szezon végéig késhegyre menő harcot folytatnak az osztályváltás elkerüléséért. Ha szétszakad a mezőny, akkor kevésbé izgalmas a bajnokság, nincs akkora tétje a mérkőzéseknek, és ez bizony a színvonalon is meglátszik.

Itthon az élvonalbeli labdarúgó-bajnokság felénél járunk, és a táblázatra nézve megállapíthatjuk: az izgalmasságra vonatkozó fenti kritériumoknak csak félig-meddig felel meg a most folyó NB I-es szezon.

Ami jó: kialakult egy masszív középmezőny, amely igen sűrű. Az 5. helyezettet mindössze öt pont választja el a 14.-től, fordulóról fordulóra változik a sorrend, két jó meccsel adott esetben hat-hét helyet lehet előrelépni, két vereséggel pedig ugyanennyit visszacsúszni.

Más kérdés, hogy a középmezőny tagjai – azaz már az 5. helyezett is– olyan messze vannak a listavezető ETO-tól, hogy lemaradásukat gyakorlatilag nincs esélyük behozni (csodák, persze még történhetnek…), ez sajnos csökkenti az izgalmakat.

Az sem szerencsés, hogy az utolsó helyezett Siófok alaposan leszakadt a többiektől, és az utolsó előtti Eger is elég messze van a középmezőnytől. Természetesen korai kijelenteni, hogy a bajnokság végén ez a két csapat búcsúzik az élvonaltól, de vitathatatlan tény: sokkal izgalmasabb lenne a kiesés elleni harc, ha a hátsó régióban is sűrű lenne a mezőny, és csak egy-két pont választaná el egymástól a csapatokat.

Az élen sem teljesen ideális a helyzet – már ha abból a tézisből indulunk ki, hogy akkor igazán izgalmas a bajnokság, ha szoros az élmezőny, és minimális pontkülönbség van a csapatok között. A mostani NB I-ben tulajdonképpen nincs is klasszikus értelemben vett élmezőny, hiszen a Győri ETO elhúzott hat ponttal a második és kilenccel a harmadik helyezettől, úgyhogy gyakorlatilag egymaga alkotja az„élmezőnyt”, míg mögötte az MTK, Debrecen, Videoton trió a nemzetközi kupaindulást érő dobogós helyekért harcol.

Egyelőre tehát ez a helyzet, de ahogy közhelyszerűen mondani szokták: messze a vége, sok minden változhat még akár a hátralévő két „őszi” fordulóban, illetve a tavaszi játéknapokon is.

KIEMELKEDIK AZ ETO– DE CSAK A JELENLEGI MEZŐNYBŐL

A listavezető Győri ETO teljesítményével külön is foglalkoznunk kell, hiszen a kisalföldiek hatpontos előnyt szereztek a második helyen álló (újonc) MTK-val szemben, és tizenöt forduló alatt kilenc pontot vertek a legveszélyesebbnek tartott két riválisukra, az előző két szezon bajnokára, a Debreceni VSC-re és a Videotonra.

A győriek a nyitó fordulóban kikaptak Debrecenben, azóta viszont sorozatban 14 bajnoki mérkőzésen maradtak veretlenek– ez megsüvegelendő széria. Eddig ők szerezték a legtöbb gólt (32), és a Videoton után ők kapták a legkevesebbet (14), és egyedüli csapatként tíz győzelmet arattak – kiemelkednek a jelenlegi mezőnyből.

Utánanéztünk, hogy ez mennyire kiugró teljesítmény, azaz a mostanit megelőző nyolc bajnokságban előfordult-e, hogy az idény felénél valamelyik csapat elérte a tíz győzelmet (megjegyzendő: 2004 őszén tértünk vissza a hagyományos lebonyolítási módra, rájátszás nélkül, 16 csapattal, ezért ezzel az időszakkal volt érdemes összehasonlítani a jelenlegi kiírást).

Nos, kiderült, hogy az ETO mostani produkciója az utóbbi éveket tekintve nem nevezhető kiemelkedőnek, sőt 2004 óta mindegyik évben volt minimum egy olyan csapat, több esetben kettő is, amelyik legalább tíz győzelmet szerzett az első 15 fordulóban.

A legtöbb sikert, 12-t 2006 őszén az MTK aratta, ehhez képest az ETO mostani 10 győzelme nem nagy kunszt. A legtöbb pontot, 37-et szintén a 2006-os MTK, valamint a tavalyi DVSC gyűjtötte, ez hárommal több a Győr mostani 34 pontjánál. Tavaly ilyenkor a DVSC veretlenül állt az élen, az ETO most egy vereséget számlál.

A győriek mostani 32 szerzett gólja sem kiemelkedő, 2004 őszén például a Ferencváros 39, három évvel később az MTK 38 találatig jutott az első tizenöt fordulóban. A 14 győri kapott gól pedig már-már soknak tűnik, ha azt vesszük, hogy 2005 őszén a Fehérvár, tavaly ilyenkor pedig a DVSC csupán 9 kapott találatnál tartott.

NYOLCBÓL NÉGYNEK SIKERÜLT – ÖTVENSZÁZALÉKOS ESÉLY AZ ETO BAJNOKI CÍMÉRE?

Akadtak tehát a győrinél jobb teljesítmények is az utóbbi években, abban viszont az ETO a legjobb, hogy őszi listavezetőként 2004 óta a legnagyobb pontelőnyt hozta össze a második helyezettel szemben. Az előző nyolc bajnokságban a 15. forduló után élen álló csapatok egyike sem tudott hat ponttal elhúzni a mindenkori másodiktól. A legnagyobb különbséggel 2006 őszén az MTK rendelkezett, öt ponttal ment a ZTE előtt, de – és ez figyelmeztető lehet a Győr számára! – ezt az előnyt is sikerült leadnia. Pontosabban nem is az egerszegiekkel szembeni öt, hanem a féltávnál harmadik DVSC-vel szembeni hétpontnyi különbség tűnt el, a bajnokság végén ugyanis a Loki lett az aranyérmes, az MTK csak második.

Az előző nyolc kírásból négy volt olyan, amelynél a 15. forduló után listavezető csapat meg is nyerte a bajnokságot, négy esetben a féltávnál vezető együttes a végén a második pozícióban végzett. Ebből kiindulva az ETO már minimum ezüstérmes...

A győriek szempontjából biztatóbb a helyzet, ha az utóbbi öt esztendőt vizsgáljuk meg, ebben az időszakban ugyanis csak a 2009–2010-es kiírásban fordult elő, hogy az őszi első nem lett a végén bajnok (a két pont előnnyel büszkélkedő Videotonról van szó, a DVSC ugyanis a tavasszal lehajrázta a fehérváriakat). A másik négy szezonban már a bajnokság felénél ugyanaz az együttes állt az élen, amelyik aztán elhódította a bajnoki címet.

Az alábbi táblázatunkban összegyűjtöttük, hogy az előző nyolc kiírásban mely csapatok értek el legalább tíz győzelmet az első tizenöt fordulóban, és azt is feltüntettük, hogy közülük kinek sikerült a végén megnyernie a bajnokságot. A nyolcból hat szezonban olyan együttes lett aranyérmes, amely az ősszel legalább tízszer győzött.

OTTHON CSAK EGY CSAPAT MARADT VERETLEN, AZ ETO VENDÉGKÉNT IS KIRÁLY

Féltávnál, tizenöt fordulót követően kicsit fals az otthon-idegenbeli tabella, mert a csapatok nem ugyanannyiszor szerepeltek pályaválasztóként, mint vendégként. Különösen igaz ez a mostani kiírásra, amelyben az Eger és a Videoton az ősszel felcserélte a pályaválasztói jogot, így a fehérváriak kilenc mérkőzésen játszottak hazai pályán és csak hatszor idegenben, míg az otthonukból amúgy is „száműzetésben lévő” egrieknél ez az arány fordított.

Mindezektől eltekintve bizonyos tendenciák így is jól kirajzolódnak az otthoni, illetve idegenbeli táblázaton.

Pályaválasztóként egyedül a Győri ETO maradt veretlen, és a zöld-fehérek szerezték a legtöbb pontot (14), valamint a legtöbb gólt (20). A hazai teljesítmények alapján jelenleg második DVSC az Oláh Gábor utcai stadionban nem játszott döntetlent, és ugyanúgy hatszor győzött, mint a Győr az ETO Parkban. Az újonc MTK és a nyáron megerősített DVTK is jól szerepel hazai pályán, a Ferencváros is csupán egyszer kapott ki pályaválasztóként, és dicsérhető az Újpest, amely a hétszer otthon játszó csapatok közül a legtöbb pontot szerezte, ugyanannyit, mint a Videoton kilenc hazai fellépésen.

A Paks, a Pécs és a Siófok ritkán tudta kihasználni a hazai pálya előnyét, különösen a Balaton-partiak szereplése lesújtó: a megszerezhető 24-ből mindössze négy pontot gyűjtöttek be pályaválasztóként.

Az ETO a vendégként lejátszott mérkőzések alapján készített táblázaton is az élen áll, ráadásul úgy, hogy idegenben eggyel kevesebb meccset játszott, mint a közvetlenül mögötte lévő Bp. Honvéd és Pécs. A pécsiek a harmatos hazai teljesítményüket jó idegenbeli szerepléssel kompenzálták, míg a Diósgyőrnél fordított a helyzet. A miskolciak odahaza hiába erősek, vendégként igen szerényen teljesítettek: távol otthonuktól képtelenek voltak győzni, mindössze négy döntetlenre futotta erejükből. Rajtuk kívül a sereghajtó Siófok nem nyert vendégként, de az Újpest és a Ferencváros (valamint a Pápa, a Haladás és az Eger) sem büszkélkedhet az idegenbeli egy győzelemmel.