„Még a serdülőben játszhattam az első mérkőzésemet az Újpest ellen – mondta a Nemzeti Sport Online-nak az a Lisztes Krisztián, aki sors furcsa fintoraként éppen a IV. kerületből indult el, hogy a népligeti utánpótlásközpontban hazai környezetben léphessen pályára. – Akkoriban sokkal gyengébb volt a csapatuk a miénknél, emlékezetes volt számomra a találkozó, hiszen a tíz nullás győzelemből hét góllal vettem ki a részemet. Különösebben nem számított akkoriban ez kiemelt rangadónak a korosztályunkban, hiszen csak nagynevű budapesti csapatok ellen játszhattunk, és rajtunk kívül a Honvéd volt erős, illetve az a BVSC, amelynek akkor még nem voltak első osztályban a felnőttjei.”

A nyáron ismét a Ferencvároshoz szerződő középpályásnak – aki mostanság első-, vagy éppen második számú csere – az Újpest kapcsán két idegenbeli mérkőzés ugrik be leginkább.

„Először a felnőttek között a cserepadon izgulhattam végig egy derbit a Megyeri úton. Bár nem játszottam, azért ifjoncként a hangulata nagyon megfogott, hiszen belülről teljesen már volt még így is, mintha a lelátón lettem volna. Azt követően egy három egyre megnyert bajnokink ugrik be, amelyen már a szünetben kettő nullra vezettünk vendégként. Akkor a bajnoki cím sorsáról volt hivatott dönteni a találkozó, nekünk pedig nagyon kijött a lépés. Az Üllői úton szenvedtünk fájó vereségeket is, de a legutolsó derbimen, tizenöt évvel ezelőtt szintén három egyre győztünk. Ezek a mérkőzések kivétel nélkül emlékezetesek, az egyik ezért, a másik meg azért. Éppen emiatt egy futballistának mindenképpen érdemes legalább egyszer pályára lépnie, mert a meccs, illetve az azt megelőző napok feszültsége, izgalma semmi máshoz nem hasonlítható.”

Lisztes korábbi Újpest elleni bajnokiján a keretben aligha kellett elmagyarázni valakinek, mit jelent a lilák elleni derbi. Többen saját nevelésű játékosként szívhatták magukba annak előszelét. Ellentétben most, amikor légiósok száma a magyarokéval vetekszik, és utóbbiak közül is többen már élvonalbeli tapasztalattal a hátuk mögött lettek ferencvárosi játékosok.

„Függetlenül attól, hogy melyik magyar játékos milyen nevelésű, azért a Fradi-Újpest rangadó fajsúlyosságával ők is tökéletesen tisztában vannak. Ráadásul már évek óta az Üllői úton játszanak, így személyesen is átélhették. A légiósok pedig majd rájönnek, de nem féltem őket. Ők is elég rutinos profik, és minden országnak, bajnokságnak megvan a maga derbije, így ők is tudják, ilyenkor mire számíthatnak. Teljesen másra, mint eddig. Ha másból nem, a fokozott médiajelenlétből már érezhetik, most más a soros bajnoki felvezetése. A héten több újságíró látogatott meg minket a szokottnál, plusz volt a rendhagyó, tesztvezetéses napunk is.”

Eddig a körítés, de vajon Lisztes Krisztián mit vár a mérkőzéstől?

„Én tökéletesen elégedett lennék az egy nullás győzelmünkkel is. Tudom, hogy a tavalyi hat nullás vereség máig fájó rossz emlék a ferencvárosi szurkolóknak, akiket csak egy ehhez hasonló, nagy különbségű győzelemmel lehetne „meggyógyítani". A realitás viszont azt mondatja vele, ennek nem most van itt az ideje. A lényeg ezúttal a három pont megszerzésén van, amellyel pontszámban beérhetnénk az újpestieket.”

Lipcsei Péter pályafutására is kiható belépője volt első élvonalbeli bajnokija, amelyen az Újpest vendégeként lépett pályára, és az 5–0-ra megnyert mérkőzést követően boldogan hagyhatta el a gyepet. De vajon melyik a legemlékezetesebb Üllői úti találkozója?

„Amelyet kettő nullra nyertünk meg, Gera Zoli szerezte az egyik gólt, a másikat meg én. Igaz büntetőből, de az volt a századik gólom a Ferencvárosban, ezért maradt meg örök emlékként. Persze, igaz ez minden Újpest elleni mérkőzésemre is, pedig volt belőle nem egy, szám szerint harminchárom. Amikor elértem a 648 mérkőzéses Fradi-rekordot, akkor kaptam egy szép hosszú listát, rajta az összes meccsel. Kíváncsiságból összeszámoltam, ebből mennyi volt az Újpest elleni: harminchárom. Amiben benne vannak a bajnokik és a kupameccsek is.”

Az immár a tartalékokat edző egykori kiváló középpályás ennek kapcsán többször átélhette nemcsak magát az Újpest mérkőzést, hanem az arra való felkészülést is.

„Egy biztos, független a tabellán elfoglalt helyezésektől ezeken a mérkőzéseken mindig remek a hangulat. Azt kívánom, bárcsak minden magyar futballista, bárcsak minden héten hasonló körülmények között játszhatna. Már a meccs előtti héten az edzésen túlpörgettük magunkat, edzőinknek úgy kellett szabályosan visszafogniuk bennünket. Nemcsak meccsen, hanem az edzés minden pillanatában sokkal nagyobb teljesítményre voltunk képesek. Száz fokon égtünk és olyan alázattal dolgoztunk, hogy öröm lehetett még nézni is.”

Lipcsei Péter szombaton hazai sikerre és amellett élvezetes összecsapásra számít, utóbbihoz segítség volt, hogy a legutóbbi fordulóban mindkét érintett győzni tudott. Viszont gyakorló apukaként nem tetszik neki, ha a derbi körítése már a korosztályos csapatoknál is érződik.

„Az előző idényben az U13-as korosztályban a bronzérem sorsa dőlt el a derbin, de a gyerekeknél ennek még nincs különösebb jelentősége. Nem is kell, ez így van rendjén, ők még kizárólag csak a futball szeretetéért játszanak. Erre fel az újpesti edző elhívott harminc-negyven fiatal srácot, akik megcsinálták a hangulatot, de a ferencvárosi srácok úgy is megszeppentek, hogy a légkör nem volt fenyegető. A szokottnál hangosabb szurkolás is elég volt ahhoz, hogy ne tudjanak rendesen koncentrálni. A vége egy egyes döntetlen lett, amely elég volt végül a bronzéremhez, de akkor sem találtam helyénvalónak, hogy a gyereket is olyan impulzusok érjék, amelytől olykor még a felnőttek sem tudják függetleníteni magukat. A körítést hagyjuk meg a szombatihoz hasonló derbikre, mert ettől lesznek egyediek.”