Halmosi Péter a szívére hallgatott

– Négy hónapra kötelezte el magát a Haladáshoz – azok után, hogy a télen többször is úgy nyilatkozott, rövid távra nem akar sehová igazolni.
– Való igaz, sosem voltam az az ugrálós fajta, bármelyik csapatban futballoztam eddig, ott éveket töltöttem el. Ám a Hali más kategória. A második családom. A Rohonci úton még az utolsó fűszál is sokat jelent nekem.

– Annyit, hogy otthagyja a Premier League-et?
– Annyit.

– Az elmúlt napokban jó néhányan bírálták ezért.
– Szakmailag nagy visszalépés. Azt is tudomásul veszem, hogy sokan hülyének néznek. Különösebben mégsem bánt a kritika, mert pályafutásom során először nem az eszemre, hanem a szívemre hallgattam – úgy érzem, egyszer, túl a harmincon ezt megengedhetem magamnak. Úgy fogom fel az egészet, hogy nem az NB I-be, hanem a Haladásba tértem vissza. Szó szerint hazaköltöztem.

– Szombathelyen sztárként kezelik?
– A fogadtatás alapján annak érezhettem magam, de tudom, hol a helyem. A szerződés aláírása után az egyik szombathelyi újságíró azzal jött oda hozzám, hogy reméli, tisztában vagyok vele, óriási elvárások vannak velem szemben: bármerre jár a városban, azt hallja, hogy mindenki megy majd meccsre, mert kíváncsi a Cucura. Kérdezte, hogy legutóbb mikor volt rajtam ekkora nyomás, mire azt feleltem: a teher nem lesz nehezebb, mint eddig volt, és ha korábban elbírtam, most sem lesz másként.

– Edzőjével, Róth Antallal beszélt már?
– Csütörtökön találkoztunk. Azt mondta, örül, hogy megérkeztem, számít rám. Abban maradtunk, hogy hétfőtől készülök együtt a csapattal.

– A Hullban és a válogatottban is jobbára balhátvédként foglalkoztatták az utóbbi időben. Szombathelyen is bekket játszik?
– Ha Róth Antal megkérdezné, hol szeretnék futballozni, azt válaszolnám, hogy a középpálya bal szélén. Ám ha ő azt kérné, hogy legyek jobb oldali középpályás, esetleg jobbhátvéd, netán szögletzászló, szó nélkül vállalnám.

– Ha ön állítaná össze a kezdő tizenegyet, kit vezényelne a középpálya bal oldalára, Sipos Norbertet vagy Halmosi Pétert?
– A képességei alapján Norbinak játszania kell.

– Leülne a kispadra?
– Nem szeretnék. Megoldható, hogy mindketten egyszerre legyünk a pályán. Ő is tud máshol játszani, én is – szerencsére Róth Antal remek szakember, majd ő eldönti, kinek hol a helye.

– Nem tart attól, hogy kiesik a csapat?
– Viccel?! Ezzel a garnitúrával és ezzel a háttérrel simán bent kell maradnunk. Már csak azért sem gondolok az ellenkezőjére, mert ha velem búcsúzna a Haladás, sosem bocsátanám meg magamnak.

A TELJES CIKKET A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN OLVASHATJA EL!