Novák Dezső: A Fradinak javulnia kell

Novák Dezső kétszeres olimpiai bajnok, egyszeres olimpiai bronzérmes. Tagja volt az 1964-es Eb-n harmadik helyen záró magyar válogatottnak, valamint alapembere annak a Ferencvárosnak, amely a magyar futballtörténelem egyetlen nemzetközi porondon aratott nagy kupasikerét elérte: a zöld-fehérek 1967-ben megnyerték az UEFA-kupa elődjének számító VVK-t. Négyszeres bajnok, egyszeres MNK-győztes. A szombathelyi évek után Novák Dezső a Ferencvárosban lett nemcsak hazai, hanem nemzetközileg is jegyzett játékos (1961 és 1972 között játszott az Üllői úton), 333 élvonalbeli bajnokin 69 gólt szerzett. Edzői pályafutása során több alkalommal is megfordult a zöld-fehéreknél (1971–1976, 1980–1983, 1994-1996), az 1995-ös BL-szerepléskor ő ült a Fradi kispadján.

„Ez az összecsapás mindig igazi rangadónak minősült. Függetlenül attól, hogy hol játszották, a két csapat azt megelőzően éppen milyen formát mutatott, hol állt a tabellán – mondta honlapunknak Novák Dezső. – A mostani találkozó sem kivétel. Az Újpestnek papíron erősebb a kerete, ráadásul hazai pályán játszanak, de nem tűnnek elég kiegyensúlyozottnak, sőt hullámzó teljesítményt nyújtanak. A Fradi a ZTE elleni 4-1-es sikert leszámítva nem úgy játszik, ahogy kellene, ahogy elvárható lenne, amikor nyertek, akkor is döcögősen futballoztak. A pályaelőny és a hazai közönség a Dózsa – bocsánat, nekem már csak így maradnak meg a lilák – mellett szól. A Fradinak javulnia kell, mert ha az újpestiek elhúznak 2–0-ra, mint tették azt múlt héten a fehérváriak az Üllői úton, abból a Szusza Stadionban már aligha lesz visszaút a számára."

„A mi időnkben mindkét csapatnak a mainál jóval erősebb kerete volt, és ezzel nem akartam megbántani senkit a mostaniak közül. Egyik évben mi voltunk a jobbak ezekben a párharcokban, a másikban a lilák,  így volt normális. Előfordult, hogy egy évben háromszor vertük meg őket, és rúgtunk nekik tizenöt gólt, aztán pedig sorozatban ők jöttek ki jobban ezekből a párharcokból. Nehéz számomra egy meccset, egy pillanatot visszaidézni, mindegyiknek megvan a maga története. Van, amelyiknek több is."

„Játékosként és edzőként is részt vehettem Újpest–Fradi rangadókon, de a pályán belül egyértelműen könnyebb volt, mint azon kívül. Játékosként tisztában voltam vele: vagy meg tudom oldani a feladatomat, vagy nem. Edzőként viszont a sípszó pillanatában nekem véget ért a tudományom, a padról már nem nagyon lehetett segíteni. Mert hiába kér az edző valamit, ha a játékosa, játékosai annak épp az ellenkezőjét csinálják. Persze lehet cserélni, de abban ott a kockázat: még rosszabbul jövök ki a dologból. Úgyhogy akkor már inkább a pályán…"


Mucha József 1970-ben mutatkozott be a Ferencvárosban, és tizenegy évvel később, 1981-ben az Üllői útról állt légiósnak. Pályafutása arra az időszakra esett, a hetvenes évekre, amikor a lila-fehérek szabtak irányt a magyar futballban: 1969-től kezdve megszakítás nélkül hétszer lettek bajnokok, de 1978-ban és 1979-ben újabb két aranyérmet begyűjtöttek. De azért Muchának is kijutott a jóból: kétszeres magyar bajnoknak, négyszeres MNK-győztesnek, KEK-másodiknak és UEFA-kupa-harmadiknak mondhatja magát.

„Egy ilyen rangadón az előzetes latolgatás nem sokat jelent, mert történhet minden éppen annak az ellenkezőjeként is. A hazai pálya előnye számottevő ugyan, ráadásul az újpestiek kerete is erősebbnek tűnik, így a szombati meccsnek elvben az Újpest az esélyese – mondta egy elfojtott sóhajtás kíséretében Mucha József honlapunknak. – Én leginkább abban bízok, hogy mindenfajta szurkolói atrocitás nélkül zajlik le a mérkőzés. Nagy a várakozás mindkét szurkolói oldalról, ami a hároméves szünet után érthető. A pályán biztos nagy lesz a küzdelem, de remélem, nem terjed át a lelátóra. Jó lenne, ha a szurkolók megmaradnának az élőképeknél és a kulturált hangpárbajnál."

„Az első igazi rangadómon a Megyeri úton 1970. június 6-án 3–2-re kikaptunk az Újpesttől. Emlékszem, ahogy fiatal csikóként száguldoztam a pályán. Korábban hasonló hangulatú találkozón még nem vettem részt, s az akkori tapasztalat utána végig elkísért: olyan hangulatú stadionban, olyan fantasztikus közönség előtt csak jó teljesítményt lehetett nyújtani. Ott nem volt alibi, vagy az, hogy feladom. Menni, támadni kellett végig, mindegy, mi állt az eredményjelzőn. Nehéz egyet kiemelni a sok rangadóm közül, mert mind nagy élmény volt. A stadionban nyertünk egyszer 4–1-re, akkor gólt is lőttem, az azért emlékezetes. Sajnos a 7–1-es sikerből sérülés miatt kimaradtam. A 8–3-as vereség alkalmával viszont ott voltam a csapatban, bár azt az élményt nagyon szívesen elcserélném az előbbire. Emlékezetes marad még az 1990-es 5–0-s ferencvárosi diadal a Megyeri úton, amely Nyilasi Tibinek az edzői bemutatkozása volt az FTC-kispadon, én meg mellette ülhettem pályaedzőként."


Lisztes Krisztián kiugró tehetségként 1993 és 1996 között lehetett a Ferencváros első keretének a tagja, utána tízéves németországi légióskodás következett pályafutásában, jelenleg az élvonalbeli Paks játékosa. A középpályás esetében az ad külön pikantériát a találkozónak, hogy a negyedik kerületből járt edzésre a Népligetbe, míg Újpesten egy legendás, exkluzív kávézónak a tulajdonosa mind a mai napig.

„Mindig telt ház előtt játszhattuk ezeket a rangadókat, akár a Megyeri úton, akár az Üllői úton, és a szurkolók fantasztikus hangulatot teremtettek – nyilatkozta honlapunknak Lisztes Krisztián. – A legemlékezetesebb számomra egy 3–1-es sikerünk a Megyeri úton, mert az a mérkőzés döntött tulajdonképpen a bajnoki cím sorsáról. Mi az elsők voltunk, ők pedig a második helyen álltak a tabellán. Jól kezdtünk, Keller Józsi az én átadásomból elég korán vezetést szerzett, aztán én is betaláltam. Van még egy emlékem, igaz, az szurkolói: Nyilasi Tibor 1990-es első meccse a ferencvárosi kispadon, amelyen nézőként lehettem ott a stadionban, 5–0 nyert a Fradi, micsoda parádés mérkőzés volt."

„Sajnálom, hogy a mostani rangadót ki kell hagynom, de hogy nézne ki, hogy kikérőt kérek Gellei Imrétől, amikor nekem a Pakssal közben Győrben lesz jelenésem, méghozzá igen fontos meccsen. Persze sietek majd haza, talán a végét még a tévéből elcsípem a rangadónak. Küzdelmes meccs lesz az Újpest–Fradi, döntő lehet, hogy a légiósok mennyire érzik majd át ennek a derbinek a jelentőségét. Mint minden rangadó, ez is háromesélyes. Az Újpest előrébb áll a tabellán, az FTC viszont javuló tendenciát mutat, úgy érzem, morálisan is rendbe jöttek. Az Újpest az előző fordulóbban éppen tőlünk szenvedett vereséget Pakson. Most hazai pályán, hazai közönség előtt biztos különösen is motiváltak lesznek, hogy kiköszörüljék a csorbát. A képzeletbeli mérleg nyelve így a lila-fehérek felé billen, de a rangadó így is abszolút háromesélyes."