Ki a jobb: a légiós vagy a hazai?

Vágólapra másolva!
2006.12.26. 23:32
Címkék
Évek óta vitatkozunk arról, érdemes-e sokadrangú idegenlégiósokat alkalmazniuk a kluboknak – mert az igazság az, néhány kivételtől eltekintve olyan labdarúgók érkeznek Magyarországra, akik semmivel sem jobbak az itteni játékosoknál… –, vagy pedig az a helyes út, ha a fiatalok kapnak a korábbinál nagyobb teret. Összeállításunkban két futballistát teszteltünk, mindketten alapembernek számítanak klubjukban: egyikük, a DVTK-ban szereplő Kethevoama Foxi a fiatalabb évjáratot képviseli (20 esztendős), másikuk, a rutinos (32 éves) Sándor Tamás hosszú évek óta a DVSC emblematikus figurája.
Kethevoama Foxi (Diósgyőr)

Játékintelligencia: 9
A labdarúgásnak ebben a szegmensében a legerősebb. Improvizatív futballt játszik, aligha véletlen, hogy rövid idő alatt az igényes diósgyőri közönség első számú kedvencévé vált. Váratlan megoldásokra képes, látványosan, mégsem öncélúan teszi a dolgát.

Rúgótechnika, fejelés: 6
Noha bombagólt is szerzett, mégsem lehet azt mondani, hogy erőteljes rúgásai lennének. A jobb lába veszélyesebb, ballal alig találkozik a labdával. Alkatából adódóan nem mondanánk nagy fejelőnek, de kétségtelenül jól emelkedik, azaz a rugói rendben vannak.

Vezérszerep: 5
Ennyire fiatalon kevesen mondhatják el magukról, hogy egy közösségben vezérszerepet játszanak. A Közép-afrikai Köztársaságból származó középpályás egyelőre csak franciául tud kommunikálni, ráadásul jóval visszahúzódóbb természetű, mint légióstársa, Halidou Douva.

Gólerősség: 8
A hetedik fordulóban lépett először pályára, így az eddig szerzett négy gólja nem mondható rossznak. Rúgott gólt átlövésből, eredményes volt egyéni akció végén, de legalább ilyen fontos, hogy a gólpasszokkal sem fukarkodott. Önzetlen labdarúgó, a társak kiszolgálását mindig szem előtt tartja.

Sérülékenység: 7
Egyszer volt kisebb combsérülése, ennek ellenére pályára akart lépni, ám Csank János edző pihentette a Magyar Kupa-meccsen. Persze a karrierjét illetően nem jelentene sok jót, ha 20 esztendősen egyik sérülését a másik után kellene kúrálnia.

Összesen: 35 pont



Sándor Tamás (DVSC-TEVA)

Játékintelligencia: 9
A Loki 32 esztendős karmesterénél kevés technikailag felkészültebb futballista akad a honi mezőnyben. Nála mindig jó helyen van a labda, és nemcsak látja, melyik játékhelyzet milyen megoldást kíván, de az elgondolásait végre is tudja hajtani.

Rúgótechnika, fejelés: 8
Mindkét lábával jól lő, igaz, elsősorban a jobbal veszélyeztet. Nem okoz neki problémát, ha ötven-hatvan méterre lévő társat kell megjátszania, fineszes megoldásra éppúgy képes, mint életerős befejezésre. Fejjátéka átlag feletti, főleg a támadásoknál kamatoztatja e képességét.

Vezérszerep: 9
A szurkolók istenítik Debrecenben, az öltözői hierarchiában is övé a vezérszerep. Ez nemcsak annak köszönhető, hogy a légióséveket leszámítva pályafutása a Lokihoz kötődik, a többiek tiszteletét, megbecsülését elsősorban a futballtudásával vívta ki.

Gólerősség: 7
Manapság már nem elsősorban a gólerősségével tűnik ki. Az ősszel háromszor volt csak eredményes, de felkészültsége miatt a kapusok nem lehetnek nyugodtak, ha a tizenhatoshoz érkezik.

Sérülékenység: 5
Pályafutása elején alig hagyott ki mérkőzést, manapság már egyre többször van kényszerpihenőn. A jelentősebb sérülések szerencsére elkerülik, azonban húzódások, rúgások miatt mind gyakrabban mulaszt edzést, éppen ezért a munkabírása sem olyan, mint legjobb éveiben.

Összesen: 38 pont ---- Az ősz természetesen számos „leg”-et hozott, ezekből gyűjtöttünk össze egy csokorra valót.

A legszebb gólok meccse

A 15. fordulóban rendezték az Újpest–MTK (2–3) mérkőzést. Az Újpest első találatát Sándor György gyönyörű testcsele, majd pontos passza előzte meg. Ezután magyar pályán ritkán látható gyors, egyérintős játék végén egyenlített Németh Krisztián. Hrepka Ádám alighanem az évad legszebb gólját szerezte, amikor egy balról érkező beadást jobbal átvett, majd mielőtt a labda lepattant volna, ballal, kapásból a felső sarokba lőtt. Slusszpoénként pedig Tisza Tibor 19 méterről, szabadrúgásból csavarta a labdát védhetetlenül a kapuba.

A legpechesebb csapat

Természetesen a REAC: a rákospalotaiak a 8. fordulóban Pécsett a 88. percig 2–1-re vezettek, amikor a hazaiak egyenlítettek. Két héttel később a Vasas otthonában a 92. percben dőlt el a meccs, amikor 0–0-s állásnál a hosszabbításban szerezte meg az angyalföldiek győztes gólját Németh Norbert. A következő meccsen a Kaposvár ellen a 89. percig állt győzelemre Aczél Zoltán csapata, a végén mégis csak egy pontot szerzett.

A legügyesebb gólpassz

Szeptember 18-án a Sopron–Újpest mérkőzéssel zárult a Borsodi Liga 6. fordulója. A lila-fehérek 2–0-ra nyertek, ám a 75. percben még döntetlen volt az állás. Ekkor középen Rajczi Péter játszott a jobb oldalon meglóduló Sándor Györgyhöz, ő néhány méter labdavezetés után tökéletes ütemben, élesen, laposan és pontosan passzolt a középen berobbanó Tiszához, aki nem hibázott. Sándor György csodálatos gólpassza az idény legszebb jelenetei közé tartozik.

A leglehangolóbb mérkőzés

A 13. fordulóban Csepelen fogadta a Honvéd a Paksot. Hétfői napra esett a meccs, ráadásul érthetetlen módon a televízió is műsorára tűzte a vajmi kevés izgalmat ígérő találkozót. Unalmas focizgatás folyt a pályán, de ami ennél is szörnyűbb volt, az maga a látvány. A lepukkant csepeli létesítményben írd és mondd, 200 néző látta az összecsapást.

A legfélősebb edző

Erről Reszeli Soós István tudna sokat mesélni. A Győr szakmai igazgatója Pajkos János lemondása után ült le az Újpest elleni mérkőzésen a kispadra az idei utolsó fordulóban, és bizony a 3–0-s vereség miatt úgy érezte: nincs biztonságban a DAC-pályán. Bár Reszelit valóban nem szeretik Győrött, a szakember mégis két biztonsági embert kért meg arra, hogy kísérjék be a biztonságot nyújtó öltözőépületbe.

A legcsúnyább gesztus

A Paks látogatott az Illovszky-stadionba, és a vendégeknél helyet kapott Zováth János és Molnár Zoltán, akik a nyáron éppen a Vasastól szerződtek az újonchoz. A papíron kieső angyalföldi csapatban meghatározó szerepük volt, mégsem bántotta őket senki, ezért is okozott jókora megdöbbenést, amikor a lefújás után közvetlenül mindketten félreérthetetlen gesztusként „beintettek” a hazai szurkolóknak.

A legijesztőbb pillanat

November 25-én a ZTE a Tatabányát fogadta. A 88. percben a zalaegerszegiek csatára, Waltner Róbert hirtelen összeesett, a támadó percekig feküdt eszméletlenül, miközben az orvosok próbálták szállítható állapotba hozni. Ez végül sikerült, a játékos kórházba került, ahol magához tért. ---- Összeállításunkban hazai szakembereket kérdeztünk meg: hogyan értékelik az élvonal őszi idényét?

Bicskei Bertalan, az edzőképzés vezetője:
„A magyar futballnak kifejezetten jót tesz, hogy az MTK fiatal csapata várja az első helyről a tavaszi folytatást. Ez a gárda megmutatta, hogy mi a jövő útja. Az őszi idényt átfogóan értékelve azt kell mondanom, hogy a magyar futball nem lépett előre, sőt inkább visszalépett. A mérkőzések intenzitása az európai középmezőnyre jellemző sebességet sem közelíti meg.”

Mészöly Kálmán, korábbi szövetségi kapitány:
„Az MTK csapata jelenti az egyetlen gyógyírt a magyar labdarúgás számára. Ami gond: a nézők elpártoltak a csapatoktól. A pénzügyi háttér stabilizálása mellett sokkal dinamikusabbá kell tenni az egyesületek felkészülését. Már megint irgalmatlanul hosszú téli szünet következik, s ez alatt a játékosok teljesen leeresztenek. Mi annak idején két hónapig Dél-Amerikában edzőtáboroztunk, és közben szinte egy teljes bajnoki idényt lejátszottunk.”

Détári Lajos szövetségi edző:
„Mint sokan mások, én is az MTK csapatát emelném ki a mai mezőnyből. Garami József fiataljai üde színfoltot jelentenek a mai magyar labdarúgásban. Az őszi idény kellemes meglepetései közé sorolnám a ZTE, a Diósgyőr, a Vasas és a Paks produkcióját, míg a negatívak közé a Debrecen, a Honvéd és a kieső helyen telelő Kaposvár teljesítményét. A bajnokság első fele megmutatta, hogy a fiatalítás hozhatja meg labdarúgásunk felzárkózását. Ki kell azonban várni az időt. Nem lehet elvárni ezektől a fiatal tehetségektől, hogy minden hétvégén kitűnő játékkal kápráztassák el a drasztikus mértékben megcsappant létszámú szurkolókat. Az ő teljesítményük még ingadozó, ám felettébb biztató.”

Miriuta László, korábbi válogatott labdarúgó:
„Az őszi idényben az MTK, a Debrecen és a Zalaegerszeg csapata nyújtott jobb teljesítményt az átlagnál. Ezekben a csapatokban játszanak a legjobb játékosok, ezeknek a gárdáknak van a legjobb keretük. Ez a biztos anyagi háttérnek köszönhető, hiszen itt nem késnek a kifizetésekkel, és ez megteremti a jó szakmai munkához elengedhetetlen nyugodt körülményeket. Sajnos a nézőszám irgalmatlanul visszaesett. Amíg Ausztriában az alsóbb osztályban futballoztam, ezerötszáz néző volt kíváncsi egy-egy találkozóra, most az MTK–ZTE rangadóra mindössze ötszáz.”
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik