Schwarczékat nyomta az esélyesség terhe

A mérkőzés egyik fehérvári hőse Schwarcz Zoltán volt, aki gólt is szerzett.
„Nagyon nehéz meccs volt – kezdett bele a találkozó értékelésébe a 32. születésnapját ünneplő középpályás. – A Vasas felszabadultan, jól játszott, mi sajnos kevésbé. Nekik nem volt vesztenivalójuk, minket ellenben kissé nyomott az esélyesség terhe, az, hogy mindenki a Fehérvárt várta győztesnek.”

A rutinos játékos a gólja mellett egy másik pontrúgás után a kapufát találta el.
„Rendkívül fontos lett volna számunkra, hogy az utolsó percben leadott fejesem a hálóba kerüljön, hiszen akkor elkerülhettük volna a hosszabbítást, valamint a büntetőket.”

A Fehérvár csapata még mindig versenyben van a bajnoki címért, ám vetélytársai már korábban búcsúztak a kupaküzdelmektől.
„A Debrecen csak az elődöntőben esett ki, ám az Újpestnek valóban könnyebbség lehetett a bajnoki versengésben, hogy csak egyfelé kellett figyelnie. Most már mi is csak a bajnokságra koncentrálhatunk. Hogy mennyit vett ki belőlünk ez a meccs? Az majd szombaton, a Győr elleni bajnoki közben derül ki. Bízom benne, hogy tovább tart a lendületünk.”

A Vasasban némi meglepetésre Waltner Róbert kezdett Gyánó Szabolcs helyett, de az egykori fehérvári támadó meghálálta a bizalmat, ő szerezte meg csapatának a vezetést.

„Nagyon szerettük volna megnyerni a kupát, szerintem lehetett is látni, hogy így mentünk fel a pályára - kezdte Waltner Róbert. – Megszereztük a vezetést, adódtak lehetőségeink, sőt az első félidő inkább a miénk volt, több helyzetünk adódott, mint ellenfelünknek.”

„A második félidő elején rögtön kiegyenlített a Fehérvár, amitől önbizalmat kaptak, lendületbe jöttek és a vezetést is átvették. Volt azonban lelkierőnk felállni ellenük, a hajrában egyenlíteni és a hosszabbítást is bírtuk erővel. A tizenegyeseknél pedig szerencsésebbek voltak.”

„Egy ilyen párbajon nincs mit ragozni, nem lehet hibáztatni senkit. Az viszont furcsa volt, hogy a döntő előtti utolsó edzésen tuti biztos ítéletvégrehajtó Janjics jobb alsóba tartó büntetőjét Sebők kivédte. Nem is az, hogy a fehérvári kapus védett, ebben az egészben sokkal inkább az az érdekes, legalábbis számomra, hogy Janjics a tréningen háromból hármat gyönyörűen belőtt, de a bal alsóba! Ha oda lövi, ahová gyakorolta és kivédik, nincs mit tenni, ez van. De nem így történt. Kérdeztük, miért váltott a biztosról, de nem tudta megmondani. Azt mondta, nekifutott és az utolsó pillanatban döntött a váltás mellett. Pech…”

Amíg a kupában remekelt és döntőbe jutott, a bajnokságban szerénykedik és jelenleg négy ponttal lemaradva a még bent maradó REAC mögött kieső helyen állnak az angyalföldiek. Talán ha az MK-döntőben látott formában játszanának és az Üllői úton látotthoz hasonló motivációval lépnének pályára, előrébb tartanának…

„Minden meccs más és más, nem tudok párhuzamot tenni egy kupamérkőzés és egy bajnoki között. A bajnokságban is éppen úgy mindent megpróbálunk az eredményességért, mint a kupában, de valamiért hihetetlenül szerencsétlenek vagyunk. Pedig nem rossz csapat a miénk, partiban voltunk a Debrecennel és a Fehérvárral is a bajnokin, de valamiért ők lőtték be a győzelmet jelentő gólt, nem pedig mi.”

A tavasszal elsősorban csereként számításba vett angyalföldi csatár az MK-döntőben a kezdőben kapott lehetőséget, pont az ellen a Fehérvár ellen, amelynek színeiben bemutatkozhatott az élvonalban.

„Számomra nem jelentett motivációt sem az, hogy a Fehérvár volt az ellenfél, sem az, hogy a kispad után bekerültem a kezdőbe. Nem hiszem, hogy nekem bizonyítanom kellene. Engem is meglepett Pintér Attila vezetőedző döntése, de az utóbbi mérkőzéseken nem ment rosszul a játék. Úgy voltam vele, ha már odakerültem, akkor megteszek minden tőlem telhetőt. A döntő előtti napon volt egy olyan álmom, hogy az én gólommal nyerjük meg a kupát. Ha a futball 45 perces játék lenne, akkor be is jött volna…”

Három bajnoki találkozó vár a szezonból még a Vasasra: a ZTE és az MTK otthon, míg a kettő között a Kaposvár idegenben.

„Még nem tettem túl magam az elveszített kupadöntőm, szerintem a társaim se. Csalódottságot és szomorúságot érzek. Pedig szombaton fontos bajnoki vár ránk, úgyhogy jó lesz mielőbb csak arra koncentrálnunk, mert így nem lehet eredményeket elérni. Valamelyik bajnokin rosszul ment a játék, a csapat is vesztésre állt, lecseréltek. Éppen, ott szomorkodtam, lógattam a fejem, amikor találkoztam Csank Jánossal. Ő mondta nekem: Róbert, emelje fel a fejét! Igazat kellett adnom neki, tudni kell továbblépni, mert ha nem így teszel, akkor abból nem jössz ki jól…”