A jól ismert "győztes csapaton ne változtass" elvet egyik szakvezető sem rúgta fel az MTK-Pécs találkozó előtt. Garami József, a hazaiak szakmai igazgatója, valamint Ott József ugyanazt az együttest küldte pályára, mint egy héttel korábban. Márpedig a nyitó fordulóban az MTK a REAC-ot, a Pécs a Kaposvárt győzte le 2-1-re. Talán merészségnek tűnt, de ezek alapján azt mertük feltételezni, hogy jó meccsre van kilátás a két csapat találkozóján. Vélhetően így gondolkodott a Kispestről erre a találkozóra átruccant Borgulya István, a Honvéd pályaedzője, illetve két játékosa, Vadócz Krisztián és Venczel Balázs is.
Bizonyosan ők is jobbat reméltek annál, mint amit az első félidőben láttak. Merthogy lagymatag iramban csorgott a játék, és a nyomasztó érzést csak fokozta a Hidegkuti Nándor Stadion hangulata - pontosabban hangulattalansága -, olykor percek teltek el úgy, hogy a nézők síri csendben kísérték figyelemmel a pályán történteket. Felüdülést jelentett, amikor az MTK ultracsoportjának tagjai, a Blue Brothers lelkes fiataljai ütni kezdték azt a néhány dobot, amelyet minden meccsre magukkal cipelnek. Talán ez a momentum volt az egyetlen, ami valamicskét emlékeztett arra, hogy labdarúgó-mérkőzésen vagyunk…
Nehéz szakmailag írni az első játékrészről, mivel - mint az az eddigiekből is kiderülhetett - nem sok minden történt a pályán. A labdát ugyan többet birtokolták a hazaiak, de a rengeteg rossz átadás vagy a szórványos akciók pontatlan befejezése miatt messze jártak a góltól. A Pécsről még ennyi jót sem mondhatunk el. Csoda-e, ha már tíz perccel a félidő lefújása előtt egy öblös hang "bélázni" kezdett, utalva arra, hogy a vergődésen tán csak a kispadon ülő veterán Illés Béla segíthet. Ezek után megkockáztatjuk: Garami József és Ott József mégiscsak változtathatott volna a kezdőcsapaton.
Fölényben a hazaiak: Horváth Gyulának (sötét mezben) esélye sem volt arra, hogy Pollák Zoltán és Juhász Roland között elfejelje a labdát (Fotó: M. Németh Péter)
Másként gondolkodott viszont Garami József, aki - noha nem cserélt a szünetben - merőben más ritmusban futballozó csapatot küldött ki a folytatásra. Kanta Józsefék öt perc alatt többet produkáltak a második félidőben, mint az első 45 percben, bár ez aligha csupán annak volt köszönhető, hogy Czvitkovics Péter a jobb oldalról átment a bal oldalra, onnan pedig Bori Gábor húzódott át Czvitkovics helyére.
Így vagy úgy, de az MTK szinte az első pillanattól kezdve lerohanta a felpörögni ekkor még képtelen Pécset. Ez később annyiban módosult, hogy a hátrányban futballozó vendégek némiképp bátrabban kezdtek játszani, ez azonban magában hordozta azt a veszélyt, hogy hátul fellazulnak, és ezzel újabb lehetőséget adnak az időközben Illés Bélával kiegészülő MTK-nak.
Izgalmas volt a második félidő, mégpedig azért, mert lényegesen több helyzetet dolgoztak ki a játékosok mindkét oldalon. Ha az MTK részéről például Illés Béla és Kanta József higgadtabb, jobb megoldást választ, hamar eldönthette volna a találkozó kimenetelét. Ez azonban egy darabig nem így történt, mi több, még a Pécsnek is adódtak veszélyes lehetőségei, és olykor nem állt messze az egyenlítéstől. Aztán a hajrában parádés gólpasszt adott Czvitkovics Péter Illés Bélának, aki ekkor már nem hibázott, és bebiztosította az MTK szezonbeli második győzelmét. ---- M ---- &