Eddig sem volt közel, de így nagyon messzire került a továbbjutás

Az első tíz percben a Ferencváros semmi kétséget nem hagyott afelől ,ki a jobb. A gond magyar szempontból csak ezután kezdődött: gólt nem sikerült szerezni, a minszkiek pedig ha vérszemet nem is kaptak, néha már átlépték a félpályát. Az első komolyabb lehetőség is előttük adódott, de abból nem született gól. Még…

A hazaiakon már ekkor látszott, hogy többen közülük ólomlábakon járnak: nem úgy mentek a sprintek, ahogyan kellene, lassan fordultak a legények és úgy egészében a csapat sem mozgott.

Azon gyorsan lépjünk túl, hogy nincsenek összeszokva - most is lemondtak edzőmeccset, a Honvéd ellen is csak muszájból játszottak, hol akarnak összeszokni? Ráadásul a kezdőben két, csereként egy új igazolás kapott lehetőséget... Idény eleji formáról se beszéljünk, hiszen öt hete(!) tart a zöld-fehérek felkészülése.

Így kizárásos alapon három megoldás lehetséges: túledzettek, nincsenek megfelelő kondiban, vagy egyszerűen nem volt kedvük futni.
Meg persze az is elképzelhető, hogy ennyit tudnak, de azért láttunk már ennél jóval erősebb előadást is a fradistáktól, úgyhogy ezt a variációt talán figyelmen kívül is hagyhatjuk.

Az ellenben világosan látszott, hogy pszichésen nem kellőképpen hangolódtak rá a találkozóra. A szovjet utódállamokat képviselő futballcsapatoktól eltérően szokatlanul sportszerű játékot bemutató fehéroroszok ellen a legapróbb problémát is a legnagyobb személyes sértésnek vették a ferencvárosiak és a Budovinszky, Bognár duó vezetésével kértek elégtételt.

Aztán ha nem is volt törvényszerű, de jött a vendégek vezető találata, amely igen szerencsés körülmények között született, hiszen egy távoli szabadrúgásuk Tőzséren irányt változtatva kötött ki Udvarácz hálójában.

A második félidőben megpróbált emelni a csapásszámon az FTC, összességében végül többet birtokolták a labdát, mint az első félidőben, de Rósa remek lövésén és néhány ügyes kiugratáson kívül másra, többre nem igazán futotta.

A fehéroroszok ellenben megpróbáltak passzolni a mezőnyben, de ha kellett, bátran elvállalták az egy-egy elleni párharcokat is, mindennek csak képességeik szabtak határt. Mert lendületük az volt, mint ahogy csapatként is összeszedett és összerakott társaság benyomását keltették.

Ellentétben a hazaiakkal… Tőzsér, ameddig pályán volt, inkább olyan labdákkal vétette észre magát, amelyekről senki sem tudta eldönteni, mihez is akart velük kezdeni. Rósa - akit a közönség többször lekövetelt a pályáról - egyedül nem váltotta meg a világot: néhányszor ugyan odaért a párharcokra, de normális esetben ő mindig ott szokott lenni, úgyhogy láthatóan nem múlt el fölötte nyomtalanul az elmúlt időszak és a tegnap aláírt szerződés. Egy biztos: nem ezzel a meccsel adta el magát külföldre. Gyepesnek is voltak már jobb mérkőzései, mint ahogy a fiatalok sem bizonyították a szurkolóknak: nyugodtak lehetnek, lehet rájuk építeni a (közel)jövőben. A védelem, nos, az sem állt feladata magaslatán, a második kapott gól nem őket dicséri. Igaz, az egyetlen(!) kapura tartó lövés meg nem a zöld-fehérek támadójátékát.

Az új igazolások közül - az Aranyos Imre kinézetű, de nem mozgású és főként nem lendületű - Grósz az elején még vállalkozott felfutásokra, belépett a támadásokba, de hamar feladta és csak a biztosat játszotta. Plusz néhány előreívelés, de mire balhátvédként jobb lábára visszavette a labdát, már régen visszazártak a vendégek.
Budovinszky azonnal közönségkedvenc lehetett volna, de mindig élet- és gólveszélyes szabadrúgásai közül ezúttal azt hozta el, amelyik messze elkerülte a kaput. Ezen kívül annyi nyomott hagyott maga után, hogy a mezőnynél másfél fejjel magasabb középhátvédként három előreívelésnél a labdának hátat fordítva a felugró csatár alá tolta a hátsóját… Harmadikra az ellenfél már nem ment oda, Budovinszky fejére esett a labda, a védő volt talán a leginkább meglepve a mezőnyben a dologtól.
Erős Gábor csereként szállt be, középpályásként rajta látszott a legjobban, nem ismeri a társak játékát.

Kétgólos hátrányban kell felvenniük a harcot a visszavágón a ferencvárosiaknak, de amennyiben a tudást, a képességeket nézzük, még így sem lenne minden veszve.

De mivel hozzá kell számolnunk a formát, a fizikumot, a csapategységet, a nemzetközi rutint, megkockáztatjuk, a motivációt és az erőnlétet is, kijelenthetjük: ettől az FTC-től nagy bravúr lenne a továbbjutás a második selejtezőkörbe - mint ahogy a minszkiektől is, ha adott esetben mennek még egyet -, egy esetleges kiesés után viszont a Ferencvárosnak nem marad más hátra az előttünk álló idényben, mint hogy száz százalékban a bajnokságra koncentráljon. ---- Milyen érzés lehet egy vezetőedzőnek a pálya mellől nézni csapatát?

Milyen érzés lehet a klubházban ülve az újjáalakított csapatának első tétmeccsét távolról figyelni?
Milyen érzés lehet mindez egy olyan embernek, akinek vérében van, hogy felpattanjon a kispadról, reklamáljon, üvöltsön, ezer fokkal égjen - olykor még akkor is, amikor nem kellene…

László Csaba, a Ferencváros edzője az elmúlt évadban többször is megtapasztalhatta mindezt. Például - hogy ne menjünk túl távol az időben - a fradisták számára keserves emlékű Magyar Kupa-döntőben (Sopron-FTC 5-1), bár az is igaz, akkor olyanynyira nem bírt magával, hogy azok után is a technikai zónában adta az ukázt, hogy a játékvezető elparancsolta onnét…

És akkor nézzünk egy régebbi történetet: ott volt a Hearts elleni találkozó, a lefújás utáni afférja a skótok edzőjével, John Robertsonnal, ami miatt kétmeccses eltiltást kapott a nemzetközi kupameccsekről, s emiatt László Csaba az MTZ-RIPO Minszk ellen az Üllői úti stadion klubházából nézhette a csapatát.

Tegnap délután néhány órával a kezdő sípszó előtt még azt mondta a kispadról eltiltott edző, hogy minden bizonnyal megtalálják a módját a mérkőzés közbeni eszmecserére Vass László másodedzővel, de természetessen a szabályok adta lehetőségeken belül. Aztán este hét órakor kiderült, mégsem találják meg a módját, mivel egyszerűen nincs rá mód…

A FIFA előírása szerint még pisszennie sem szabad, sőt az összecsapás UEFA-ellenőre, a világhírű francia Michel Vautrot úgy látta jónak, az lesz a legjobb, ha László Csaba szépen besétál a klubház VIP-termébe, ott csinálhat amit akar - csak ne telefonáljon!
Nem véletlenül szólt így az ukáz…

Ugyebár mekkora visszhangja volt az előző Bajnokok Ligája-sorozatban annak is, hogy a Chelsea edzője, José Mourinho egy hasonló szituációban a szája elé emelt gallérja mögött mintha beszélni kezdett volna. No mármost, Lászlón Csabán se kabát, se öltönynadrág, hanem sort és rövid ujjú póló volt - mikrofonnak itt helye sem lehetett.

Azért meglestük, mit csinál meccs közben a Fradi edzője. A sérült Lipcsei Péter ült, és mindkét fradista a térdén könyökölve nézte a meccset, és komolyan, együtt rezdültek, mozdultak a pályán zajló eseményekkel. A tizedik percben Laczkó Zsolt hatalmas helyzeténél Lipcsei Péter a két kezével a fejéhez kap, de az edző csak ül, mintha mi sem történt volna. Talán sejtette, a kihagyott helyzet megbosszulja magát…

László Csaba egy perccel később is így ül, pedig akkor Gia Todua Udvarácz Milán keze mellett a keresztlécre fejeli a labdát.

Telnek a percek, már az első félidő derekán járunk, ám a szakember még mindig ugyanúgy ül.
Legfeljebb csak fohászkodhat: szabadrúgáshoz jutottak a minszkiek.

László Csaba továbbra is, mint egy szobor - vezettek a fehéroroszok…

Mintha nem is ő lenne az edző: csak ül, rágcsálja a körmét, még akkor is, amikor a meccs végéhez közeledve a vendégek kapuja előtt a szokásos lökdösődés veszi kezdetét, a szurkolók meg rákezdenek: "Ruszkik, haza!"

0-1 - virít az eredményjelzőn -, a fradisták kiabálnak mindenfélét, a szidalmakból kijut mindenkinek, pedig… Az Üllői úton immár meg kell tanulni veszíteni is.
A vendégdrukkerek boldogok: énekelnek, tapsolnak, dobolnak, sőt van közöttük egy trombitás is.

Amúgy a második félidő végén már csak Lipcsei Péter ült a helyén. A mellette lévő székek üresek.
Hol lehetett László Csaba?

Vajon ő nem bírta tovább nézni ezt a meccset?


A Fradi se így, se úgy nem játszott. Nem játszott sehogyan sem, és bizony tegnap nem csak az edzőt büntették azzal, hogy a klubházba száműzték.
Büntetés volt ez a 90 perc azoknak is, akik jegyet váltottak a tribünre. ---- 11. perc: Koncevoj jobb oldali szöglete után Todua hat méterről a lécre fejelte a labdát, a mezőnybe visszapattanó labda aztán éppen Zilavec elé pattant, aki 15 méterről jobb lábbal azonnal lőtt, de a labda elakadt a Ferencváros védőiben.

18. perc: Egy szabadrúgást követően Budovinszky 26 méterről középről, jobb lábbal egy méterrel a kapu fölé bombázott.

26 perc: Az ígéretesnek tűnő hazai támadás végén Grósz bal oldali beadására Bajevszki érkezett jókor, ám hét méterről a bal kapufa mellé pördített.

37. perc: Mhitarjan végezhetett el 25 méterről, középről szabadrúgást, jobblábas lövése a ferencvárosi sorfal bal szélén álló Tőzsér vállán megpattant, majd a balra mozduló Udvarácz mellett a jobb felső sarokba vágódott. Öngól!
0-1

66. perc: Rósa jobb oldali szögletét követően Gyepes érkezett a hosszú oldalon, ám fejesét követően a kapu mögötti reklámtáblán landolt a labda.

72. perc: A fél perccel korábban csereként beállt Bartha ügyesen ugratta ki a mélységből beinduló Rósát, aki jobbra kisodródva az ötös magasságából megpróbálta a kapu hosszú sarkába emelni a labdát, de lövése túl erősre sikerült, így az a kapu fölé szállt.

84. perc: Megint Rósa próbálkozott: 28 méterről, középről jobbal vette célba a minszkiek kapuját, sokan már gólt kiáltottak, azonban Szulima nagy bravúrral a léc fölé tolta a labdát.

92. perc:Afanaszjev bal oldali szöglete után Mihnyuk fejelte vissza a labdát, ahol a kaputól három méterre álló Tarascsik-senkitőlsem zavartatva…-jobbal a kapuba lőtt ---- +++A francia Michel Vautrot nemcsak a világ egyik legjobb játékvezetője volt, de igazi úriember is. Ô volt a mérkőzés játékvezető-ellenőre, s a találkozó előtt rendkívül figyelmesen előbb a játékvezetőket kísérő FIFA-kerettag Székely Ferencet köszöntötte, majd pedig a mérkőzés napján az 50. születésnapját ünneplő Puhl Sándort, a világ korábbi legjobb játékvezetőjét.

---Nem is olyan régen még volt olyan ember ebben az országban, aki komolyan gondolta, hogy olimpiát kellene rendezzünk, pedig még egy szimpla UEFA-kupa-mérkőzés is teljes káoszt okoz a városban. Tegnap délután a Budapest Sportcsarnoktól az Üllői útig - öt kilométerről van szó - 38 perc alatt lehetett eljutni autóval, és bizony sokan a forgalmi dugó miatt késtek le a kezdésről.