Harcos játék és egy bombagól

Amennyire egy ötszázadik bajnoki különbözni tud - erről azonban rajta kívül csak egy bizonyos Szabó György nevű, korábbi tatabányai játékos tudna mesélni, rajta kívül ugyanis Magyarországon még soha senki sem élhette át ezt az érzést. Egész pontosan a melegítő Illés Béla is csak készült erre az élményre, és bár ez a találkozó is fontos bajnoki pontokért zajlott, a jelenlévőknek semmi kétségük nem lehetett arról, hogy ez a kilencven perc a mostanában a kispadon kezdő Illés Béla - akit a futballisták választottak a kilencvenes évek legjobbjának - jubileuma miatt vonul be a labdarúgásunk történelmébe.
Persze, lehetett találgatni, hogy Garami József vajon pályára küldi-e egyáltalán a 36 éves játékost, de nemleges válaszra aligha fogadott volna bárki is. Az MTK mindenesetre nem tervezett ünnepséget, ezt majd tavasszal a csapat első tavaszi meccsén tartja meg, a Vasas szurkolói viszont szép gesztusként egy ajándékcsomaggal és egy 500-as számozású mezzel kedveskedtek az ellenfél élő legendájának. Természetesen a felhajtást figyelmen kívül hagyva szakmai érv sem szólt amellett, hogy Illés Béla a kispadon kucorogja végig a mérkőzést.
Nem is lehetett ott túl kényelmes üldögélni, hiszen mitől is lenne kellemes látvány, hogy az ellenfél gyorsan vezetést szerez… A házigazdák vérszemet is kaptak a góltól, roppant lelkesen és olykor tetszetősen is kombinálva saját kapujuk elé kényszerítették a vendégeket, akik tíz percig a védekezésen kívül semmit sem csináltak, igaz, amikor csináltak, akkor viszont váratlanul egyenlítettek. Ezután egy ideig visszazökkent minden a kezdeti kerékvágásba, azaz újra változatos, helyenként jó iramú, csak éppen rengeteg hibával tarkított játék zajlott. Majd amikor az MTK éppen kezdett fölénybe kerülni, és akár a vezetést is megszerezhette volna, újra gólt szerzett a Vasas, legalább annyira váratlanul, mint amennyire nem érett korábban a vendégek egyenlítése sem.

Az újabb egyenlítés érdekében pedig Garami József a szünetben meghúzta azt, amit minden vendégszurkoló nagyon várt: beállította Illés Bélát, aki ezzel, már végérvényesen tagja lett az ötszázasok roppant szűk körű klubjának. Az MTK hívei és persze a jubiláns számára alighanem akkor lett volna igazán varázslatos ez a hideg szombat este, ha éppen legnagyobb kedvencük révén sikerül az egyenlítés, ám erre még csak lehetőség sem kínálkozott. A Vasas sokáig ellentmondást nem tűrve futballozott, csírájában elfojtotta a vendégek összes próbálkozását, uralta a játékot és ha a támadók csak egy kicsit ügyesebbek, nem választanak gyakran rossz megoldást, már korán végképp eldönthették volna a mérkőzést.
Az a lendület még húsz percig sem tartott, és a kifulladásával már nem élvezetesen, hanem kicsit unalmasan lett kiegyenlített a játék. Többet próbálkozott az MTK, de nem kerekedett az angyalföldiek fölé, és még csak egy valamire való helyzet kidolgozására sem futotta az erejéből. A vendégek csak kínlódtak, a Vasas pedig fontosabbnak tartotta az előny megőrzését, mint a növelését - ennek az sem mond ellent, hogy Rósa Henrik a lefújás előtti pillanatokban bombagólt lőve megszerezte a harmadik gólt -, és így a magyar színvonalhoz képest kimondottan jónak ítélhető első hatvan percet egy igen gyenge félóra követte. Illés Béla jubileuma így saját maga és az MTK számára is szomorúra sikeredett, hiszen az ünnepelt alighanem a korábbi 499 mérkőzés mindegyikén jobb teljesítményt nyújtott, ráadásul a sikerre éhesebb, egységesebb Vasas teljesen megérdemelten győzte le a vendégeket. ---- 12. perc: Rósa Henrik indította a jobb oldalon Molnár Zoltánt, akinek kicsit hosszú volt a labda. Juhász Roland azonban meglehetősen határozatlanul próbálta őt szerelni, így a Vasas védője középre ívelhetett: a 16-oson belül Ferenczi lefejelte a labdát Horváth Péternek, a csatár pedig hét méterről, jobbal, a kapu közepébe gurította azt.
1-0
23. perc: Jezdimirovics passzolt Welton Silvához, a brazil csatár azonban átlépte a labdát, játékba hozva ezzel Rednicet a bal oldalon, a középpályás középre adott, érkezett Kanta József, aki ballal hat méterről úgy rúgta a labdát a kapuba, hogy az a lécet is érintette.
1-1
38. perc: Rósa Henrik szerzett labdát az MTK tizenhatosának előterében, Ferenczihez passzolt, aki lefordult Jezdimirovicsról, és nyolc méterről jobbal a kapu közepébe gurította a labdát.
2-1
47. perc: Ferenczi ívelt középre a jobb oldalról, középen Horváth Péter előbb mellel levette a labdát, majd jobbal kapásból lőtt, Végh Zoltán bravúrral mentett a jobb alsó sarok elől.
67. perc: Zabos ívelt a tizenhatos vonalán helyezkedő Welton Silvához, aki mellel levette a labdát, aztán egy csellel elment Tóth András mellett, s jobbal, 14 méterről célba vette a bal felső sarkot, Posza öklözve szögletre mentett.
91. perc: Nagyszerű volt a mérkőzés lezárása, hiszen Rósa Henrik hatalmas góllal zárta le a piros-kékek őszi idényét: 25 méterről, jobbal, nagy erővel kilőtte a jobb felső sarkot.
3-1 ---- Viszontagságos, nehéz őszi szezonon vagyunk túl. Örülök, hogy ezen a mérkőzésen messze felülmúltuk eddigi teljesítményünket, és így szépen búcsúztunk ettől az esztendőtől.
Egervári Sándor a Vasas vezetőedzője

Összeségében egy jó iramú, helyenként jó színvonalú mérkőzés volt. Véleményem szerint a találkozó végeredményét nagyban befolyásolta a játékvezető néhány döntése.
Garami József, az MTK szakmai igazgatója


Játékvezető értékelése
Játékvezető: Juhos Attila (8). A játékvezető szinte kifogástalanul vezette a mérkőzést, ám megítélésünk szerint hibázott a 36. percben, amikor az utolsó emberként szabálytalankodó Tóth Andrást nem állította ki. Bár lehet, hogy tévedünk…
Asszisztensek: Gyarmati I T., Tumó


Fény és árnyék
Bemelegítésként egy kis ünneplés előzte meg a kezdést: a találkozó két partjelzője Gyarmati Tibor és Tumó György ezen a találkozón fejezte be pályafutását. A két csapat vezetői nem feledkeztek meg "a játék tartozékairól" és ajándékokkal búcsúztatták a két sportembert.

A második félidő derekán Ferenczi Istvánnak esélye sem volt elérni egy előrevágott labdát, amelyre kiindult a kapujából Végh Zoltán is. A Vasas támadója azonban nyújtott lábbal odarúgott a labda felé, aminek az lett a vége, hogy a kapus combját találta el, akit ápolni is kellett.