Albert Flórián: Nagy szív kell a játékhoz

Nem hitt a fülének Albert Flórián, a Ferencváros 1967-ben aranylabdát kapott futballistája, amikor helyet foglalt a Ferihegyről Münsterbe induló járaton. Alig búgtak fel a repülőgép motorjai, amikor a hangszórókon keresztül Farkas János köszöntötte a Németországba, a Schalke 04 elleni mérkőzésre utazó Ferencváros labdarúgóit, s természetesen magát a Császárt.
Mintha az égiek szóltak volna a csapathoz, hiszen mindenki előtt ismert, hogy nagy barátság fűzte Albert Flóriánt a Vasasban futballozó Farkas Jánoshoz. Persze, aztán egy villanásnyi idő alatt kiderült, a repülőgép kapitányát hívják Farkas Jánosnak, mindenesetre az őszhajú legenda tekintete egy percre elhomályosodott a köszöntés, a jókívánságok elhangzása után.

Albert Flórián egyébiránt nem túlzottan kedveli a repülést, nem véletlen, hogy több, mint tíz év telt el azóta, hogy utoljára a csapattal utazott. Ám most megtört a jég, és Furulyás János elnök felkérésére Albert Flórián, valamint Rákosi Gyula és a szintén legendás futballista, Szűcs Lajos is csatlakozott a küldöttséghez.
"Írtózom a repüléstől - jegyezte meg tréfálkozva Albert Flórián még a felszállás előtt, Ferihegyen. - Pedig volt benne részem bőven, hiszen bejártam az egész világot. Nincs is olyan földrész, ahol ne fordultam volna meg. Soha nem felejtem el azt, amikor Brazíliába utaztam. Harminchat órán át tartott, míg Rio de Janeiróba értem. Kezem-lábam elgémberedett, a hátam közepére se kívántam többet az ilyen hosszú és kényelmetlen repülést. De emlékszem egy New York-i útra is. Valamilyen szovjet légcsavaros géppel mehettünk, és úgy éreztem magam, mintha a vidámparki hullámvasúton ültem volna. Ha emlékeim nem csalnak, 1991-ben Brémában jártam a KEK-mecscsen a csapattal, amikor három kettőre kaptunk ki és emlékszem Lipcsei Péter szenzációs góljaira. Majd voltam Portóban is, de a kilencvenes évek közepétől számolva ez az első utam."

---- 1 ---- J