Vasas: piaci alapon hozott halálos ítélet (KÉSŐBB, a 46571-hez)

Mihez kezdene például a Vasas, ha rálőcsölnék a Fáy utcai stadiont? Jelképes, hogy ezt a kérdést Markovits Lászlónak nem a régi klubházban teszem fel, az épp ledőlni készül, életveszélyes – hanem a pálya túloldalán, egy átmeneti konténerépületben.Az egykori remek teniszező azzal kezdi, hogy a magyar sportra fordított kétmilliárd állami forintból a Vasasnak 29 millió jut, ami az egyesület 725 milliós költségvetéséhez s 22 olimpikonjához mérten bántóan kevés. Így ha valaki azt kezdi bolygatni, hogy csupán ingatlanhasználóként az angyalföldiek hogyan adhatták ki a Béke út felőli telket a kínaiaknak (a Vasas nem fizet az államnak a létesítményekért, viszont hasznosítja a tulajdonát), a piros-kékek elnöke csak annyit mond: ha a kínaiaktól befolyó 60 millió sem lenne, becsukhatták volna a boltot."Mi partnerek vagyunk abban a folyamatban, hogy változtassunk ezen az állapoton, már csak azért is, mert tarthatatlan, hogy állami tulajdonban lévő létesítménnyel kell pályáznunk állami fejlesztésekért, úgy, hogy harmincszázaléknyi önrészt nekünk kell kitermelnünk" – mondja Markovits, s mutatja, megvolt az önrész, akartak műfüves edzőpályát, a másfél évtizede elbaltázott uszodát is rendbe kívánták rakni, mégsem nyertek. A GYISM-ben annyit mondtak: ezekre nem volt keret az 1159 pályamunka közül."A minisztériumnak egy forintja sincs fejlesztésre, felújításra, s ebben a kényszerhelyzetben mind jobban megerősödött bennünk, hogy önállóan kell elindulnunk, befektetőink, szponzoraink, kapcsolatrendszerünk kihasználásával" – szögezi le az elnök, aki szerint egyértelmű: tisztán sportcélú hasznosításból képtelenség önállóan fenntartani a létesítményeket. Ezért csak a Fáy utcai arénával nem is tudnának mit kezdeni: mind a négy ingatlanjukat át kívánják venni, ezek közül kettő igazán értékes, elvégre a pasaréti és a Folyondár utcai létesítmény Budapest legértékesebb övezetében fekszik. "Nincs szó arról, hogy csökkenne ezek sportcélú hasznosítása, viszont felmérjük, mely területeket lehet más jövedelemszerző célokra hasznosítani" – jelzi Markovits, hogy az átalakulás és az átalakítás elkerülhetetlen. Csak 750 millió kellene állagmegóvásra az előttünk álló három évben, amely legalább azt eredményezné, hogy a Vasas sportolói ne undorodjanak a körülményektől. Persze az volna az igazi, ha fejleszteni is lehetne, "ám egy befektetőt nem könnyű arra rávenni, hogy ha van egymilliárdja, akkor ne az üzleti életben kínálkozó egyéb lehetőségeket válassza, amelyek húszszázalékos profittal kecsegtetnek, hanem áldozzon a sportra, kvázi valamilyen módon adja vissza a társadalomnak, s csak keressen négy százalékot."Markovitsék jelenleg azon dolgoznak, hogy felmérjék, hány szurkoló van a Vasas mögött: "Alkalmazkodnunk kell a jelen igényeihez, a kereslet-kínálat törvényeihez: azaz ha kiderül, hogy van húszezer néző, aki kifizeti a jegyet, akkor akkora stadion kell, de az is lehet, hogy csupán egy családias, ötezres pályára van szükség. Ma a körülmények nincsenek meg a kimagasló eredmények eléréséhez, csak a zsenialitáson múlik a magyar sport sikeressége, ami nem mehet a végletekig. Azaz inkább legyen sport nyolcvanezer négyzetméteren, és hatvanezren épüljön valami más, mint hogy az egész területről eltűnjön a sport."Az elnökkel a múlt hét csütörtökén beszélgettünk. Hétfő délután az illetékesek közölték Markovitscsal, hogy mégsem adják át a létesítményeket, hanem pályázatot hirdetnek, piaci alapon. A legjobb ajánlat nyer, persze a klub is nevezhet. "És kié a legjobb ajánlat?! – közölte felháborodottan az elnök. – Azé, aki óránként négyezer forintért adja játékosainknak a teniszpályát?! Vagy a mai duplájáért engedi be a csarnokba a kézilabdacsapatot?! A Fradi miért kaphatta meg egy forintért a stadionját, mi miért nem? Egy biztos: ha piaci alapon kezdik működtetni a létesítményeket, az a teljesen alulfinanszírozott magyar sport halálával egyenértékű."