Helyzetek nélkül nem lehet győzni

Így ment ez az ősszel fél éven át, amíg a két tréner a Sopron szakmai munkáját irányította, s Pintér Attiláék ki nem hagyták volna vasárnap délelőtt sem ezt a kis játékot. Ám bármennyire is otthon érezték magukat, a Fradi-emblémás télikabátjuk jelezte: ez alkalommal ellenfélként érkeztek a Káposztás utcába, azzal a nem is titkolt céllal, hogy új csapatukkal elvigyék a három pontot Sopronból.
A jegesre fagyott, de a vasárnapra virradóra esett hótól letakarított pályán az első csatát még hógolyókkal vívták meg. A pálya szélén álló civil biztonságiakat az FTC-szurkolók szektorából vették tűz alá; később ebbe az "okos szórakozásba" a hazai publikum egy része is bekapcsolódott. A fradisták lelátórésze egyébként nagyjából félig telt meg – miképpen fél ház volt a stadionban is. Bosszankodott is Gőbl Gábor, a Matáv ügyvezető igazgatója, mondván, a hideg idő, a déli televíziós közvetítés igencsak visszafogta az érdeklődést. Optimális esetben a Fradi elleni meccsből akár hatmillió forint bevétele is lehet a futball-kft.-nek, ez alkalommal viszont a befolyó pénz nagyjából a kiadásokat fedezte…
Heveskedő hangulatban kezdődött az összecsapás, és noha Kassai Viktor már az első percben kiosztott két sárga lapot, a folytatásban sem kímélték egymást a felek. A soproniak gondosan kiépítették védvonalaikat; Gera Zoltánt Fehér Zoltán, Tököli Attilát Pető Zoltán tartotta szigorú felügyelet alatt. S mivel a két ék a fedezetsorból nem kapott elég támogatást, az első félidő hajrájáig kellett várni, mire a látogatóknak sikerült érdemben megdolgoztatniuk Hajdu Attilát. Igaz, a túloldalon Szűcs Lajost is már-már a megfázás veszélye fenyegette, mert az egyetlen előretolt soproni csatár, Tóth Mihály egyenlőtlen harcot vívott a zöld-fehér bekkekkel. Jobb híján tehát a mezőnyben birkóztak egymással a játékosok, és noha a labdabirtoklásban valamelyest erősebb volt a Fradi, ennek gyakorlati haszna nem lehetett.

A szünetben Dajka László azzal próbált infúziót adni együttese támadójátékának, hogy az észrevehetetlen Baumgartner Attilát Sira Istvánra váltotta fel – a cserecsatár bemutatkozásként rögvest kapott is egy sárga lapot… A télies hideg dacára állandósult a délies nyüzsgés a Matáv térfelén, bár valódi izgalom csak ritkán akadt. Alig több, mint egyórányi játék után aztán Hajdu Attila és Marek Penksa ütközött a levegőben, Pintér Attila pedig – tizenegyest reklamálva – kis híján keresztben lenyelte a negyedik játékvezetőt, Gergely Sándort (utóbb kiderült, a szakember kezezést látott a tizenhatoson belül, szerinte Sira István szabálytalankodott büntetőt érően). A házigazdák ebben az időszakban beérték a szórványos ellencsapásokkal is, a végjátékban pedig már elsősorban arra összpontosítottak, hogy ne csak a csatársoruk, hanem a védelmük is hozni tudja a 0–0-s döntetlent.
Ez így is történt, és ekként a forduló egyik legjobb meccsének remélt összecsapásából csak egy gyengécske, könynyen feledhető meccs kerekedett…

Percről percre
Mestermérleg
Fény és árnyék