A focikapusból lett amerikai-magyar kosaras érti, miért fontos a románok legyőzése

NAGY-PÁL TAMÁS (Kolozsvár)NAGY-PÁL TAMÁS (Kolozsvár)
Vágólapra másolva!
2017.09.03. 17:45
null
Allen Rosco labdarúgóként kezdte sportpályafutását (Fotó: Koncz György)
Édesanyja magyar, édesapja amerikai. Budapesten született, de 12 éves korábban az Egyesült Államokba, Las Vegasba költözött a családjával. Allen Rosco, aki a kolozsvári Európa-bajnokságon a magyar kosárlabda-válogatott alapembere, végigjárta a tengerentúlon a szamárlétrát, hiszen a középiskolai, majd az egyetemi ligában is kiemelkedőt nyújtott. A draft és az NBA nem jött össze, úgyhogy Európában folytatta a karrierjét: az idén nyáron át is igazolta a Bajnokok Ligája-címvédő, spanyol Tenerife. A kontinenstorna első szünnapján beszélgettünk a játékosokat elszállásoló kolozsvári hotelben a 207 centiméter magas kosárlabdázóval.

– Egy korábbi Las Vegas-i lakostól muszáj megkérdeznem: mennyire szippantotta be a kaszinók világa?
– Semennyire – vágta rá kapásból a 24 éves sportoló. – Egyrészt huszonegy éves kor alatt nem is lehet kaszinózni, csak átsétálhatsz a termeken. Ezt viszont sokszor megtettem, ugyanis ezeknek a hoteleknek gyönyörű medencéik vannak, amiket nagyon szerettem kipróbálni.

– Mindezt csak tizenhárom éves korától, hiszen előtte Magyarországon élt. Rögtön a kosárlabdával kezdődött a sportpályafutása itthon?
– Nem! Mint minden magyar kisgyerek, először én is fociztam. Viszont két problémám is akadt. Az egyik, hogy apukám nem igazán tudott segíteni, nem ismerte a futballt, mert korábban kosaras volt. Ráadásul a kezeimmel már akkor is ügyesebb voltam, mint a lábaimmal. Be is állítottak a kapuba. Nem ment rosszul a védés, de látszott, hogy olyan sportágat kell választanom, amit kézzel játszanak. Utána villámgyorsan jött minden: elkezdtem kosarazni a suliban, majd a MAFC-ban. Elég sokat nyertünk, úgyhogy már akkor is tudtam: ez lesz az életem.

– Aztán jött a költözés a tengerentúlra.
– Apukám már tizennyolc éve élt Magyarországon. Amikor tizenkét éves lettem, úgy döntött a család, hogy költözzünk az Egyesült Államokba. Nem nagyon akartam menni, szerettem Budapesten élni. Az első néhány év borzasztóan nehéz volt. Magyarországon nagyon keveset beszéltem angolul, leginkább csak otthon, apukámmal, ezért kemény akcentusom volt. Rengeteget kellett gyakorolnunk. Nemcsak nekem, hanem anyukámnak is, hogy dolgozni tudjon. Úgyhogy szép lassan az angol vált az első számú családi nyelvvé. Emellett honvággyal is küzdöttem, hiányzott a nagymamám, a nagynéném, hiányoztak a barátaim és a csapattársaim is.

– Az akcentusa miatt a beilleszkedéssel is akadtak problémái?
– A csapattársak szerencsére gyorsan befogadtak, hiszen a kosárlabdázás volt a közös nyelvünk. Kosarazva nagyon könnyű barátkozni. A ritmust is felvettem, hamar belejöttem. Amikor nyolcadikos voltam, már éreztem, hogy jobb vagyok a többieknél, ráadásul már egyetemek is megkerestek, hogy megnézzenek.

– Nem csoda, hiszen aztán a Bishop Gorman Középiskola egyik legjobb kosarasa lett. A jó néhány egyetemi ajánlat közül miért pont a Stanfordét választotta?
– Mert nemcsak a kosárlabdaképzésben erős, hanem az oktatási színvonal is kiemelkedő. STS-szakra jártam (Science, Technology, Society, azaz Tudomány, Technika, Társadalom – a szerző), ráadásul jól tanultam, magyar érdemjegyre fordítva olyan négyes lehettem. Aztán, hogy mit kezdhetek vele a pályafutásom után, az elválik, hiszen tíz év alatt sokat felejtek, ráadásul maga a tudomány is fejlődik. Biztosan fel kell majd frissítenem a tanulmányaimat.

Most jönnek az igazán fontos meccsek (Fotó: Koncz György)
Most jönnek az igazán fontos meccsek (Fotó: Koncz György)

– A Stanfordban mutatott teljesítményének köszönhetően az NBA 2016-os draftjára is jelentkezett. Nagyon csalódott volt, hogy nem kelt el a játékjoga?
– Sajnos pont gyengébb szezonunk volt előtte. Nem jutottunk tovább, így csökkentek a lehetőségeim, mert kevesebb szakember látott élőben játszani. De egyébként a Tenerife is előrelépés a karrieremben, hiszen a Bajnokok Ligája címvédőjéről beszélünk. Jó lesz így, ha minden évben ugrok egy lépcsőfokot.

– Hogyan tervezi ezek a lépéseket?
– A következő szint egy Euroligás csapat lenne, aztán természetesen akár az NBA is, ha lesz rá lehetőségem.

– Nyári táborokban már megmutathatta magát, legutóbb a Boston Celticsben.
– Hatalmas élmény volt. Még ha nem is teljesen az NBA színvonala, így is beleláthattam abba, hogy kik lesznek azok, akik az elkövetkező években játszanak a ligában. Sajnos jó néhány kosarast draftoltak a posztomra, így nem játszhattam annyit, amennyit szerettem volna, de amikor lehetőséget kaptam, szerintem éltem vele.

– Aztán csatlakozott az Európa-bajnokságra készülő magyar válogatotthoz. Mit szólt, amikor megkeresték?
– Nem volt számomra ismeretlen a környezet, hiszen az U20-asoknál már akkor is játszottam, amikor még az egyetemre jártam. Aztán a szakmai stábból néhányan megnézték az egyik meccsemet, és utána szóltak, hogy készülhetnék velük én is az Eb-re. Hihetetlenül boldog voltam. És nemcsak annak örültem, hogy képviselhetem Magyarországot a kontinenstornán, hanem annak is, hogy hazatérhetek, hiszen előtte már négy éve nem jártam itthon. Úgyhogy tökéletes párosítás volt: visszajöhettem azért, hogy kosarazzak, nem is akárhol.

– Igaz, hogy a nagymamája korábban nem is látta játszani?
– Bizony, a felkészülés során látott először. Nagyon tetszett neki, hogy játék közben mindig mosolygok. Megpróbálok így tenni a következő meccseken is, ugyanis jönnek Kolozsvárra az anyukámmal és az öcsémmel. Remélem, lesz időm találkozni velük.

– Valóban a két legfontosabb mérkőzés következik?
– Egyértelmű! A csehek és a románok ellen kell a legmagasabb szinten játszanunk, mert tovább szeretnénk jutni a csoportból. Most az első csatára koncentrálunk. A horvátok és a montenegróiak magasabbak és erősebbek voltak nálunk, most viszont fordított lesz a szerep, ezekben a mutatókban mi vagyunk jobbak a cseheknél. Ezt mindenképpen ki kell használnunk, ahogy a belső játékot is.

– Én mégis előre szaladnék a következő csatára: érzik a szurkolók részéről a felfokozott várakozást a románok elleni meccsel kapcsolatban?
– Természetesen. Tudjuk és értjük is, hogy Magyarországnak, a szurkolóknak miért olyan fontos a Románia elleni mérkőzés. Viszont közben vigyáznunk kell, mert a továbbjutáshoz a cseheket ugyanúgy meg kell vernünk, vagyis nem készülhetünk jobban az egyik, mint a másik meccsre. Azt is tudjuk, hogy rengeteg lesz a magyar szurkoló a románok ellen. A magyar nézők már eddig is extrát nyújtottak, nincs párjuk ezen az Európa-bajnokságon. Rengeteget segítenek nekünk.

– Az egymásra találás szembetűnő, hiszen a Montenegró elleni vereség után is elénekelték a csapattal a Himnuszt. Az Európa-bajnokság után is folytatná a nemzeti alakulatban?
– Mindenképp szeretnék továbbra is magyar válogatott lenni, nemcsak az Eb miatt vállaltam el a szereplést. Ráadásul Teneriféről a hazautazás sem éppen megoldhatatlan feladat. Kisebb a távolság, mint a tengerentúlról, és a hatalmas időeltolódással sem kell megküzdenem.

FÉRFI KOSÁRLABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG
C-CSOPORT (Kolozsvár)
A 3. FORDULÓ PROGRAMJA
14.00: MAGYARORSZÁG–Csehország (Tv: M4 Sport)
16.45: Montenegró–Horvátország (Tv: M4 Sport)
19.30: Spanyolország–Románia

A C-csoport állása két forduló után: 1. Spanyolország 4 pont (+76-os kosárkülönbség), 2. Horvátország 4 (+25), 3. Montenegró 3 (-15), 4. Csehország 3 (-22), 5. Románia 2 (-31), 6. Magyarország 2 (-33)

A VÁLOGATOTT KERETE
Allen Rosco (Tenerife), Eilingsfeld János (Atomerőmű SE), Ferencz Csaba (Körmend), Hanga Ádám (Barcelona), Karahodzsics Kemal (Kecskemét), Keller Ákos (Alba Fehérvár), Kovács Péter (Szolnok), Perl Zoltán (Szombathely), Ruják András (Paks), Tóth Norbert (Szombathely), Vojvoda Dávid (Szolnok), Wittmann Krisztián (Kecskemét)

A MIEINK CSOPORTELLENFELEINEK KERETÉT IDE KATTINTVA TALÁLJA!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik