A harmadik tripla – Fazekas Zoltán jegyzete

Évek óta nyomják a dumát a hazai női topcsapatok edzői – magyar és külföldi szakemberek, a nemzetiség irreleváns – arról, hogy most már az NB I Európa egyik legerősebb kosárlabda-bajnoksága. Bevallom, eddig egyszer sem értettem egyet velük, ami nem feltétlenül azért volt, mert ritkán vetemedem arra, hogy spanyol vagy francia, netán olasz női bajnoki meccseket nézzek, így nem is lehet valós összehasonlítási alapom, de azért az Euroligában a hazánkba érkező és testközelből látott sztárcsapatok játékát elnézve nem éreztem, hogy igazuk lenne a mestereknek. Ugyan évről évre tényleg van három, jobb esetben hat, nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő együttesünk, de ezen csapatok bajnokikon gyakorta előforduló 40–60 pontos győzelmei sikítva emlékeztetnek minket arra, az élvonalban sem minden fenékig tejfel… A Sopront meg vegyük ki innen, az Euroligát az idén elhódító csúcsklub alapvetően az itthon utána következőknél is egy klasszissal jobb, elég ha csak arra gondolunk, hogy a vetélytársai az előző nyolc esztendőben nem tudták letaszítani a hazai trónról. Persze törekvés van – az utóbbi években a Szekszárd próbálkozott –, és ez lenne a mondanivalónk lényege, amelynek apropóját a DVTK szenzációs sikere adja, azé a csapaté, amely nemcsak hirtelen felindulásból akarta az elitsorozatbeli részvételt, hanem a harmadik nekifutásból ugrotta át a lécet és került be az elitbe. A miskolciak már szép és impozáns új csarnokukban váltották ki a belépőt a nagyok közé, ráadásul olyan elsöprő fölénnyel, hogy a kalapemelés nem is tűnik megfelelő elismerésnek. Így aztán harmadszor fordul elő, hogy három magyar együttes (a címvédő Sopron és a Szekszárd tuti résztvevő) is ott lesz az Euroliga csoportkörében, erre legutóbb a 2009–2010-es idényben volt példa, amikor a Pécs és a Sopron mellett a Szeged is bejutott, igaz, akkor 24 csapat alkotta az elitet és négy csoportban zajlottak a küzdelmek (korábban a 2004–2005-ös évadban a baranyaiak és a Sopron mellett a Szolnok jutott el ilyen messzire). Ez mindenképpen jó a magyar kosárlabdasportnak, a sok érv közül csak egyet emelnék ki: több városban, több meccsen, több fiatal kosaraspalánta láthatja testközelből a szupersztárokat. El kell töprengenem, és lehet, hogy revideálnom az eddigi álláspontomat: már elképzelhetőnek tartom, hogy mostanra tényleg a magyar élvonal lett az egyik legerősebb bajnokság Európában.