– A németek elleni hazai meccsen az első perctől kezdve, amikor pályára lépett, úgy tűnt, nincs teljesen rendben a bal vádlija, amely még a bolgárok elleni csoporttalálkozón sérült meg. Hogy érezte magát?
– Kedden lökéshullám-kezelésen voltam Budapesten, aznap nem is terhelhettem a lábam. Aztán a mérkőzés előtt bemelegítés közben már éreztem, hogy fáj, de az orvosok is azzal nyugtatgattak, nem lehet baj belőle, ha megpróbálok játszani.
– Közel sem voltam a százhoz... Nem tudtam úgy felugrani, elindulni, mint egészségesen, nem voltam olyan dinamikus, mint amilyen alapból elvárható tőlem.
– Utólag hogy látja, érdemes volt játszania?
– Igen, érdemes. Rosszabb lenne a lelkemnek, ha nélkülem kapunk ki, ha meg sem próbálok segíteni a csapatnak.
– Százalékban kifejezve mit jelentett a kiesése? Az első meccsen nem játszott, a másodikon keveset, s azt is sérülten.
– Megviselte a csajokat, hogy nem voltam, a csapat szempontjából azért sokat számít a játékom. Szomorú voltam, de megpróbáltam elrejteni a lányok elől, bizakodást mutatni. Csalóka volt számomra is az egész, mert napról napra jobb volt ugyan a lábam, ám nagy terhelést nem kapott, így félrevezető volt az érzés.
– A kiesést követően mekkora a csalódottság?
– Nagyon nagy... Főleg azért, mert a csoportkört magabiztosan, veretlenül zártuk. Most is azt mondom, jobb csapat vagyunk a németnél. Ugyanakkor a legfontosabb meccsen gyengén játszottunk, ez is igaz. De ezért még nem kell minket leírni...
| A válogatott szerepléséről Székely Norbertnek beszámolót kell készítenie, amelyet előbb a szakmai bizottság (Balogh Judit, Rátgéber László, Mészáros Lajos, Zsoldos András, Sterbenz Tamás), majd az elnökség tárgyal meg. Sterbenz Tamásnak, az MKOSZ főtitkárának az volt a legnagyobb csalódás, hogy a válogatott éppen a legfontosabb mérkőzésen játszott a leggyengébben, ráadásul az egyéni képességek alapján a mieinknek tovább kellett volna jutniuk. Az elnökség nemcsak az elmúlt hetek, hanem az utóbbi két év teljesítményét is értékeli. |
– Székely Norbert a meccs után azt nyilatkozta, nem hibáztatja a játékosokat, mert ők minden tőlük telhetőt megtettek. Ön szerint a szövetségi kapitány is megtett minden tőle telhetőt?
– Igen, úgy gondolom, meg. Egy meccsen a játékosok és az edző is követ el hibákat, ezt nem kell kiélezni személyekre. A németek precíz zónavédekezése ellen nem találtuk meg az ellenszert, és rosszul dobtunk. Ezen a találkozón egyszerűen semmi nem jött össze.
– Televízióban követi majd az Európa-bajnokságot?
– Igen, ha már nem lehetek ott... Kíváncsi leszek a többi csapatra, s biztosan eljátszadozom a gondolattal, hogy mi lett volna ha...
– Hatalmas szeretetáradat irányult Ön felé a meccs végén, hiszen ez amolyan búcsúmeccse volt, ősztől a spanyol Valenciában játszik. Legalább egy szezonnak kell eltelni, hogy újra Sopronban láthassák.
– Fantasztikus érzés és megható volt, hogy transzparenssel, a nevem skandálásával és sok-sok ajándékkal búcsúztattak, fáj is a szívem... Biztosítottam mindenkit, ha egyszer visszajövök, csak a Sopronban folytatom.
